Az anyaság stresszes: ezt nem is olyan rég még tabu volt kimondani, de ma már nem félünk nyíltan beszélni róla. Eleve nem könnyű a tudat, hogy felelősek vagyunk egy (vagy több) másik életért, valaki egészségéért és jóllétéért. Ezek mellett pedig egy sor intéznivaló, tennivaló is a nyakunkba szakad a szoptatástól kezdve a hozzátápláláson át az iskolai tízóraikig, a korai fejlesztéstől kezdve az oltási időpontokon át a különórákig, a cipővásárlásoktól kezdve a soha el nem fogyó szennyesen át a tanszerekig, és még hosszasan lehet folytatni… Mindezek miatt saját magunk, korábbi életünk, akár a karrierünk háttérbe szorul, ami szintén fokozza a stresszt. És bizony van még egy stresszfaktor: a férj, akivel elvileg partner, de sokszor csak növeli a feszültséget.

Az amerikai Today című műsor 7000 anya részvételével készített egy felmérést, és arra kérték őket, hogy egy 10-es skálán pontozzák, mennyire stresszes az életük. Átlagosan 8,5 lett az eredmény, vagyis meglehetősen kisebbségben vannak a nyugodt anyukák. De ezen kívül azt is listázniuk és rangsorolniuk kellett, hogy mi stresszeli őket a mindennapokban. Nos, az anyák 46%-a azt válaszolta, hogy a férjük idegesítőbb, mint a gyerekeik.

Partner kell, nem segítség

Bár a kutatás nem friss, 2013-ban készült, időről időre hivatkozzák különböző cikkekben, az elmúlt hetekben én is több ilyenbe belefutottam (hiába, jól ismer a Facebook algoritmusa), és barátnőim is átküldték szmájlik kíséretében, tehát ma is aktuális. Annak ellenére is, hogy a több más kutatás szerint a férfiak átlagban többet segítenek be a háztartás és a gyereknevelés frontján, mint 10-20 évvel ezelőtt. De a gond az, hogy az alapfelfogás továbbra sem változott, hiszen még mindig azt mondjuk, hogy az apa/férj besegít, nem szimplán megcsinálja például a mosogatást. Nem, hiszen annyira mélyen belénk van kódolva, hogy a háztartás és a gyereknevelés a nők, anyák feladata, hogy a férfiak maximum besegítenek.

Mondjuk személyes véleményem, hogy ez a felosztás nem is véletlenül volt így, mert amellett, hogy a férfiak nyilvánvalóan nem tudnak szülni, a multitasking sem az erősségük. Márpedig az anyák jól tudják, hogy olyan ritkán van, hogy egyszerre csak egyetlen dolgot csinálnának. Játszunk a nagyobbik gyerekkel, miközben szoptatjuk a kisebbet. Hordozóban altatjuk a babát, miközben cikket írunk. Altatódal-éneklés közben már fejben összerakjuk a bevásárlólistát. Egy délelőtt alatt befonjuk az összes Barbie haját, autópályát építünk, kitakarítjuk a fürdőt és még az ebédet is képesek vagyunk megfőzni. Ehhez képest az apák többsége (és bocsi a kisebbségnek!) vagy a gyerekekre vigyáz, illetve játszik velük, vagy háztartási feladatot végez, a kettő együtt fizikai képtelenség. Arról nem is beszélve, hogy képtelenek fejben tartani és előre látni, hogy milyen teendők, elintéznivalók várhatóak a gyerekekkel kapcsolatban. Szeretnék azzal az apával találkozni, aki a feleségét figyelmezteti, hogy kérjen éves státuszra a védőnőhöz időpontot (és el is viszi), vagy órákig bújja az internetet gyógymódot keresve a kislánya durva ekcémájára. Nem csoda, ha az anyák többsége még mindig úgy érzi, hogy nagyrészt rámarad a láthatatlan munka.

„Mert nem mondtad”

A kutatásban résztvevők azt is kiemelték, hogy legjobban az idegesíti őket, ha a férjüket is állandóan figyelmeztetni kell valamire, vagy mindent a szájukba kell rágni, mintha 8 évesek lennének. Na, ez is egy olyan pont, aminél nagyon bólogattam, mikor olvastam. Semmi nem tudja olyan gyorsan felnyomni a vérnyomásomat, mikor megkérdezem a férjem, valamit miért nem csinált meg, és azt mondja, hogy „mert nem mondtad”. Pár napja például elmentem vásárolni, ő kint játszott a kertben a gyerekekkel, és mikor visszajöttem, láttam, hogy a virágok lekonyulva szenvednek a kánikulában. Megkérdeztem, miért nem öntözte meg őket, és persze én voltam a hibás, hogy nem mondtam. Hozzáteszem, nekem sem mondja soha senki, hogy pakoljam be a mosást, de ha televan a szennyestartó, megteszem….

Múltkor teszt jelleggel direkt nem pakoltam el a gyerekek által kiborított ceruzatartót az étkező asztalról, hogy lássam, mikor kapcsol a férjem. 5 nap után meguntam, és rászóltam a gyerekekre, hogy tegyenek rendet, majd mikor megkérdeztem a férjemet, miért nem jutott eszébe, megint az volt a válasz, hogy nem szóltam. Ez pedig igenis idegesítő, szóval ne csodálkozzon senki, ha sok nő azzal viccel, hogy a férje a plusz egy gyereke. És nem arról van szó, hogy a nők elégedetlenek, vagy nem értékelik a férfiak erőfeszítését, csupán örülnénk neki, ha nem kéne folyton kérni, figyelmeztetni, elmagyarázni alapvető dolgokat, hanem a férjek maguktól megcsinálnák. Biztosan kevesebbet stresszelnénk.

Szeretnéd, ha a férjed jobban tehermentesítene otthon? Ahhoz, hogy ezt megértesd vele, fontos a hatékony kommunikáció. Az alábbi galériában ehhez adunk tippeket: