Parentifikáció: amikor a gyereknek kell átvennie a szülői feladatokat

Parentifikáció: amikor a gyereknek kell átvennie a szülői feladatokat
Forrás: Getty Images

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel!

Á

Áldott jó gyerek. Tökéletesen megbízható, kötelességtudó, tapintatos, a szülei mindig számíthatnak a segítségére, és különösen empatikus a problémáikkal kapcsolatban. Ezért aztán sosem terhelné őket a saját gondjaival. Pedig tele van mélyen elfojtott fájdalommal.

A famiily.hu cikke.

Amikor a gyerekből lesz a szülő „támasza”, „megmentője”, kettejük között felborul az egészséges hierarchia. Az éretlen személyiségű felnőttet bizonytalan alapok jellemzik, nem képes a felelősség felvállalására, fogékony a függőségekre, mert fejlődése elakadt egy gyermeki fázisban. Kimondva vagy kimondatlanul állandóan figyelmet, törődést, kárpótlást vár a világtól és elsősorban a közvetlen környezetétől. Azt a gyereket, aki ilyen szülő mellett nő fel, folyamatosan kísérti a bűntudat, hisz a kezdetektől azt hiszi, miatta olyan gondterhelt/kétségbeesett/fáradt/szomorú/hektikus stb. a szülő, és ha ő jobban viselkedne, minden rendben lehetne. A túlzott felelősség rengeteg szorongással jár, ám a gyerek a bizonytalanságát sem mutathatja ki, hiszen megterhelné vele a felnőttet. De kinek mi a haszna ebből a felcserélt szereposztásból, és milyen következményekkel jár mindez egy parentifikált identitással felnövő gyermek további életére?

Mit nevezünk parentifikációnak (szülősítésnek)?

A pszichológiai szakszó azt a családi dinamikát foglalja össze, amelyben a szülők felnőtt szerepekkel, felelősséggel és feladatokkal ruházzák fel a gyermekeiket. A gyerekek eleinte örömmel lépnek ebbe a szerepbe, legyen szó otthoni házimunkáról, a testvéreik gondozásáról (fizikai parentifikáció) vagy a szüleik érzelmi terheinek a „cipeléséről” (érzelmi parentifikáció). Mivel azonban mindez megakadályozza őket abban, hogy kiteljesedjenek a saját gyermekségükben, idővel a teher egyre súlyosabbá válik számukra, ebből pedig kialakul az állandó bűnösség érzése, amiért nem képesek tökéletesen ellátni a rájuk bízott – korukat és képességeiket jelentősen meghaladó – feladatokat. A helyzetet tartósítja, hogy éppen a saját gyermeki elakadása miatt a szülő nincs tudatában annak, mi történik.
Gyermeke felől pozitív megerősítést kap, hisz az nem lázad a szerepe ellen, látszólag szívesen viszi a „keresztet”. Jó gyerek, tehát úgy tűnik, jól van, szívesen áll a felnőtt rendelkezésére, szívesen él úgy, hogy azzal mindenkit boldoggá tegyen.

Egyik vagy mindkét szülő hiánya:
Amikor válás, haláleset vagy túl sok munkavégzés miatt a szülők nem képesek jelen lenni gyermekeik életében sem érzelmileg, sem fizikailag – általában –, a legnagyobb gyermek, kényszer vagy spontán lojalitás hatására, a szülő helyére lép. Ellátja a házimunkát, gondoskodik a testvéreiről, de akár a szüleiről is. A túl sok családi feladat és logisztika mellett azonban nem marad ideje játszani, barátkozni, gyereknek lenni.

A szülők mentális betegsége vagy szerfüggősége:
Azok a szülők, akik mentális betegségben, például depresszióban szenvednek, alkoholisták vagy drogfogyasztók, fizikálisan ugyan jelen vannak a gyermekeik életében, de érzelmileg elérhetetlenek számukra. Az ilyen családban felnövő gyermek azzal a két alapfeltevéssel éli
a mindennapjait, hogy csak magára számíthat, és állandó készültségben kell állnia, hiszen a legapróbb „felelőtlen” gyermeki viselkedése agresszív, kiszámíthatatlan reakciókat válthat ki mentálisan beteg vagy alkoholista szüleiből.

Bizonytalan kötődésű szülő:
Ha a szülő maga is alacsony önértékelésű, bizonytalan kötősédű, szorongó természetű, a gyerekektől vár lelki támaszt, kontrollt és döntéseket akár az egész családot érintő kérdésekben is, a gyereknek elsősorban érzelmileg kell idejekorán felnőnie.

„Helyettes-partner”:
Ha a szülők konfliktusos házasságban élnek vagy elváltak, a megtört fél mellett a gyerek könnyen léphet a partner szerepébe. Az egyedülálló anyákra jellemzőbb, hogy gyermekeikkel beszélik meg anyagi, szerelmi mindennapi küzdelmeiket, de akár egy kétségbeesett apa is helyezheti minden reményét az ő kis „királylányába”. Ugyanakkor mind a két szülő hajlamos lehet a gyermeket a másik szülő ellen hangolni vagy súlyos titkot rábízni. A kialakult helyzetben ambivalens érzéseket élnek meg a gyerekek, miközben az ellenkező nemű szülővel akár kóros szimbiózist is kialakíthatnak, amelyből később nehéz szabadulni, könnyű lemásolni ezt a dinamikát a felnőttkori kapcsolatokban.

Transzgenerációs forgatókönyvek:
Gyakori, hogy az a szülő, aki parentifikált gyerek volt, ugyanezt a tanult mintát követve a saját gyermekét is koravénnek neveli túlzott felelősséggel és elvárásokkal. Ezek a minták olyan erősen beleivódnak egy parentifikált viselkedésébe, hogy még akkor is átadja tudattalanul gyermekeinek ezt a működést, ha ellenazonosulva a hozott mintával, gondoskodó szeretettel veszi körül a gyerekeit.

Miért csinálja ezt a szülő?

Eltérő okai lehetnek a szülőknek arra, hogy szülői szerepbe emeljék gyermeküket. Előfordulhat, hogy fel nem dolgozott veszteség során – például a társ halála vagy válás – az érzelmileg labilissá vált szülőt tehermentesítheti a gyerek fizikai és érzelmi feladatai alól. Ez a tudattalan dinamika függő helyzetbe kényszeríti a gyermeket, amelyből a szülő fel nem ismert „haszna”, hogy így igyekszik elkerülni egy újabb veszteséget. Ritka azonban, hogy olyan felnőtt parentifikálja a gyerekét, aki maga nem hordoz hasonló sérüléseket, és ebben az esetben a megbillenése valószínűleg csak átmeneti lesz. Ám a legtöbb esetben a szülő tudattalan mozgatórugója az, hogy maga is parentifikált gyerek volt. Ennek sebeit – elvesztegetett gyerekkor, baráti kapcsolatok hiánya – hordozza, és az őt ért veszteségek kompenzálását szülei helyett a saját gyerekeitől várja el.

Mit él meg a gyerek?

A szülősített gyerekek kívülről határozottságot és erőt mutatnak, belülről azonban bizalmatlanságot, szorongást, ürességet, bűntudatot, tehetetlenséget, alkalmatlanságot, dühöt és kudarcot élnek meg. Felnőttként elért sikereikért jogtalannak érzik a dicséretet, hiszen a legalapvetőbb feladatukat – gyerekként szülőnek lenni és egyben tartani a családot – nem tudták tökéletesen ellátni.

Amikor tudatosodik bennük, hogy a koravén viselkedés az évek során a kortárs kapcsolatok eltűnését, a túl sok felelősség pedig a gyermekkor játékos felelőtlen időszakát vette el tőlük, értelmet nyer az addig lappangó dühük, ugyanakkor a túlzott függőségi viszony és bűntudat miatt képtelenek ezt kifejezni.

Párkapcsolatukban figyelmesek, gondoskodók és elnézők társukkal szemben. Túlféltő, babusgató szeretettel veszik körül társukat, mintha saját szeretetéhes gyermeki énjüket ölelnék át a vágyott gondoskodással. Ez azonban könnyen felboríthatja egy párkapcsolat amúgy is érzékeny egyensúlyát, mivel társa fojtogatónak élheti meg ezt a mindent kontrolláló, megmentő szeretetet.

Kiút

A parentifikáció kezelésében a leghatékonyabb segítség a családterápia lehet. Ennek keretében a szülőknek lehetőségük nyílik megérteni a gyermeküket, empatikusan felé fordulni, amely megkönnyítheti a gyereknek, hogy terápiás keretek között nyíltan kifejezhesse a szülei iránt táplált, elfojtott érzéseit. Ez a módszer segíthet a szülőknek, hogy megtanuljanak egymásra támaszkodni a gyermekeik helyett vagy leválni a saját parentifikáló szüleikről, a gyerekek pedig kiléphetnek a megmentő jó gyerek szerepből, és elkezdhetik a saját életüket élni.


Tovább olvasok
Kép
Hogyan jöttem össze 49 évesen az egyetemi szerelmemmel

Minden úgy alakult, mint a mesékben, pedig nyomasztó történetnek indult. Egy szép szerelmi história a 20.-21. század fordulóján – két részben.

Kép
Az utcán táncolnak az Operaház balettművészei

A tánc az egyik legjobb dolog, amit magunkért tehetünk, ráadásul bárhol, a nappalink, a házunk tetőteraszán, vagy akár az utcán is megtehetjük, akárcsak ezek a profi táncosok, akik most az utcán gyakorolnak.

Kép
Amikor beauty bloggernek áll a férjem

Az én férjem is azoknak a férfiaknak a táborát erősíti, akinek akkor van ápolva a bőre, ha én fogom magam, odamegyek és bekenem neki. Valami mást is csak akkor próbál ki, ha a régi, megszokott termékek helyett újakat adok a kezébe. Vagy teszek a fürdőszobai szekrénybe.

Kép
Melyik életkor a legnehezebb a gyerekekkel?

Óriási tévedés, ha azt hiszed, hogy a dackorszakkal egy jó időre túl vagytok a legmeredekebb hisztiken és nagyjeleneteken, amiket a gyermeked produkálni képes.

Kép
85 éves Mary Poppins, azaz Julie Andrews

Elegáns, gyönyörű asszony egészen kivételes énekhanggal. De Julie Andrews akkor sem adta fel, amikor egy műtét után elvesztette azt.

Kép
Öt éve csak alvásra használtuk a hálószobát, aztán jött a fordulópont

Sok házasságban a gyerek születése okozza a szexmentes időszakot, de Marcell és Mariann esetében nem ez volt a helyzet. Ők már huszonévesen eljutottak a mélypontra, de nem adták fel.

Kép
Chrissy Teigen és John Legend elvesztették harmadik babájukat

Chrissy Teigen pár napja kórházba került veszélyeztetett terhessége miatt, pár órája pedig szörnyű hírt osztott meg saját Instagram oldalán.

Kövess minket

ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin

Előfizetés

Weboldalunkon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy jobban megismerjük a felhasználói viselkedést és érdeklődést, valamint ezek segítségével személyre szabjuk és javítsuk a reklámokat. Weboldalunk használatával ezen feltételeket ön automatikusan elfogdja. További információkat az adatkezelési tájékoztatóban olvashat.
Megértettem