„Normális, ha senki iránt nem érzek nemi vágyat?"

demiszexuális,demiszexualitás,szexualitás Forrás: Getty Images
Hiába a szép arc vagy a kockás has, vannak emberek, akiknek a külső semmit nem számít. Nincs az a dögös pasi, vagy csábító nő, aki szexuális vágyat tudna bennük kelteni, számukra ugyanis nem a megjelenés, hanem a belső érték a fontos. A következőkben egy demiszexuális nő vallomását olvashatjátok el.

A demiszexualitás kifejezést először az Asexual Visibility and Education Network (Aszexuális Láthatóság és Edukációs Hálózat) weboldalán használták 2008-ban, azóta pedig egyre több és több ember sorolja magát a demiszexuálisok közé. Így van ezzel Amanda Finn is, az az amerikai nő, aki Huffpost.com oldalán mesélte el saját történetét.

Mindig azt hittem, hogy valami nagyon nincs rendben velem. Tiniként, mikor szinte minden barátnőmnek volt legalább egy titkos szerelme, mikor mindenki az éppen aktuális hollywoodi szépfiúról ábrándozott, én semmit nem éreztem. Senkit nem tartottam szívdöglesztőnek, jóképűnek vagy legalább egy kicsit is vonzónak. Persze, mikor a barátnőim a helyes fiúkról áradoztak, én is megpróbáltam bekapcsolódni a pletykálásba. Bár én valójában senkihez sem vonzódtam, nem akartam kimaradni. Nem mertem nekik bevallani, hogy én az égvilágon nem éreztem még senki iránt semmit.

demiszexuális,tinédzser

16 éves voltam, amikor összejöttem az első barátommal. Nem csak hogy vele történt meg az első csókom, de ő volt az első fiú, aki iránt végre érzelmeket tudtam táplálni. Mielőtt őt megismertem, eszembe sem jutott volna bárkit is megcsókolni. Most, hogy volt egy fiú az én életemben is, végre azt éreztem, hogy én is olyan vagyok, mint a többi normális lány. Nekem is volt kiről álmodoznom és volt kiről áradoznom a barátnőimnek. Akkoriban tényleg úgy hittem, hogy rá vártam egész életemben. Azt gondoltam, hogy biztosan azért nem vonzódtam korábban senkihez, mert ez a srác nekem az igazi, hogy őt szánta nekem az élet. Nagyjából hat évig voltam együtt vele, mígnem a kapcsolatunk végére egy nagyon csúnya szakítás tett pontot. Megcsalt, én pedig elhagytam.

Ezzel a lendülettel pedig vissza is kerültem abba a sötét verembe, ahol korábban voltam. Dühös voltam, zavart és tehetetlen. Az egyetlen fiú, akit szerettem és aki iránt életemben először testi vonzalmat éreztem, eldobott és megcsalt. A szexualitásomat és az egész énemet megkérdőjeleztem: rosszul vagyok bekötve?

Normális, hogy nem találkozom olyan emberrel, aki vonzalmat tudna bennem ébreszteni?

Mivel volt néhány jó barátom az LMBTQ+ közösségből, hozzájuk fordultam segítségért. Elmeséltem nekik a problémáimat, az érzéseimet, vagyis pontosabban az érzéseim hiányát, ők pedig megnyugtattak. Azt mondták, hogy valójában nincsen velem semmi baj, egyszerűen csak aszexuális vagyok. Nem hittem a fülemnek. "De hát nem lehetek aszexuális, hiszen éreztem már életemben szexuális vonzódást… Csak nagyon ritkán" – vágtam vissza nekik azonnal. Ők erre elmagyarázták, hogy az emberek szexualitása még véletlenül sem fekete vagy fehér. A szexualitás leginkább valamiféle spektrumhoz hasonlítható, magyarán fokozatai vannak. Mint mondták, az aszexualitásnak is vannak fokozatai, és valószínűleg én is az egyik fokozathoz tartozom: demiszexuális lehetek. Elmondták, hogy a demiszexuálisok olyan emberek, akik csak azok iránt éreznek szexuális vonzódást, akikhez érzelmileg kötődnek.

Életemben először fellélegeztem. Végre volt egy szó arra, hogy mit érzek, mit élek át már évek óta. Megértettem, hogy nem vagyok egyedül, hogy nincs velem az ég világon semmi baj. 23 éves voltam, mikor életemben először meg tudtam fogalmazni másoknak az érzéseimet.

Demiszexuális vagyok, mindig is az voltam. És ez így van rendjén.

Egész egyszerűen csak akkor alakul ki bennem vonzalom egy másik személy iránt, ha már megismertem és érzelmileg szorosabb kapcsolatot alakítottunk. Egy kezemen meg tudom számolni azoknak a férfiaknak a számát, akikkel eddigi életemben csókolóztam, vagy akikhez csak egy kicsit is vonzódtam. Nem voltak túl sokan, és én ezzel ma már ki vagyok békülve. Még véletlenül sem gondolom, hogy valami fontosról maradtam volna le azért, mert random szexelés helyett én szívesebben ülök le beszélgetni, megismerni a másikat.

Engem a személyiség vonz, nem a külső. Az emberek gyakran emlegetik azt a bizonyos kémiát, a szikrát, ami szinte első pillanatra lángra lobban, ha egy olyannal találkoznak, aki felkelti bennük a vágyat. Ez az a szikra, a kémia, amit én soha nem éreztem. Egy aszexuális embernél, amilyen én is vagyok, ez a szikra nem csak első találkozáskor nem támad fel, hanem később sem. Pillangókat viszont már éreztem a gyomromban, többször is. Az, hogy végre egyensúlyba kerültem önmagammal, nagy önbizalomlökést adott. Elkezdtem online ismerkedni. Persze nálam az online randizás sem a külsőről szólt. Órákig bogarásztam a pasik profilját, hogy végre találjak valakit, aki a bemutatkozója alapján szimpatikusnak tűnt, és akiről el tudtam képzelni, hogy jó barátok lehetnénk. Így találtam rá a férjemre. Mielőtt személyesen találkoztunk volna, rengeteget cseteltünk és őszintén elmondtam magamról mindent. Felvállaltam, hogy demiszexuális vagyok, ő pedig elfogadta. Soha egy rossz szava nem volt rá, nem nézett rám furcsán, nem tartott különcnek miatta.

Miután személyesen is találkoztunk és a kapcsolatunk egyre komolyabb lett, a már emlegetett pillangók is megjelentek. Imádtam és a mai napig is imádok vele kettesben lenni, sokat beszélgetni és soha senki iránt nem vonzódtam annyira még, amennyire ő hozzá.

Rátaláltam és vele együtt önmagamat is elfogadtam. Mindezért nagyon hálás vagyok.

Nézd meg ezt a galériát is: