Mindig vonzódtam a húsosabb férfiakhoz. Már óvodában is Petikébe, a legdagibb kisfiúba voltam szerelmes. Az általánosban Janival jártam, a gimiben Karcsival, az egyetemen Tibivel. Egyikük sem volt karcsúbb kilencven kilónál.

Amikor huszonnégy éves koromban megismertem a leendő férjemet, Barnát, arra gondoltam először: de szép darab! Körülbelül százötven kiló volt tekintélyes pocakkal, gyönyörű barna szemekkel és széles, vonzó mosollyal. Egy jókora fagylaltkehely társaságában ecsetelte, hogy sokat edz, szereti a mozgást, de az igazi szenvedélye a főzés és az evés, fogyókúrázni pedig nem hajlandó soha. Nem is kell, vágtam rá azonnal. Megijedtem, hogy túl gyors vagyok, de csak nevetett. Erős vagyok, könnyen elbírok akármit, mondta, mire rákacsintottam. Engem is, kérdeztem huncutul. Úgy kapott a karjába, mint a pelyhet, én pedig azonnal tudtam, hogy vele akarom leélni az életemet.

Ez tizenhat évvel ezelőtt volt, és azóta minden még tökéletesebb a közös életünkben, mint korábban. Született két lányunk, most tizennyolc és húsz évesek. Szép házunk van, gyönyörű környezetben élünk, boldog a családunk. Ezalatt Barna nemhogy fogyott volna, inkább felszedett vagy tizenöt kilót. Én pedig imádok vele élni. Imádok közösen főzni vele, utána pedig beburkolni a finomabbnál finomabb ételeket. Imádom a pocakját, a fenekét, a hájhurkáit, amibe bele lehet markolni. És igen, mielőtt valaki rosszra gondolna: a szexuális életünk is kiváló. Nincs két ember, aki jobban összepasszolna mind testileg, mind lelkileg, mint mi.

Sokan ítélkeznek felettünk, ezt kapcsolatunk legelső percétől érzem. Én körülbelül hatvanöt kiló vagyok, Barnához képest valóságos modell. Fiatal koromban még vékonyabb voltam. Rendszeresen megbámulnak bennünket az utcán, összesúgnak a hátunk mögött a közértben, még az is előfordul, hogy ujjal mutogatnak. Egyszerűen nem értem, miért érdekeljük ennyire az embereket. Nem értem a Schobert Norbihoz hasonló hivatalos beszólogatókat. Miért izgat ennyire másokat a testsúly? Mi köze ennek az egésznek a szeretethez? Külsőség, semmi több. Úgy érzem, ha valaki a felszaladt kilókat okolja például a kapcsolati válságáért, az nem tesz mást, mint ürügyet keres a szakításra, és biztos vagyok benne, hogy nem is szeretett soha igazán.

Az emberek az évek során sokat és sokszor változnak. Idősebbek lesznek. Megszaporodnak a ráncaik. Ritkul a hajuk. Megnő az orruk. Lefogynak. Vagy felszednek néhány kilót. És akkor mi van? Senki nem toporog egy helyben. Barna amellett, hogy a tizenhat év alatt tovább hízott, megtanult dobolni és remekül beszél spanyolul. Az egészsége pedig kiváló. Sokat sétál, eljár edzőterembe. Vitaminokat szed. Sok zöldséget és gyümölcsöt fogyaszt. Mindketten rendszeresen kirándulunk, legtöbbször egészséges ételeket főzünk. Megtesszük, amit lehet, hogy az egészségünk rendben legyen. De az az igazság, hogy én akkor is szeretném őt, ha egész nap csak egy karosszékben heverészne és csipszet tömne a szájába. Mindannyian meghalunk egyszer, ezt tudomásul kell venni, és ha egy eszközt – a karcsúságot – nem vesszük igénybe a lassításhoz: hát istenem.

Legalább addig nagyon boldogok leszünk.

Nézegess hírességeket, akiknek azt mondták, hogy túl kövérek!