Borítókép: Azt mondta, az anyukájához megy haza, segíteni - így lépett le a férjem félévvel ezelőtt Forrás: Unsplash.com/Tiego Bandeira

Azt mondta, az anyukájához megy haza, segíteni - így lépett le a férjem félévvel ezelőtt

Döbbenetes, hogy még annyi kurázsi sem volt a férjemben, hogy nyíltan felvállalja az érzéseit, a tetteit. Mégis kihez mentem én hozzá 26 évvel ezelőtt? – teszi fel a kérdést a háromgyermekes Zsófi, aki elmeséli, hogyan maradt magára, egyik pillanatról a másikra.

"Épp csak véget ért a tanítás júniusban, amikor a férjem azzal állt elő, hogy nem bánnám-e, ha egy rövid időre hazautazna az édesanyjához. A dologhoz hozzátartozik, hogy egy jó ideje nem voltunk már otthon; külföldön élünk, ráadásul nem is a szomszédban. Anyósomnak pedig tudom, milyen sokat jelent a fia és való igaz, hogy össze is gyűlt jó néhány olyan dolog, amihez tudtam, hogy Laci segítségére lenne szüksége, hisz évek óta egyedül él. Nem akadékoskodtam, természetesnek vettem, hogy hazalátogat, miért is ne tenné. Ám ami ezek után következett, arra a legvadabb álmaimban sem gondoltam volna" – kezd bele történetébe a háromgyermekes Zsófi.

Ám a hetek csak teltek, a férjem pedig semmiféle hajlandóságot nem mutatott arra, hogy hazajöjjön. Eleinte még rendszeresen hívott, elmesélte, mennyire sok a tennivaló az anyukája háza körül és egyebek, én pedig természetesen elhittem, megértettem, elfogadtam a helyzetet. Augusztus közepe táján viszont már egy nagyon rossz érzés lett rajtam úrrá. Valószínűleg az is belejátszott, hogy Laci hívásai ekkorra már alaposan megritkultak, amikor pedig én kerestem, hallottam a hangján, hogy türelmetlen és alig várja, hogy lerázhasson. Amikor pedig rákérdeztem, hogy mégis meddig szándékozik maradni, kitérő válaszokat adott.

Így telt el az egész nyarunk; apa és férj nélkül.

Szeptemberben aztán összeszedtem magam, vettem egy nagy levegőt és felhívtam az anyósomat. Nem is tudom, hogy pontosan mit vártam tőle; magyarázatot? Ő is csak hímezett-hámozott a telefonban, semmi konkrétumot nem volt hajlandó mondani. Erre már gyanút fogtam és egy rettenetes balsejtelem hasított belém; mi van akkor, ha a színfalak mögött Laci a kamaszkori, nagy szerelmével romantikázgat? Az anyja pedig falaz neki…ami nem is lenne olyan nagyon meglepő, hisz nem egyszer előfordult már, hogy nekem áradozott Zsuzsáról; hogy ő mennyire csinos még a mai napig - ellentétben velem, szerinte – és hogy Lacika bánhatja, hogy úgy otthagyta sok évvel ezelőtt.

Ez a bizonyos Zsuzsika - anyósom nem titkolt kedvence - ráadásul a mai napig ugyanott él, a férjem szülővárosában és történetesen azt is tudom, hogy a kapcsolatot teljesen nem szakították meg még akkor sem, amikor mással alapítottak családot.

Ezen őrlődtem, miközben a gyerekeknek nem győztem különféle, rögtönzött magyarázatot kitalálni; hogy lehet az, hogy Apa még mindig nincs itthon.

Pár hete viszont borítottam a bilit, mert már úgy éreztem, nem bírom tovább ezt a méltatlan, végtelenül tisztességtelen és megalázó helyzetet. Mert az egy dolog, hogy Anyósom engem a semmibe vesz és a fiát védi, Laciban miért nincs még annyi kurázsi sem, hogy elém álljon és magyarázatot adjon az elmúlt hónapok történéseire; a lehetetlen viselkedésére. Ha nem is miattam, akkor legalább a gyerekei miatt. Felhívtam és egész egyszerűen nem „eresztettem” addig, míg ki nem kényszerítettem belőle az igazságot.

A neve Ágnes. Nem, ő nem a Zsuzsa. Már vagy egy éve tart, eleinte csak távkapcsolat volt ugyebár. Nem, azt sem tudja, mikor jön haza. Tulajdonképpen nem is igen akarna már visszajönni.

A föld megnyílt alattam egy pillanatra. Ezt érdemlem 26 év házasság után? Mégis mit mondjak a gyerekeinknek? Apa ránk unt és nem akar visszajönni hozzánk?! Megannyi kérdés, a válaszokat pedig még keresgélem - ahogyan magamat is ebben a mélységesen elkeserítő történetben" - zárja Zsófi.

Galériánkban 12 nő meséli el, mi volt az a pillanat, amikor rájött, hogy a házassága hiba volt