Egy édeshármas röhejes története
Idén lettem harminchárom. A férjemtől a mélyhidratáló szemránckrém és a tűzpiros Csepel bicikli helyett egy gyönyörű nővel hármasban eltöltött forró éjszakát kértem születésnapomra.
Előrebocsátom, nem vagyok fehérmájú perszóna, sem kétségbeesett háziasszony, aki a beszürkült házasságát megmentendő kényszerből próbálna ki új praktikákat. Nem vagyok olyan nő sem, aki évtizedeken keresztül próbálta elfojtani saját neme iránti vonzódását, aztán a merész coming out után ellovagol a naplementébe új, immáron leszbikus partnerével az oldalán.
Boldog, heteroszexuális házasságban élő nő vagyok, a férjemmel tíz év után is szerelemmel szeretjük egymást. Van két iskolás fiunk, jó munkánk, színházba járunk, hétvégenként kirándulni. Nappal mi vagyunk „a szimpi házaspár a szomszédból”, éjjel, a négy fal között pedig gátlástalan kéjencekké leszünk. Jóllehet a srácok születése óta már nem esünk egymásnak minden este, a heti két-három kufirc üzembiztosan megvan, és a szex még mindig állati izgató.
Pironkodás nélkül mondjuk el egymásnak a legmerészebb vágyainkat, bátran kísérletezünk új pózokkal, segédeszközökkel, szerepjátékkal, vagy épp pornót nézünk szex közben, ha úgy tartja kedvünk.
A nyájas olvasó persze most valószínűleg cinikus mosollyal húzza el a száját, hisz ha minden olyan marha ideális, mégis miért kell bevenni egy harmadikat? A válasz egyszerű: „Miért ne?”
Ami a szexet illeti, mindig is szívesen újítottunk, régóta szerettem volna kipróbálni hármasban, és úgy éreztem, a kapcsolatunk van annyira érett, hogy nem lesz belőle lelki mizéria sem.
„Miért ne?” – terült szét bárgyú vigyor a férjem arcán is szülinapi projektem hallatán, izgatottan dörzsölte össze a tenyerét, és gondolatban már a hancúrt tervezte. Arra azonban, hogy a nagy terv megvalósítása mennyi bonyodalommal jár majd, egyikünk se számított…
Ma este becsajozunk!
Mikor 18 évesen az érettségi bankettünkön fogadásból cuppanós csókot váltottam a legjobb barátnőmmel, édes bizsergés öntött el, a nagy beteljesülés azonban nem jött össze. Sose próbálkoztam nőknél, mert féltem a felsüléstől. Mivel a férjemnek nagyobb tapasztalata volt e téren, megállapodtunk, hogy elmegyünk szórakozni, és együtt becsajozunk. Míg ő leadta a gyerekeket apósoméknál, én otthon hosszan készülődtem, és félelemmel vegyes izgalom öntött el, mikor arra gondoltam, hogy tíz év monogámia után újra párkereső üzemmódba kell kapcsolnom. Nagy lelkesedéssel vágtuk bele magunkat az éjszakába, és bár három hétvégén keresztül oltári jókat buliztunk, ettünk-ittunk, táncoltunk hajnalig,
a „nőfelszedésből” végül semmi se lett.
„Hódításunk” inkább volt elsőbálozós sete-suta próbálkozás, mint valódi offenzíva. A kiszemelt csajok ugyanis vagy zavarba jöttek, ha kétértelmű utalásokat tettünk, vagy egyáltalán nem vették a lapot. Az egyetlen lány, aki mindkettőnknek tetszett, és huncut mosolyaiból ítélve benne is lett volna a mókában, az este végére annyira kiütötte magát a tequilától, hogy édeshármasunk csak arra az időre állt össze, amíg két oldalról támogatva kikísértük őt a taxihoz. Bár a bárpultnál felszedős akció bebukni látszott, nem kedvetlenedtünk el, épp csak a keresgélés helyszínét áthelyeztük az internetre.
Szexhálózat…
A világhálón kismillió szexpartnerkereső oldal van, úgyhogy gyorsan regisztráltam néhányon. Hamar világossá vált számomra, hogy egy: nem mi vagyunk az egyetlenek, akik szívesen bevennének harmadiknak egy csinos nőt. Kettő: csinos nők ritkán hirdetnek a neten, hogy bevegye őket valaki harmadiknak. Három: akik hirdetnek, az esetek 90 százalékában prostik, 9 százalékában kiábrándítóan csúnya, nejlonterítős asztalon pucsító háziasszonyok, és mindössze egy százalék az, aki szép is, a lányokat is szereti, de őket sose értem el telefonon.
Miután majd’ egy hétig mindennap izgatottan nyitottam meg a mailboxomat, hátha kaptam pár túlfűtött sort álmaim nőjétől, de egy túlfűtetlen sor nem sok, annyi se jött, rádöbbentem a negyedik, talán legfontosabb szabályra: ahogy a jó lakáshirdetés, úgy ez a műfaj sem működik fotók nélkül.
