A szokásos pénteki baráti sörözésünket „Én vagyok seggfej?” kérdéssel indította Kálmán. Amiatt került konfliktusba a barátnőjével, mert a lány jelezte neki, hogy kérnie kell az apja engedélyét a nászhoz, mert ez hagyomány a családjában.

Azt mondta, hogy a szülei nem fogják jóváhagyni a házasságunkat, ha nem kérem az engedélyüket, és nem akarja így elidegeníteni a családját. Van két nővére, akik mindketten házasok, és mindkettő férje megkérte az apjukat, hogy engedélyezze a házasságot. Van egy bátyja is, aki szintén engedélyt kért a felesége apjától, hogy feleségül vegye a lányát. Úgy tűnik, ez tényleg fontos dolog a családjukban.” – panaszkodott a barátom.

„Mondtam neki, hogy az ilyesmi nem áll jól nekem, és szerintem szexista, patriarchális és megalázó. Szerintem egyikünknek sem kell engedélyt kérnie senkitől a házasságkötéshez, és mivel ő már igent mondott nekem, miért számít, mit mond vagy gondol az apja? Igazam van?” – kérte ki a véleményünket Kálmi.

A lány tudja, hogy ez butaság és elavult, de a családja mindig is így működött, és ez fontos számukra. A kérdésre, hogy ez neki is fontos-e, azt mondta, hogy a szüleinek és a családjának fontos, ami azt jelenti, hogy neki is fontos. És mi történne, ha az apja nemet mond? – kérdeztem. - Ezen ráérünk majd akkor aggódni, ha megtörténik. – érkezett a válasz.

Összedugtuk a fejünket és mindannyian úgy vélekedtünk, hogy ez egy

2022 van, nem 1922. Nem kell többé ilyen hülyeséget csinálnunk. Elavult és nevetséges. Miért ne lehetne csak úgy szimplán megünnepelni egy eljegyzést a családdal és a barátokkal? De hogy ne induljon rossz szájízzel a frigy, azt találtuk ki, hogy ne engedélyt, hanem áldást kérjen a házasságra. Mert bár a barátunk meglátásai érvényesek, de a hagyomány újradolgozása, hogy jobban igazodjon az értékrendjéhez, lehet a produktívabb hosszútávú megoldás arra, hogy új családtagjai is boldogok legyenek (és továbbra is úgy érezzék, hogy részesei az eljegyzési történetnek) anélkül, hogy teljesen átadná magát annak a gondolatnak, hogy leendő feleségén kívül bárkinek hatalmában áll igent vagy nemet mondani.

Kálmán másnap megfogadta a tanácsunkat, felvázolta a menyasszonyának az új tervet. A lány azt mondta, nem jelenti be senkinek az eljegyzésüket, amíg nem kérik a jóváhagyást. Se a szülőknek, se a barátoknak, se senkinek nem beszélhetnek az eljegyzésről, amíg nem érkezik meg az engedély a jövőbeli apóstól.

És akkor most hogyan tovább?

A galériánkban a legrosszabb esküvői ajándékokról mesélnek