Egyik nap, a munkából hazafelé tartva, szatyrokkal megpakolva éppen a lépcsőházunkba próbáltam bejutni – ami az új piros tűsarkúmban nem annyira volt egyszerű művelet -, mikor egy izmos kéz ragadta meg az ajtót mellettem, hogy segítsen nekem beférkőzni a bevásárlással a kezemben. Egy munkás overallos, szakállas hapsi volt a megmentőm, olyan igazi karbantartó figura. Miközben átfutott az agyamon, hogy már megint mit kell megjavítani a régi társasházban, ahol élek és ahol minden héten lerobban a lift; az is feltűnt, hogy a fickónak egész szép szája lenne, csak az a szakáll ne volna. Amiről azonnal az jutott az eszembe, mennyire kellemetlen lehet, amikor meg akarja valaki csókolni és a szálak az ember lányának szájában kötnek ki. Fogalmam sincs, miért ábrándoztam el ennek a vadidegen karbantartónak a száján, amikor Ő még mindig barátságosan mosolyogva tartotta nekem az ajtót, én pedig mint valami hibbant bámultam rá. Gyorsan összeszedtem a gondolataimat, egy zavart mosollyal, és valószínűleg a cipőmhöz hasonlító vörös fejjel megköszöntem a segítségét, majd gyorsan elsiettem a lift felé.

Már csak akkor mertem kifújni magamat, amikor bezáródott mögöttem a lift ajtaja, hiszen végig a hátamban éreztem a szakállas karbantartó tekintetét és talán kicsit mulattatta is a bénázásom.

Azóta egyszerűen nem megy az ismerkedés, nem tudok megbízni senkiben sem és inkább egyedül töltöm az estéimet. Ma este is alig vártam, hogy megfőzzem a kedvenc thai receptemet és bekuckózhassak a kanapéra. De azért az be kell valljam, hogy a szakállas srácnak tényleg csókolnivalóak voltak az ajkai, és kedves a tekintete. De a szakállas pasik nem az én zsánereim, egyszerűen nem jön be az a sok szőr.

Amikor felértem a nyolcadikra, ahol lakom, kilépve a liftből láttam, hogy a szemben lévő lakásba éppen beköltöznek. Szuper hírek, örültem neki, hogy az idős nénin kívül lesz még egy lakó és reménykedtem benne, hogy egy jófej csajszi lesz az illető, akivel majd jókat tudok beszélgetni, ha összefutunk.

Éjjel olyan zavarba ejtő álmaim voltak - amelyeknek a főhőse a kedves szakállas srác volt - hogy reggel izzadtan, csapzottan, de igazán kielégülten ébredtem. Persze a reggeli készülődés így kicsit sietősre sikerült, hiszen alig bírtam magamhoz térni az este után. Így történhetett meg, hogy amikor megérkezett a lift ,én sietősen igyekeztem beugrani; észre sem véve, hogy valaki más éppen kiszállna, így jól egymásnak ütköztünk.

A szakállas srác még éppen elkapott, hogy nehogy hátraessek meglepetésemben, így pár pillanatig egészen közel kerültem a mellkasához - ami hú, de izmos - és a szakállához, ami hű de puha és férfias illatú! Hogy lehet egyáltalán ennyi szőr ilyen vonzó? Persze megint csak bárgyún hebegtem-habogtam, míg a srác megint csak kedvesen mosolygott, mire nekem a lehető legbugyuttább dolog jött ki a számon:

- Már megint, mi romlott el ebben a házban, amiért ilyen sokáig tart a karbantartás?

A srác meghökkenve nézett rám, de egy fél pillanat múlva már hangos nevetésben tört ki. Soha nem hallottam még ennyire szexi nevetést, azonnal végigfutott rajtam a hang és hát igen, a legérzékenyebb ponton ért célba.

-Péter vagyok, az új szomszéd! Tegnap költöztem be. Biztos a munkásgatyám miatt néztél karbantartónak, de ha pakolok, és koszos melót végzek, mindig ezt viselem.

Azt hittem hittem ott menten elsüllyedek szégyenemben. Hirtelen köpni nyelni sem tudtam. Így szintén zavart mosollyal csak elnézést kértem, hogy majdnem felborítottam, és azért is, hogy karbantartónak néztem. Majd miután kicsit összeszedtem magamat, felajánlottam neki, hogy bármilyen segítségre van szüksége nyugodtan csöngessen be hozzám, majd leléptem, reménykedve benne, hogy a lehető legkesebbet fogunk összefutni a lépcsőházban.

Ezentúl viszont, mintha csak a véletlenek játszanának velem valami csúf játékot, szinte mindig összefutottunk a liftnél.

Egyik nap, amikor éppen munkából jöttem haza, úgy alakult, hogy együtt mentünk fel az emeletünkre, és Péter kerep perec rákérdezett - miután bezáródott a lift ajtaja és sehová sem tudtam menekülni - hogy minden szomszéddal úgy viselkedem-e, mintha körözött bűnöző lennék és menekülök előlük?

Annyira váratlanul ért a kérdése, hogy hirtelen rávágtam az őszinte választ:

-Nem, csak azokkal, akik előtt mindig cikis helyzetekbe kerülök valamiért!

Jót nevetett megint, de a nevetése nem volt egyáltalán gúnyos, hanem inkább olyan, mintha egy nagyon jó viccen nevetne.

- Nagyon aranyos vagy! Nagyon bírom, hogy ilyen könnyen zavarba jössz és olyankor a szeplőid is még szebbek!

Nos, ha addig valamilyen megmagyarázhatatlan okból zavarban voltam a jelenlétében és a gyomrom is összeugrott attól, ha megláttam - éjjelente pedig tovább kínoztak az erotikus szakállas pasis álmaim - most végképp kocsonyássá vált a lábam.

A legközelebbi találkozásunkra szó szerint tréningeztem magamat, hogy végre normáis emberként tudjak kommunikálni. Nem is kellett olyan sokat várnom, hiszen egyik este bekopogatott hozzám, hogy egy kis oljat kérjen kölcsön. Miután odadtam neki a flakont, rám vigyorgott és azt mondta:

- Köszi! És tudod, ha valamit meg kellene szerelni, én itt vagyok a szomszédban!

Hangosan röhögtem! És mikor bezártam az ajtót rájöttem, hogy bár egyáltalán nem tetszettek korábban a szakállas pasik, Péter kifejezetten tetszik. Nagyon tetszik!

Egyik este későn értem haza, ugyanis a kollégáimmal beültem még meginni pár koktélt és kicsit illuminált állapotban hívtam vártam már a liftünket, amikor diszkrét köhécselést hallottam a hátam mögött. Persze Péter volt.

-Hosszúra nyúlt a túlóra? - kérdezte heccelődve, mikor a vak is láthatta a kissé zilált külsőmön, hogy merre jártam.

- Nincs mit karbantartanod? - válaszoltam magamat is meghazudtolva laza könnyedséggel.

- Nicsak, valaki már nem jön teljes zavarba, ha viccelődni kell? - kérdezte és rám kacsintott.

Ez a pasi olyan régóta zongorázik az érzéseimen a tudta nélkül, még álmomban is, hogy úgy éreztem, mintha minden idegvégződésemmel érezném a belőle áradó erőt és férfiasságot. Egyik korábbi pasim kapcsán sem voltak ilyen érzéseim, de Péterben minden annyira izgatott már addigra, hogy alig bírtam visszafogni magamat.

A korábban elfogyasztott alkoholnak köszönhetően teljesen fel voltam bátorodva, a korábbi gátlásaimnak abszolút nyoma sem volt, így kacéran belibegtem Péter előtt a liftbe és még szerencse, hogy az egyik kedvenc testhezálló ruhám volt rajtam, mert így hallhattam azt a visszafojtott sóhajtást a hátam mögött, ami olyan volt, mint egy zöld jelzés.

Csöndben álldogáltunk egymás mellett a liftben és csak úgy szikrázott közöttünk a levegő, éreztem, hogy valami megváltozott közöttünk. Éppen mondani akartam neki valami vicceset, amikor nagy zakkanással megállt a lift.

Rémültem néztem rá, Ő pedig csak annyit mondott: Ez szívás! Bedöglött a lift!

- Basszus, minden héten elromlik legalább egyszer ez az ócskaság! - válaszoltam. Most mit fogunk csinálni?

- Hát, hívhatjuk a szerelőket ugyebár, barkóbázhatunk a várakozási időben, de elüthetjük valami jobb dologgal is az időt! - nézett rám kihívóan és megsimogatta a szakállát.

Ha egy filmben látom ezt a jelenetet valószínűleg röhögőgörcsöt kapok ettől a mozdulattól, de Pétertől még ez is olyan izgató volt, hogy nem bírtam tovább magammal és nekinyomtam a lift falának, hogy ujjaimat a szakállába mélyesztve magamhoz húzzam és végre megcsókoljam azt a szájat, ami már a találkozásunk első napjától kísértett az álmaimban.

Az Éva olvasóinak pedig csak annyit üzenek, hogy egy ápolt és illatos szakállnak nem csak csókolózás közben vannak előnyös tulajdonságai. Érdemes kipróbálni! Nekem földöntúli élményeim lettek azóta Péter eme kiegészítőjétől, hiszen fantasztikusan tudja használni!

A szakállas pasik egy kutatás szerint is vonzóbbak, kattints, hogy miért!