A barátom nem akar gyereket, miközben én mindennél jobban
Forrás: pexels/RDNE Stock Project
A párkeresés számomra mindig hatalmas próbatétel volt, úgy vettem észre, nagyobb, mint a kortársaimé. Sem kamaszként, sem a húszas éveimben nem volt két hétnél hosszabb ideig férfi az életemben: egyszerűen nem működött senkivel, talán túl nyomulós voltam, talán túl könnyen megnyíló, mindenesetre hamar lekoptattak a fiúk. Engem általában ezek a kérészéletű viszonyok is megviseltek, és minél inkább szerettem volna kapcsolatot, szerelmet, valakit, akihez esténként hozzábújhatok, annál kevésbé akadtam rá. Harmincnégy éves koromig szórakozóhelyeken, ismerkedős esteken, később párkeresős internetes oldalakon telt az életem, randizgattam hasztalan, görgettem egymás után a találkozókat, de nem sikerült tartósan összejönni senkivel.
Egymásra találva
Harmincnégy éves voltam, amikor végre Bence belépett az életembe. Vele sem indult a dolog zökkenőmentesen, eleinte csak ímmel-ámmal vett részt a kapcsolat alakulásában, de amikor egyszer, körülbelül egy hónappal a megismerkedésünk után szakítani akart velem, nekem pedig hullani kezdtek a könnyeim, máshogy reagált rá, mint a korábbi férfiak: meghatódott, és onnantól komolyan kötődni kezdett hozzám. Később megbeszéltük, hogy már ő is annyit csalódott, és nem hitte volna, hogy valaki egyszer majd szeretni lesz képes őt.
Egy szó, mint száz, a kezdeti botladozás után szépen alakulni kezdett a közös életünk. Sokmindenben hasonlítunk egymásra: mindketten szárnyaszegett, félénk madarak vagyunk, ugyanakkor szeretünk olvasni, sorozatokat nézni összebújva a díványon, utazni, színházba járni és nagykomolyan kitárgyalni az előadásokat. Egyetlen dolog nem klappol, és sajnos az minden, csak nem semmiség: a gyerek.
Másfél éve voltunk együtt, amikor pedzegetni kezdtem a témát. Úgy vettem észre, hogy Bence szereti a gyerekeket, az utcán rámosolygott a babákra, sűrűn látogatta a nővére családját, ahol két kislány volt, és mikor engem is magával vitt, láttam, milyen kedvesen eljátszik velük. Ezért is sokkolt a reakciója, amikor óvatosan rákérdeztem, mi a terve a családalapítással, aminek elkezdése, tekintve az életkorunkat, túl sokáig már nem várathatott magára.

Child-free
Gyakorlatilag visszahőkölt a kérdésre, majd némi hallgatás után hosszan kifejtette, hogy nem egyáltalán szeretne gyereket. Egyrészt nem érzi magát alkalmasnak az apaszerepre, mondta, másrészt a bolygót sem szívesen terhelné egy újabb élettel. Mivel én is fontosnak tartom a zöld szemléletet, valamiért azt hitte, hozzá hasonlóan gondolkodom. Nagyon sajnálja, ha csalódást okozott, de efféle dolgokba, mint gyereksírás, pelenkázás, popsitörlés és hasonlók, ő soha nem lesz képes belemenni.
Amikor azt mondom, hogy egy világ dőlt össze bennem, akkor nem túlzok. Kislánykorom óta szeretnék gyerekeket, régebben arról álmodoztam, hogy nagy családom lesz, legalább három utóddal. A korom miatt erről már letettem, de nem tudom elképzelni, hogy legalább egy gyerekem ne legyen. Ez majdnem ugyanolyan, mintha valaki azt kérné tőlem, hogy lehetőleg ne vegyek több lélegzetet.
Vártam néhány hetet, majd óvatosan újra előhozakodtam a témával, amiből hatalmas veszekedés lett. Bence határozottan közölte, hogy ennek semmi értelme, többé ne is kérdezzem meg, mert ő soha nem változtatja meg az álláspontját. Nagyon szeret engem, és nem akar elveszíteni, de ha azt mondom, hogy szakítok vele emiatt, akkor inkább szenved, mint a kutya, de gyereket akkor sem akar soha, semmilyen áron.
Napokig bezárkóztam a szobámba és csak sírtam. Majdnem húsz évembe telt, hogy találjak valakit, aki szeret, és akit én is szeretek. Mennyi esélye van annak, hogy szakítok Bencével, és gyorsan találok valakit, aki még negyven előtt vállal velem közös gyereket? És mi a fontosabb: Bence, vagy az utód hajszolása? Tényleg lehetetlen elképzelnem, hogy gyerek nélkül éljek? És vajon mennyire fogom Bencét büntetni később azért, amiért nemet mondott?
Most harminchat éves vagyok. Még nem döntöttem. Bence azt hiszi, belenyugodtam a megváltoztathatatlanba, de erről szó sincs. Minden egyes nap őrlődöm, és még nem tudom, mi lesz a vége.







