Egyedül hagyott itthon terhesen, a kétévesünkkel a férjem, hogy elmenjen síelni - és nem érti, mi ezzel a gondom…
„Már csak alig néhány hét van hátra a szülésig, a „nagyobb” gyerekünk is csupán kétéves. Sőt, ha abból indulok ki, hogy ő sem várta meg bent a 40 hetet, könnyen lehet, hogy ez a baba is hamarabb itt lesz, mint amikorra ki vagyok vele írva. Mindezek ellenére a férjem gondolt egyet és a haverjaival egy hosszabb sítúrára ment szilveszter után. El sem hiszem, hogy képes volt így magamra hagyni” – fakadt ki egy "mamifórumon" egy fiatal anyuka - nevezzük Szilvinek .
„Azzal indokolta, hogy öt nap nem a világ, meg hogy úgysem fog történni addig semmi és hogy meglátom, milyen ügyes leszek,
Tudom, hogy a covid óta nem volt lehetőségünk arra, hogy elmenjünk a hegyekbe (oda sem) és hogy ez neki mennyire fontos, hiszen kicsi gyerekkora óta síel. De hát akkor is. Miért nem várhatott vele mondjuk februárig! Tisztában van vele, hogy az anyukám csak akkor fog tudni besegíteni nekem, ezt beszéltük meg; ide fog költözni hozzánk két hétre. Februárnál előbb viszont nem tudja megoldani.
Miért van az, hogy még én érzem magam önzőnek amiatt, hogy hibáztatom? De nagyon félek, hogyan fogom menedzselni a helyzetet itthon, egyedül, ha esetleg korábban érkezik a pici. Nem gondolja, hogy épp elég nagy stressz van rajtam enélkül is? Látszólag fel se merül benne. Most pedig még ezen is aggódhatok. De még ha a kiírt időben kerülök is be a szülőszobára - amikorra ő már kisíelte magát - addig is éppen elég fárasztó lesz az óriási hasammal egymagam futkosni a kisfiunk után és intézni mindent vele kapcsolatban.
Már bánom, hogy nem vágtam le neki egy hatalmas hisztit és hogy nem mondtam meg neki a véleményemet, még mielőtt elutazott. Akkor talán eszébe jutott volna, hogy rajta, az ő kényelmén kívül más szempontok is léteznek, főleg mostanság.
Ti mégis mit tettetek volna a helyemben?” – zárja a kifakadását Szilvi.
Forrás: ITT