Komoly dilemma előtt álltunk. Kezdjük el fotózni egymást pucéran a nagymama kredencén terpesztve, a karneváli maszkban, amit négy éve Velencében lőttünk? Tegyük fel a netre? Mi lesz, ha valaki felismer minket a képeken? Mi lesz, ha kiadjuk a telefonszámunkat, és elárasztanak minket „nagycsöcs28”, vagy „vibrisbetti” maszturbálós képei mondjuk épp a szülői értekezlet közepén? Mivel túl sok volt a „mileszha”, fotósorozatot nem raktunk fel sehova. Én csináltam csak – idétlenül vihogva a fürdőszobában – egy képet a bal mellemről, amit aztán szexcseten beállítottam profilfotónak, mire egyik helyesírási hibáktól hemzsegő üzenetet kaptam a másik után, „kűlgy egy képet a pi..drol” felkiáltással, kiábrándító fotókkal, így aztán kezdett elmenni a kedvem az egésztől. Mígnem egy oldalon rá nem találtam Mercédeszre…
Hivatásszerűen…
Merci dús keblű, barna hajú lány volt, olyan típus, akit fantáziáimban már sokszor láttam. Bár korábban a hitelesség kedvéért a prostikat eleve kizártuk, a sok keresgélés és kritikán aluli jelentkező után már egyáltalán nem tartottam ördögtől való gondolatnak, hogy egy profira bízzuk magunkat, ráadásul több fórumon is elragadtatottan áradoztak „szaktudásáról”.
Úgyhogy felhívtam. A vonal végén kicsit nyegle, unott női hang hallózott a kagylóba. Átfutott az agyamon, hogy leteszem a telefont, hogy mindez mégse nekem való, de aztán eszembe jutott, hogy nem társalkodónőt keresek.
Vettem egy mély levegőt, és fülig pirulva elhadartam, mit szeretnék. Az összefoglaló után Merci kedvesen, de kimérten tájékoztatott a feltételeiről, tarifáiról, hogy ha házhoz jön, ki kell fizetnünka taxiját, amúgy este pont ráér, hát rövid gondolkodás után rávágtam, hogy jöjjön. Öt perc alatt mindent megbeszéltünk. Ennyi idő nekem amúgy arra se elég, hogy anyámnak elmagyarázzam, hol találja a spájzban a tejet.
Miután leraktam a telefont, még hosszan ültem az ágy szélén. Attól eltekintve, hogy biztosított róla: nagyon jól fogom érezni magam vele, a megállapodásunk annyira érzelemmentes volt, mintha egy kanapé adásvételéről egyeztettünk volna. Aztán meggyőztem magam róla, hogy Mercinek ez valóban munka, az, hogy nem pihegett erotikusan a telefonba, még nem jelenti azt, hogy az este ne sikerülhetne jól.
Gyerekek ismét át apósomékhoz, akik mosolyogva jegyezték meg, milyen szép, hogy ennyi év után is szeretünk kettesben lenni, mire én buzgón bólogattam, aztán szaladtam és vettem egy fehérneműszettet, az este hátralevő részét pedig tollászkodással és ráhangolódással töltöttük. Éjfél előtt megcsörrent a kaputelefon, a férjem lement kinyitni a kaput, én pedig életem leghosszabb öt percét éltem át, mire felértek az emeletre.
Showtime
Kipp-kopp… bár az volt a célunk, hogy Mercit „feltűnésmentesen” csempésszük be a házba, a magas sarkúja úgy szólt a körgangos házban, mint a petárdaropogás.
Kipp-kopp… Istenem, ez ciki lesz… Kipp-kopp… Puszit adjak neki, vagy csókoljam meg azonnal, és kezdjem el vetkőztetni? Vajon leveszi a cipőjét, esett az eső kint, most takarítottam… Kipp-kopp… Bár kértem volna szemránckrémet, nyögtem, mikor az ajtó feltárult és ott állt Ő. Magas, sudár nő, alig ruhában, rágózva. Örökkévalóságnak tetsző másodpercekig toporogtunk, kínosan vigyorogtunk az előszobában, a csöndet a férjem törte meg. „Igyunk egy pohár bort” – mondta, majd maga után húzott, én kézen fogtam a nőt, és bementünk a konyhába.
Merci aprót kortyolt a borból, majd lerakta a poharat és hozzám lépett. A torkomban dobogott aszívem, ahogy belecsókolt a nyakamba, és nem tudom, hogy a bortól vagy az izgalomtól, de forogni kezdett velem a szoba, ahogy kihámozott a ruhámból. A párom közben észrevétlenül eltűnt a szoba sarkában, és onnan figyelte az eseményeket, mi meg egyre hevesebben öleltük egymást. Merci profi volt és lelkes, néha talán túlságosan is. A férfi kuncsaftoknál valószínűleg megszokta, hogy szeretik, ha nagyon hangosan fejezi ki elégedettségét, amitől az egész udvar zengett, és gyanítom, nem is voltam annyira ügyes, mint ahogy ő azt előadta. A férjem a megbeszéltek szerint beszállt ugyan, de csak velem szeretkezett, és bár Merci szolgálatkészen oda-odabújt hozzá, amitől kicsit le is fagytam, a párom finoman visszaterelte hozzám.
Mindössze negyvenöt perc alatt végeztünk, a férjem és én még mindig csak kábán szedelőzködtünk, mire Merci felöltözve, rágózva visszajött a fürdőszobából. Kicsit zavartan nyújtottam át a bekészített borítékot, a lány átszámolta a pénzt, megköszönte, és már indult is. Nem volt cinkos összekacsintás, jóllehet húsz perce még pucéran hemperegtünk, semmivel se kerültünk közelebb egymáshoz, mint amikor belépett az ajtón.
Távozása után ugyan elégedetten csaptunk egymás kezébe a férjemmel, mégis volt bennünk némi hiányérzet. Ez az este ugyanis inkább volt felnőttfilmbe illő profi szex, kéjjel és kielégüléssel, mint érzéki, valódi vágytól fűtött alámerülés.
Kaland volt, jó volt, de jövőre inkább biciklit kérek.
Anikó történetét lejegyezte Svraka-Gévai Juli. Ez a cikk az Éva egy régebbi számában jelent meg.