Az otthon olykor háborús övezet. A legőszintébb és egyben legfájdalmasabb vallomások olykor a pszichológus kanapéján hangzanak el. A múltkor összegyűjtöttük azokat a párkapcsolati problémákat, amelyekkel a nők leggyakrabban fordulnak terapeutához. Most a leggyakoribb férfipanaszok jönnek – és ez számunkra is nagyon tanulságos.

Hasonló kételyek sok hosszú kapcsolatban felmerülhetnek. Mérgezővé vált a kapcsolat? Vagy csak a kezdeti pezsgés tűnt el? Ha az utóbbiról van szó: azon, hogy ez megmaradjon, dolgozni kell. Kurt Smith terapeuta – aki férfiakra specializálódott – tapasztalatai szerint túl sok ember hiszi naivan, hogy a kezdetben megélt szerelem és vonzalom mindig ott lesz. „Nem lesz ott, hacsak nem dolgozol rajta. A klienseimmel át szoktuk beszélni azokat a hiedelmeket és elvárásokat, amelyeket a partnerükkel kapcsolatban táplálnak, és igyekszünk a pontatlan, irreális és nem fair képzeteket egy kissé átformálni.”

Ryan Howes klinikai pszichológus úgy látja, sok férfit összezavarnak a partner felől érkező vegyes elvárások. „A feleség azt mondja, egyenlőségen alapuló párkapcsolatot akar, de aztán amikor a vacsora vagy a családi nyaralás tervezésére kerül a sor, kijelenti, hogy az férfimentes övezet, és egyedül hozza meg a döntést” - hoz egy példát Howes. „Vagy: a nő azt kéri, hogy a férfi legyen érzelmesebb, majd amikor ez megtörténik, és a férfi felvállalja sérülékenységét, a nő kicikizi érte.”

Howes arra szokta biztatni férfipácienseit, hogy kérjék meg a párjukat: mondja el pontosan, mire vágyik, mit igényel. Ez a nőt is arra készteti, hogy átgondolja, rendszerre a saját vágyait. Elképzelhető, hogy rájön, eddig vegyes üzeneteket küldött a férjének. A cél a világos, konkrét információátadás.

Kate Stoddard pár- és családterapeuta szerint a férfiaknak nehezükre esik visszajelzést kérni a partnerüktől. Ez persze abból a társadalmi beidegződésből is fakad, hogy a férfinak érzelmileg keménynek kell lennie. Miközben teljesen érthető az az elemi igényük, hogy láthatóak legyenek, hogy törődjenek velük.

Stoddard azt szokta tanácsolni ezeknek a férfiaknak, hogy járjanak elöl jó példával: váljon szokásukká a partnerük kedves gesztusainak tudatosítása és az, hogy visszajelzik, ezek milyen jól estek nekik. A férfiak gyakran rájönnek, hogy ők sem adják túl sok jelét a gyengédségnek. Ha elkezdenek maguk is adni, ezt jó esetben vissza is kapják a párjuktól.

Jon-Paul Bird terapeuta pácienseinek többsége zavarban van, amikor a párja hevesen reagál egy helyzetre. Az első reakciójuk az lenne, hogy beleugranak a probléma megoldásába, miközben a párjuk esetleg csak arra vágyik, hogy meghallgassa őket. „Az »oldjuk meg a problémát!« mentalitás ismét csak társadalmi beidegződésekből fakad – mondja Anna Poss terapeuta. Sok férfi úgy nőtt fel, hogy egyáltalán nem tanulta meg az érzelmek kifejezésének »művészetét« és azt sem, hogyan lehet mások érzéseire reagálni. Olyan ez, mint egy új nyelv, amit meg kell tanulni. A terápia egyfajta érzelmi szótárazás.

Piszkál, cseszeget, sárkányként viselkedik: ezeket a kifejezéseket gyakran használják nőkkel kapcsolatban. A feleség, aki folyamatosan megjegyzéseket tesz a két hete ki nem pakolt bőröndre, a barátnő, aki folyton morog, ha a párja megiszik egy sört. A kimondott szavakon túli, zsörtölődő hangulat mindent átszínez. „A piszkálódás egészségtelen és destruktív dinamikát hoz a párkapcsolatba – mondja Kurt Smith terapeuta. A nők gyakran úgy érzik, ha nem morognak, soha nem érik el a céljukat, a férfiak pedig komolyan gondolják, hogy majd megcsinálják, amire a párjuk kéri őket, aztán mégsem tesznek semmit. A terápiában azon dolgozunk, hogy felismerjük ezeket a viselkedésmintákat és megpróbáljunk változtatni rajtuk.”

Howes szerint a legtöbb férfinak elemi vágya, hogy boldoggá tegye a partnerét. Sokan felidézik, milyen boldogok voltak az elején, és aztán sajnálattal állapítják meg, hogy ez a boldogság már nem magától értetődő. Úgy érzik, rajtuk múlik a feleségük jólléte. Howes hangsúlyozza, hogy nem lehet valakinek a vállára helyezni azt a súlyt, hogy egymagában kell boldoggá tennie a másikat. „Igyekszem a tudtukra hozni, hogy a másikat boldoggá tenni nem lehetséges. Ami a feleség boldogságát illeti, ez az ő saját felelőssége. Persze jó, ha ki tudjuk fejezni a szeretetünket és a figyelmünket, de a boldogság nem olyasmi, amit mi »megcsinálhatunk« neki. Mindkét fél dolgozzon csak a saját boldogságán, és a két dolog jó esetben összeér.”

Forrás: huffpost.com