Az első csóktól az első pofonig: az erőszakos kapcsolat természetrajza

Az első csóktól az első pofonig: az erőszakos kapcsolat természetrajza
Forrás: Fotó: Chris Barbalis / Unsplash:com

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel!

A

A családon belüli és párkapcsolati erőszak témája ma már nem tabu: ha lassan is, de kezd felvállalhatóvá válni. Mindezzel együtt a megelőzésről: arról, hogy hogyan ismerjük fel a partnerünk bántalmazó hajlamát, szándékait, és mikor érdemes kilépni a veszélyes kapcsolatból, kevesebb szó esik.

„Velem ezt nem lehetett volna megtenni! Én már az első pofonnál leléptem volna!” – bizonygatják sokan, ha súlyos, netán halállal végződő családon belüli erőszakról hallanak. Amit ilyenkor elfelejtünk, az az, hogy az áldozatok (már) nem rendelkeznek a nem bántalmazott kívülálló határozottságával és önérvényesítési képességeivel. Az első pofon ugyanis nem a semmiből csattan, hanem az önbizalom módszeres leépítésének hosszú folyamata előzi meg. A bántalmazó ráadásul nem fogja rögtön az ismerkedéskor felfedni agresszív késztetéseit, sőt, többnyire kifejezetten megnyerőnek mutatja magát. A bántalmazó kapcsolat kialakulásának van egy bizonyos „forgatókönyve”, a partner leuralásának vannak előjelei, csakhogy ezek – és ebben a nemi szocializáció, valamint a populáris kultúra is hibás! – a szerelem és a komoly szándék jelének is (félre)értelmezhetők. Ezért szinte minden nő kerülhet ilyen helyzetbe.

Hamupipőkék

A bántalmazók számára igen kedvező feltételeket teremt, hogy a nők kora gyerekkoruktól fogva azt tanulják: számukra a legmagasabb rendű egyéni teljesítmény a megfelelő férfi megtalálása, aki akarja őket annyira, hogy házasságot köt velük. A gyerekkor tündérmeséi után jönnek a popdalok, a tinilányoknak szóló szerelmes regények és filmek, na meg a kíváncsiskodó szomszédok és rokonok. Még most, a 21. században is jobban ki lehet vívni a családtagok elismerését egy esküvővel, mint egy doktori védéssel, és még elváltnak lenni is nagyobb presztízzsel jár, mint korosodó szinglinek. Emiatt a nők jelentős része aránytalanul felértékeli, és aránytalan erőfeszítésekkel igyekszik megmenteni az arra méltatlan kapcsolatot is. Lássuk be: hiába vannak női űrhajósok és Nobel-díjas női tudósok, és hiába lett hajszál híján nő az Amerikai Egyesült Államok elnöke, e téren nem sokat mozdultunk Hamupipőkétől. A szerelem – pontosabban egy megideologizált formája! – előbb-utóbb lábtörlőt csinálhat a legöntudatosabb nőből is.

NANE segélyvonal bántalmazott nőknek és gyerekeknek:
+36-80-505-101, szerda kivételével minden hétköznap 18 és 22 óra között

Furcsa párok

A bántalmazó kapcsolatba kerülés esélyét statisztikailag növeli a konzervatív, illetve dogmatikusan vallásos családi háttér: az agresszorok előszeretettel választanak olyan nőket, akik hagyományosan gondolkodnak a nemi szerepekről és gyenge az önérvényesítő képességük. Kimondottan előnyös az agresszorok számára, ha a partnerük náluk valamilyen szempontból alacsonyabb társadalmi státuszt tudhat magáénak, például sokkal fiatalabb, alacsonyabb beosztású, hátrányosabb vagyoni helyzetű, előnytelenebb külsejű, netán faji kisebbséghez tartozó vagy fogyatékossággal élő. Ezért a „furcsa” párokat nem mindig érdemes „a szerelem mindent legyőz” rózsaszín szemüvegén át szemlélni – persze kivételek akadnak –, sokszor igenis tisztességtelen oka van annak, hogy egy adott férfi nem a saját szintjén, az egyenrangúság jegyében keres partnert. Ha pedig egy alapvetően erős, karakán nő a kiszemelt (a bántalmazók egy része szereti a „kihívást”, a nehezen megtörhető nőt!), az ő esetében egy kritikus életszakasz, érzelmi válság (például gyász) és az emiatti átmeneti sérülékenység lehet kockázati tényező. A bántalmazó előszeretettel használja ki az ilyen helyzeteket.

