Sugardaddyt fogtam magamnak az új évre

Borítókép: Sugardaddyt fogtam magamnak az új évre Forrás: Getty Images
Futott egy időben egy népszerű sorozat a Netflixen, ami egy romantikus könyv alapján készült, a kötet címe a Herceg és én. Szandra élete majdnem ugyanilyen fordulatot vett karácsony előtt, hiszen megismerkedett a jóképű és gazdag pasival, aki bár korban jó 20 évvel idősebb nála, de a lány elmondása szerint soha egyik barátja mellett sem érezte még ezt a fajta törődést, amit tőle kap. És nem csak az anyagiak miatt.

Reménykedve indultam el minden randimra, amit a népszerű párkereső alkalmazások sűrűjében sikerült leegyeztetnem. Majd amikor olyan férfival hozott össze az internet véletlenje, aki csak egyéjszakás kalandot keresett magának vagy még annál is rosszabb, azonnal a pénisze méretével büszkélkedett volna nekem egy fotó formájában, bosszúsan kapcsoltam ki a nagybetűs szerelmet ígérő appot.

Bár minden kudarcba fulladt találkozó után vesztettem a lelkesedésemből, de valamiért újra meg újra belementem, hátha éppen akkor, hátha annak a véletlennek köszönhetően találkozom egy kedves és aranyos fiúval.

Aztán beütött a vírushelyzet és vége lett a randizásoknak. Hová is mentünk volna ismerkedni? Valamelyikünk lakására? Elkönyveltem magamban, hogy 2020-ban ennyi volt a pártalálási kísérletem, édesanyám meg a rokonok pedig nyomaszthatnak még egy jó idei a „Mikor találsz már magadnak valakit?” és „ Legyél egy kicsit rugalmasabb, akkor megállapodsz majd!” kommentjeikkel az újévben is. Mintha azt meg lehetne előre jósolni, hogy mikor találom meg a nagy Ő-t végre.

Pedig nagyon vágytam rá. Szeretnék párkapcsolatot, és ha úgy alakul már szívesen megállapodnék, hiszen harminc évesen azt hiszem, itt lenne számomra az ideje és készen állok rá. Unom, hogy magányosan töltöm az estéimet és az ünnepeket is, hogy a vírus óta nagyjából a négy fal és a Netflix valamint a dugi csoki az egyedüli barátaim.

Így továbbra is nyomkodtam a telefonomat a magányos estéken és ekkor hozott össze az egyik alkalmazás Gáborral.

Ő jelezte, hogy tetszem neki, én pedig sokat nem tudtam leszűrni a profilképéből, amin egy áll és egy csokornyakkendő látszódott csak. Gondoltam magamban, hogy ismét egy kamu pasi, aki a perverz vágyait kívánja kiélni, így amikor megjelent az üzenetét jelző ikon a telefonom képernyőjén, gondolatban már fogalmaztam is a válaszomat, ha megkapom tőle a sokadik kompromittáló fotót, és megfogadtam, hogy ezúttal az alkalmazásról is törlöm magamat, mert elegem volt.

Gábor viszont fotó helyett egy kis bemutatkozást küldött, és azt is elárulta, hogy azért nincs képe, mert szeretne csak olyan lányokkal ismerkedni és kiadni magát, akik tényleg komolyan gondolják az ismerkedést.

Azonnal írtam neki, hogy a hasonló élményekből nekem is lenne bőven mesélnem.

Miután megtaláltuk a közös témát, el is merültünk jócskán benne, csak úgy ömlöttek a szavak belőlünk és észre sem vettem, hogy már hajnal 1 óra van, mi pedig még mindig javában pötyögünk egymásnak. De annyira pozitív csalódás volt számomra, hogy végre valakit nem csak az érdekel, hogy milyen színű bugyi van rajtam vagy mekkora melltartót hordok, hogy észre sem vettem, hogy kibeszéltük a korábbi párkapcsolatainkat, a jövőt illető terveinket és még egy-egy mondat erejéig a családalapításról is esett szó.

Miután jeleztem neki, hogy bár nagyon élvezem a beszélgetést, de muszáj megszakítanunk, mert reggel 9-től fontos online megbeszélést kellett vezetnem, amiről semmiképpen sem akartam az éjszakázás miatt lekésni, megbeszéltük, hogy este ismét folytatjuk a beszélgetést és mielőtt elköszöntünk megkérdeztem Gábortól, hogy átmentem-e a teszten annyira, hogy küldjön magáról egy fotót. Azt válaszolta, hogy szívesen küld, így legalább tudni fogja, ha másnap is szóba állok vele, akkor nem riasztott el a kép. Nem értettem miért mondja, de mindenre fény derült, amikor megérkezett a profi műteremben készült kép és a csokornyakkendős kép teljessé vált.

Egy sportos, jó vágású, tapasztalatot, magabiztosságot és bizalmat sugárzó tekintet szegeződött rám a telefon képernyőjén keresztül. Egy majdnem édesapámmal egyidős férfi szemei.

Pontosabban 20 évvel idősebb, mint én. Tudtam meg, miután másnap – számomra is érthetetlen okból- igent mondtam Gábornak arra, hogy a chatelés helyett telefonon folytassuk tovább a beszélgetést. Pedig a lelkem mélyén tudtam, hogy ez nem lehet komoly ismerkedés, hogy bármennyire szimpatikusnak és jóképűnek tartom, ennek nem lehet jövője. Már hallottam az anyám és a rokonok felhördülését, hogy egy ilyen idős pasival jöttem össze! A barátokról nem is beszélve!

De Gábor annyira más volt, mint azok a férfiak, akikkel korábban találkoztam. A hangja végtelen nyugalmat és bizalmat árasztott és szinte bármiről tudtam vele beszélgetni, nem csak arról, hogy mennyire hiányoznak neki a hétvégi bulik most, hogy a vírus miatt inkább Ő is otthonról dolgozik és a négy fal között keresi a kikapcsolódást.

Elmesélte, hogy jelenleg Norvégiában munkálkodik egy projekten és kvázi kint ragadt, hiszen a munka is csak araszolva halad a jelenlegi helyzetben, de hamarosan biztosan hazajön, mert már nagyon honvágya van.

Őszintén érdekelte a munkám, a jövőbeli terveim és a hobbijaim. Humorosan és hallhatóan tapasztalattal mesélt a korábbi párkapcsolatairól, de mindig figyelt rá, hogy egyik partnerét se sározza be előttem. Tetszett, hogy bár volt pár csalódása, de nem másban keresi a hibát, hanem egyszerűen elfogadja, hogy elváltak az útjaik.

Összeségében Gábort nehéz volt nem megkedvelni az első beszélgetéseink után és a hangjából úgy éreztem Ő is így érez velem kapcsolatosan.

Minden nap beszélgettünk, hol chaten, hol videóhívásban, hol pedig telefonon, napközben többször képeket küldtünk egymásnak, arról, hogy éppen mit csinálunk vagy, ha eszünkbe jutott a másik valamiről.

Bevallom, eleinte meg sem fordult a fejemben, hogy bármi komolyra fordulhat közöttünk. Bár Gábor jelleme nagyon tetszett és külsőre is igencsak megnyerő volt még az őszülő halántékát is sármosnak találtam, de kezdettől fogva úgy gondoltam a kapcsolatunkra, mintha csak egy jó beszélgetőpartnerei lennénk egymásnak. Ő sem próbált soha tovább menni a romantikus bókokon és enyhe flörtökön, talán egyszer beszélgettünk arról, hogy reméljük élőben is folytathatjuk majd a beszélgetésünket, ha hazaérkezik, de ennél többről nem esett szó közöttünk.

Aztán pár héttel a megismerkedésünk után olyan fordulatot vettek a dolgok, amelyek miatt át kellett gondolnom a kapcsolatunkat.

A születésnapom reggelén kaptam egy üzenetet Gábortól, amiben felköszönt és megírta, hogy egy kis meglepetéssel is készült nekem. Nagyon megörültem, mert nagyon szeretem a születésnapomat, ilyenkor az egész nap számomra az ünneplésről szól és igyekszem különlegessé tenni magamnak ezt a napot, a meglepetéseket pedig még inkább szeretem.

De arra, amivel készült igazán nem számítottam. Délben ugyanis csöngettek az ajtómon. Egy hölgy volt az, aki bemutatkozott és elárulta, hogy Gábor őt bízta meg, hogy átadja az ajándékomat, de ahhoz el kell kísérnem őt egy bizonyos helyre. Izgalmas bizsergés futott végig rajtam. Még sosem szerveztek nekem ilyen titkos meglepetést, így izgatottan kaptam magamra az utcai ruháimat és szálltam be a hölgy mellé az autóba, aki azonnal a város egyik legelegánsabb negyede felé vette az irányt.

Szinte sohasem járok erre. Egyszer-egyszer betévedtem ide korábban, hogy álmodozzak és csodálkozzak a kirakatokban tündöklő gyönyörű ruhákban és kiegészítőkben, de tisztában voltam vele, hogy sohasem engedhetek meg magamnak ilyen luxust, hogy ezekben az üzletekben vásároljak.

Az egyik kedvenc tervezőm boltja felé igyekeztünk, akiről nem is olyan régen meséltem Gábornak, hogy milyen nagyra tartom a munkásságát és a ruhái számomra a megtestesült nőiességet képviselik.

Alig hittem el, amikor beléptünk az üzletbe és az eladó kedves fogadtatása után az engem kísérő hölgy egy levelet nyújtott át nekem és azt mondta, hogy az eladók mindenről gondoskodni fognak és csak válasszam ki a nekem tetsző darabokat, cipőkkel, táskákkal és kiegészítőkkel együtt.

Természetesen azt hittem ez egy átverés és miután hitetlenkedésemnek hangot is adtam a kísérőm elárulta, hogy Ő is csak Gábor kérését teljesíti és olvassam el a levelet, amit kaptam.

Teljes zavarban bontottam ki a levelet, amit Gábor írt nekem és elkerekedett a szemem az olvasottakon.

Gábor boldog születésnapot kívánt és elárulta, hogy már az első beszélgetésünktől fogva tudja, hogy én nagyon különleges lány vagyok. Elnézést kért, amiért néha olyan zárkózott és titokzatos volt, de korábban olyan sok lányban csalódott, hogy igyekezett csak lassan, tapogatózni nálam. Tudja, hogy én is egy biztos és megbízható kapcsolatot keresek és bár van közöttünk némi korkülönbség, de úgy érzi, mi nagyon jól tudnánk együtt érezni magunkat. Bevallotta, hogy amikor a munkájáról mesélt, nem árult el mindent és azért van jelenleg Norvégiában, mert a vállalata legújabb egységének kiépülésének utolsó simításait ment ki elintézni, ezzel együtt már tíz országban vezetője egy marketing cégnek, ami szerencsére nagyon jövedelmező a számára. Bár megengedhetné magának, hogy családot alapítson, de a munkájával járó utazások miatt nem akar belebonyolódni egy feleség és gyermekek adta életbe, úgy gondolja így mindenkinek jobb. Ha én szívesen lennék néha, kötöttségek nélkül a kísérője az útjain és lennék a társasága, mint a barátnője, Ő nagyon szívesen gondoskodna rólam, cserébe soha semmiben sem fogok mellette hiányt szenvedni. Mivel olyan sok negatív tapasztalatom volt a férfiak terén, ezért Ő szeretne a tenyerén hordozni és bebizonyítani nekem, hogy megérdemlem ezt a gondoskodást, ezért szervezte ezt a születésnapi meglepetést is, ahol bármit választhatok, a számlát Ő rendezi.

Végezetül a levelében elárulja, hogy két nap múlva hazautazik, és nagyon örülne, ha találkozhatnánk, de a döntést rám bízza. Ha elmegyek a randevúra, akkor számára ez azt jelenti, hogy adok esélyt a kettőnk kapcsolatának és kísérője leszek, de ha nem jelenek meg azt is teljesen tiszteletben tartja és nem fogja többet felhozni az ajánlatát.

Mondanom sem kell, hogy mennyire ledöbbenve álltam, kezemben a levéllel, a város egyik legelegánsabb boltjának közepén, ahol minden szempár rám szegeződött. Először azt sem tudva, hogy mit tegyek. Eszembe jutottak a korábbi randi csalódások, hogy mennyi kéretlen és perverz üzenetet kaptam férfiaktól, akikhez képest Gábor maga a megtestesült tökély, még akkor is, ha valóban akár az édesapám is lehetne. De legyek úgymond kitartott nő? Vagy tulajdonképpen minden nő ilyen privilégiumokat élvez, akinek tehetős barátja van? Nem akar családot, de szeretne egy társat. Én is szeretnék megállapodni és ki tudja, mit hoz még a jövő? Hagyjam és élvezzem, hogy összehozott a sors egy férfival, aki szeretne szeretni és gondoskodni rólam? Azokban a pillanatokban a józan eszem és a szívem viaskodott egymással, majd arra gondoltam, hogy kiléphetek ebből az üzletből és visszatérhetek a megszokott nagy Ő-re váró életembe a négy fal és az esti magányos sorozatok közé, de bevallom mérhetetlenül untam. Csábított az új lehetőség, hogy Gábor oldalán megtapasztalhassam a kapcsolatoknak egy olyan oldalát, amit eddig még nem ismertem és a számomra éretlen pasikkal való randik után már csak jobb lehet.

Úgyhogy odafordult az eladókhoz, elmosolyodtam és rámutattam az egyik kedvenc darabomra a próbababán, amit az első alkalommal fogok viselni, amikor Gáborral találkozom.

A kor nem számít! Galériánkban olyan hírességeket mutatunk, akiknek (jóval) idősebb partnereik vannak: