Borítókép: A férjem volt iskolatársa folyton zaklat minket Forrás: pexels

A férjem volt iskolatársa folyton zaklat minket

Vanda se szó, se beszéd, egy amerikai filmben találta magát. A mozi műfaját már döntsék el a nyájas olvasók.

Tilda a férjem osztálytársa volt, hat évvel ezelőtt érettségiztek. Jancsi, a férjem és ő kedvelték egymást, annak ellenére, hogy végletesen különböztek. Jancsi egy kedves, nyugodt mackó, Tilda pedig harsány, örökös figyelmet követelő lány, akinek legnagyobb álma a pompomlány-szerep a helyi focicsapat előtt. Gyakran fordult Jancsihoz lelki tanácsért, vállveregetésért, mert tudta, hogy ő mindig meghallgatja, figyel rá.

Igen ám, de a középiskolai évek elmúltak, mindenki ment a dolgára, kivéve Tildát. Szemlátomást nem tudta megemészteni, hogy vége a gondtalan világnak, nehezen találta a helyét a felnőtt életben, nem boldogult sem a munkahelyein, sem a párkapcsolataiban. Jancsi persze megmaradt tanácsadó barátnak. Egészen addig nem is volt ezzel probléma, amíg én meg nem jelentem a színen.

Jancsi és én az első találkozásnál tudtuk, hogy egymásnak teremtettek minket, és eleinte Tilda is örült a szerelemnek. Egészen addig támogatott bennünket, amíg be nem jelentettük az eljegyzést. Sose felejtem a száját, hirtelen lefittyedt a széle, mint egy kisgyereknek. Félelmem beigazolódott: a kamaszkori haver nem engedi el olyan gyorsan a leendő férjemet, mint ahogy én szeretném.

Tilda az esküvőnkön berúgott, mint a csacsi, és feltűnően sokszor elmondta, mennyire odavan értem, és mennyire összeillünk Jancsival. Persze vannak dolgok, amiket Jancsi csak neki mondott el, de hát egy idő múlva biztosan majd engem is beavat a titkaiba. Ehhez hasonló megjegyzésekkel boldogított, amíg a többi volt osztálytárs el nem vonszolta valahogy. A nászutunkon szerencsére békén hagyott minket, néhány héttel később azonban újra elkezdte hívogatni a férjemet. Hetente, kétnaponta, naponta, mikor hogy. Korábban is gyakori kapcsolatban voltak, de ez a sűrűség most már Jancsit is zavarni kezdte, aki addig elnéző volt Tilda dolgaival szemben.

Tildának minden héten más baja volt, amit alaposan ki kellett tárgyalnia régi haverjával. Zűrös pasiügyek, munkahelyi problémák, ferdén nézett rá a pénztáros a Sparban, túl sok műanyag zacskót használ, tüsszög a macskája, az anyukája nem adott neki kölcsön. Jancsi tíz perc után le akarta tenni a telefont, de szinte sosem sikerült. A férjemnél kedvesebb, türelmesebb embert még nem hordott a hátán a föld, de néhány héttel Tilda megszaporodott akciói lassan, de biztosan kihozták a béketűrésből. A személyes találkozókra irányuló kérlelést egy ideig kivédte, de Tilda végül annyira erőszakossá vált, hogy eldöntötte: megiszik vele egy kávét, és megkéri, mérsékelje a zaklatást.

Rosszat sejtettem.

-Figyeld meg, ki fog kezdeni veled. - mondtam, de Jancsi csak nevetett.

-Ugyan, soha az életben nem akart tőlem semmit, miért épp most kezdené el. Különben sem vagyok az esete.

-Azért légy óvatos. - pusziltam meg a homlokát indulás előtt, s mint kiderült, nekem lett igazam.

Jancsi néhány órával később érkezett haza feldúltan, bűzlött a whiskey-től. Tilda könnyekkel a szemében vallott neki szerelmet.

Szeretlek, mindig is szerettelek, csak eddig nem jöttem rá, bőgte kezében egy Margaritával, Jancsinak pedig egyszerűen elakadt a szava.

-Iszonyú röhejes helyzet volt. Ültünk egy bár közepén, Tildának meg, aki szerintem eleve nem volt józan, amikor megérkezett, potyogtak a könnyei, és egyre csak azt hajtogatta, hogy belém van esve. Próbáltam megnyugtató hangon beszélni hozzá, mint egy gyerekhez, de csak dühös lett tőle. Tudom, hogy szerelmes voltál belém a gimiben, magyarázta, nem tűnhetett el ez az érzés csak úgy nyomtalanul!

-És tényleg szerelmes voltál belé? – kérdeztem. Tűnődve nézett rám.

-Szerelmes talán nem, de azért vonzódtam hozzá. Tildához akkoriban mindenki vonzódott, hisz ő volt a jócsaj az osztályban. De nem jelentett a világon semmit. Most pedig… hát iszonyú cikinek érzem az egészet.

-Elhiszem. – mondtam, mert tényleg elhittem. – Hogyan váltatok el?

-Elrohant, én pedig megittam még két pohárral.

Tilda egy hétig nem jelentkezett. Utána ismét felhívta a férjemet, bocsánatot kért, és megismételte a szerelmi vallomást. Jancsi határozottan közölte vele, hogy semmit nem érez iránta, különben is nős, és ne zaklassa ezzel. Tilda ismét bocsánatot kért, két nap múlva pedig felhívta azzal, hogy összeveszett a szomszédjával, aki megkarcolta a bringáját. Jancsi megkérte, hogy ne hívogassa többet. Tilda egy hét után újra telefonált. Úgy tett, mint aki nem érti, hogy mi a baj. Mintha nem akarná meghallani, amit mondanak neki.

Én egyelőre nem avatkoztam közbe, úgy érzem, ez Jancsi ügye, de ha nem lesz vége ennek a zaklatásnak, egyszer magam fogok beszélni a hölggyel. Ti mit tennétek?

Íme öt figyelmeztető jel, hogy valaki féltékeny!