Eleinte nagyon lehengerlő, és a figyelmeztető jeleket a másik fél sokszor éppen a felfokozott érdeklődés és az elköteleződés bizonyítékának értelmezi. Az ilyen férfi elárasztja figyelmével a nőt, sűrűn keresi, sokat akar vele találkozni, és még féltékeny is – ugyan ki ne olvadna tócsává ettől? Elvégre Alkonyat-Edward is bemászott éjjelente Bella ablakán, és figyelte az alvó lányt – hát nem végtelenül romantikus? Ana A szürke ötven árnyalatában többször visszautasítja Christiant, aki kémkedni kezd utána, lenyomozza a telefonját és a helyszínre siet. Ez aztán az igazi lovag, a nagybetűs Férfi, aki nem adja fel, igaz? Remélem, írott formában is átmegy az irónia: az ilyen viselkedés ugyanis nem udvarlás, hanem zaklatás, és nagyon veszélyes a szerelem megnyilvánulásának beállítani. Persze ha valaki a társkeresése során addig csak komolytalan, kötődésfóbiás férfiakba botlott, akkor roppant hízelgő tud lenni egy végre nem teszetosza, nem napokra-hetekre eltűnő, nem csak „laza kapcsolatot” akaró udvarló – csakhogy érdemes résen lenni. Pláne akkor, ha az illető már az ismeretség korai szakaszában nagy szavakat vet be és áradozik, hogy ő ilyen nővel még soha nem találkozott és ilyen elsöprő szerelmet még soha nem érzett. Vigyázzunk, mert ha a randipartnerünknek a többi nőről megvető véleménye van és minket tekint „kivételnek”, annak – akármilyen térdrogyasztó elsőre – hosszú távon meg fogjuk inni a levét.

Ő a domináns

További figyelmeztető jel, ha a partner szüntelenül arra törekszik, hogy a találkozások során ő legyen a domináns fél. Ő dönti el, hova menjenek, megkérdezés nélkül rendel a nőnek ételt vagy italt, látványosan ugráltatja a pincéreket, és csak ő határozhatja meg, hogy mikor van vége a randevúnak, illetve a telefonbeszélgetésnek. Kerüli azokat a helyzeteket, ahol a nő a kompetensebb, nem értékeli például a szakmai sikereit, és csak olyan közegben érzi jól magát, ahol ő maga villoghat a népszerűségével, a nő pedig háttérbe szorul. (Még jobb, ha olyan nők is jelen vannak, akiknek tetszik a férfi, és ezt nem is rejtik véka alá. Hadd érezze a partner, hogy bármikor lecserélhető!) Az ismerkedés, udvarlás szakasza jellemzően kifejezetten terhes a bántalmazó számára, mielőbb nyeregben szeretne lenni. Előfordul (pláne, ha tudja, hogy a nőnek ez sokat jelent és nem egykönnyen lépi meg!), hogy az első szexet is sietteti, arra számítva, hogy a nő ezután ellenérzései dacára is kisebb eséllyel fogja megszakítani a kapcsolatot. A szexre vonatkozóan nincs tipikus minta: van olyan bántalmazó, aki kifejezetten odaadó a szexben és igyekszik kielégíteni a partnerét – hogy utána arra hivatkozhasson, hogy a nő úgysem talál még egy ilyen jót, mint ő. A szexben tapasztalatlanabb nővel előfordul, hogy a bántalmazó figyelmetlen, de elhiteti, hogy ez a normális, és a nőben van a hiba, ha így nem élvezi az együttlétet.

A megfőtt béka

Visszatérve az ellenérzésekre: a legtöbb nő igenis sejti, hogy nincs rendben valami ezzel a kapcsolattal, hogy a férfi túl rámenős és leuraló, ám ha hangot ad a kifogásainak, a partner frappáns magyarázatokkal – például hogy csak aggódik miatta, gondoskodni akar róla, netán segíteni akar neki stb. – úgy leszereli, hogy a végén még ő hiszi ostobának magát. (A valóban aggódó férfi a partner jelzésére visszavesz a nyomulásból!) A nőket senki és semmi nem biztatja arra, hogy bízzanak magukban és hallgassanak a saját érzéseikre – miért tennék akkor, amikor az az egyéni és társadalmi szinten is fontosnak számító eredmény forog kockán, hogy társuk legyen? A nők az elvárások paradoxonába szorulnak: egyrészt ne legyenek gyanakvók, mert akkor a „férfigyűlölő” címkét találják a homlokukon, másrészt ügyeljenek rá, hogy ne kerüljenek bajba, mert akkor meg azt fogják a fejükre olvasni, hogy ostobák és naivak voltak. Legyenek ők a „jó kislányok” – ez aztán oda vezet, hogy a nem működő kapcsolatért magukat hibáztatják, illetve félnek attól, hogy ők lesznek a felelősek a kudarcért. A bántalmazó ezt pontosan tudja és erre az önbizalomhiányra játszik rá, amikor egyre durvább megnyilvánulásokat enged meg magának. Hasonlít ez a gyakran emlegetett „megfőtt béka” szindrómához, miszerint ha a békát forró vízbe tesszük, kiugrik belőle, ám ha hideg vízbe rakjuk, és fokozatosan melegítjük alatta a vizet, benne marad.

Olvasd el ezt is!
Olvasd el ezt is! Hol a legjobb nőnek lenni?

Elszigetelés

A dominancia kevésbé nyilvánvaló jelei után jön az elszigetelés mindazon családtagoktól és barátoktól, akik a nőt a veszélyekre esetleg figyelmeztetnék. Ha másképp nem megy, akkor a bántalmazó manipulatív technikát vet be: látszólag nem gördít akadályt a találkozó elé, ám ha sor kerül rá, kínosan viselkedik (például túl sokat iszik) és eléri, hogy a nő legközelebb inkább ne akarjon elmenni (illetve a közös otthonban vendégül látni az illető rokont, barátot). Ha a nő megmakacsolja magát és egyedül megy el, akkor „szerelme” hívogatja, nehogy véletlenül jól érezze magát. Ha a nő egy idő után nem veszi fel a telefont, akkor a bántalmazó a jelen levő barátok telefonját kezdi hívogatni – a másik fél leuralására törekvő, kimeríthetetlen fantáziájú agresszor arra számít, hogy a nő előbb-utóbb belefárad a határai és az autonómiája őrzésébe, és megtör. A behódolt nő önbizalma romokban hever, így fizikai bántalmazás esetén is kisebb eséllyel lép ki a kapcsolatból.

Az agresszor meg van róla győződve, hogy amit tesz, az helyes, de legalábbis jogos. Ezért figyelmeztető jel az is, ha az udvarlónk „segíteni akar a fejlődésünkben” anélkül, hogy erre kértük volna! A bántalmazásra hajlamosak kisebbségét (többek között) az különbözteti meg a többi férfitól, hogy szerintük a férfinak joga van irányítani, ez a dolgok „természetes” rendje, és ő jogosan fegyelmezi meg a lázadó nőt. A másik jellegzetes stratégia a felelősség elhárítására, hogy a bántalmazó a történtekért az áldozatot teszi felelőssé, mondván, hogy ő „hozta ki belőle” az agresszív viselkedést.

Ha az erőszakra hajlamos férfi ismét tiltakozással szembesül, netán a szakítás réme lebeg a feje felett, még mindig be tudja vetni a szerencsétlen sorsot, a rossz gyerekkort, a megfelelő családi minták hiányát. Mivel a nőket arra szocializálják, hogy empatikusak legyenek, ráadásul működik a „kivételes, megmentő nő” ideálja is, a siker – pláne ha a nő még mindig szerelmes és vágyik a partner korábbi (hamis), megnyerő énjére – szinte garantált. Cheryl Benard és Edit Schlaffer nőiélettörténet-elemzéseiből az derül ki, hogy a szocializáció során elsajátított értékrend miatt a nők, miközben személyes ambíciójuktól viszonylag könnyen eltántoríthatók, elképesztő energiákat tudnak hiábavaló – vagy egyenesen pusztító – párkapcsolatokba ölni. Megéri? Érdemes ez ügyben Dina McMillan Ausztráliában élő szakpszichológusra hallgatni: ha valaki együttérez a hányatott sorsú emberekkel, vállaljon egy őket segítő szervezetnél önkéntes munkát. A saját életét ne hagyja tönkretenni. Hangsúlyozom: a rossz gyerekkor és/vagy a lelki problémákkal küzdés önmagában nem zárja ki, hogy az illető később felelős társ legyen egy párkapcsolatban. A kulcs az, hogy van-e önreflexiója és valódi szándéka a változásra. (Ha igen, akkor a fizikai erőszakig semmiképp sem fajulnak a dolgok! A fizikai erőszak egy olyan határátlépés, amire nem létezik elfogadható mentség.) A bántalmazó típusban mindez nincs meg – ha változtat is a viselkedésén, csak átmenetileg, stratégiai okokból, amíg a szakítás közvetlen veszélye el nem hárul (ezt nevezi a szakirodalom mézeshetek-fázisnak) –, hiszen neki az alá-fölé rendeltségi viszony nagyon is megfelel, a változás nem érdeke.

Vissza

A bántalmazó helyzetét könnyíti, hogy minél több energiát tett egy nő egy kapcsolatba, és minél többet szenvedett miatta, annál nehezebben ismeri be, hogy kudarcot vallott, és annál nehezebben lép ki. Ráadásul a hatóságoktól is ritkán kap megfelelő segítséget – mindez hozzájárul ahhoz, hogy globális átlagban a bántalmazott nők 1–8 alkalommal térnek vissza az agresszorhoz, mire végleg el tudnak tőle szakadni.

A párkapcsolati erőszakkal kapcsolatos ismeretek nem feltétlenül védenek meg minket attól, hogy ilyen helyzetbe kerüljünk. Egyvalamiben viszont kétségtelenül segítenek: abban, hogy az agresszív hajlamot a figyelmeztető jelek révén időben felismerjük, és még azelőtt megszakítsuk a kapcsolatot, hogy összeköltöznénk, házasságot kötnénk a bántalmazóval, és komolyabb bajunk esne. A tájékozódás – amellett, hogy általa megadjuk magunknak az esélyt egy másik, kölcsönösségen alapuló, boldog kapcsolatra is – életet menthet.

Ajánlott olvasmányok:

Lundy Bancroft: Mi jár a bántalmazó fejében? Az erőszakos és uralkodni vágyó férfi. Háttér Kiadó – NANE Egyesület, 2015.

Cheryl Benard és Edit Schlaffer: Tűsarkú cipőben hátrafelé... is tudunk annyit, mint a férfiak! Budapest, Hungaprint, 1992

Patricia Evans: Szavakkal verve… Szóbeli erőszak a párkapcsolatokban. (Ford. Recski Ágnes) Budapest, Háttér Kiadó – NANE Egyesület, 2004.

Dina McMillan: De hiszen azt mondja, hogy szeret! Vagy csak uralkodni akar? Nyitott Könyvműhely – Stop Férfierőszak, 2009.

NANE Egyesület: Miért marad? Családon belüli és párkapcsolati erőszak: hogyan segíthetünk? 2015.

Tovább olvasok
Színészek, akik felnőttként gimist játszottak – késő harmincasok is voltak köztük!

A színészeknek a legkülönbözőbb karaktereket kell eljátszaniuk gond nélkül. Ez akkor igazán nehéz, amikor 10 vagy akár 20 évvel fiatalabb emberek bőrébe kell belebújniuk.

Pezsgőfürdő a lombok közt, szauna tóra néző kilátással – a noszvaji Treehouses azoknak való, akik tudnak élni

Kipróbáltuk, mit tud az a magyarországi élményszállás, amit a két évvel ezelőtti nyitás óta egyetlen éjszakára nem foglaltak csak le – erre mi gyorsan le is csaptunk.

A karrieremet választottam, remélem, a gyerekeim meg fogják érteni

Egy dolgozó anya őszintén szembenéz a tényekkel, azzal, hogy mennyi időt tölt a munkájával, a gyerekei nélkül. Állítja, hogy ha apa lenne, mindenki dicsérné érte.

Mennyezeti csillárok és függőlámpák

A régi korok báltermeinek hangulatát idéző csillárok a mai napig jelen vannak a köztudatban és az üzletek kínálatában. A gazdagság tökéletes szimbólumaként tartották őket számon. Manapság igen ritka, ha egy családi ház bálteremmel rendelkezik, de ennek ellenére a csillárok továbbra is népszerűek maradtak.

Itt az ősz, de sportolni most is lehet!

Bár beköszöntött a jó öreg bekuckózós, borongós ősz, ne hagyd, hogy a fokokkal együtt a kedved és az állóképességed is mélyrepülésbe kezdjen. Sportolj valamit, ami boldoggá tesz, és meglásd, nem csak a kondid lesz jó formában, de a lelked is szárnyalni fog!

Hogyan tartsd tisztán az arcüregedet egész télen?

Megfázás vagy allergia, mindegy. Ha szipogsz és nem tudod rendesen kiüríteni az arcüregedből a váladékot, akkor a trutyi alatt szenvedő szövetek mindenféle alattomos problémák, például gyakori fejfájás, ólmos fáradtság formájában jelezhetik, hogy nekik ez nem oké.

Hogyan tisztítsd a mosógéped, ha rossz szagú a belseje?

A mosógéptől azt várjuk el, hogy megtisztítson dolgokat, ezért ritkán gondolunk arra, hogy időnként őt magát is ki kellene takarítanunk. Legfeljebb akkor jut eszünkbe, amikor bosszantó módon rossz szagot áraszt, ha kivesszük belőle a tiszta ruhát. Ha ez bekövetkezik, ideje kezelésbe venni a mosógépet.

Szeretnéd, ha olyan tiszta lenne a fehér cipőd minden nap, mint új korában?

Egyszerűbb lesz, mint gondolnád: ha lépésről lépésre követed ezeket a módszereket, a cipőid visszanyerik eredeti hófehér színüket.

Kövess minket

ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin

Előfizetés

Weboldalunkon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy jobban megismerjük a felhasználói viselkedést és érdeklődést, valamint ezek segítségével személyre szabjuk és javítsuk a reklámokat. Weboldalunk használatával ezen feltételeket ön automatikusan elfogdja. További információkat az adatkezelési tájékoztatóban olvashat.
Megértettem