Hiszek benne, hogy nem mi választjuk meg, kibe szeretünk bele. Én pánszexuálisnak vallom magam, azaz bármilyen nemű ember iránt gyulladhatok szerelemre. Elutasítom a bináris jelzőt, nem vagyok biszexuális: nem arról van szó, hogy férfiakhoz, vagy nőkhöz, hanem általában az emberekhez vonzódom. Amikor találkozom valakivel, aki kívánatos, szexi és érdekes, a kémia azonnali és bódító: nem érdekel, hogy ki az a személy, hova járt iskolába, mit gondol a kormányról, vagy mi van a ruhája alatt.

Amikor iskolás voltam, az osztálytársaim mindig az ellenkező nemű gyerekekbe zúgtak bele: Zsuzsi Pisti uzsonnáját vette el, Ferkó Ági cofját húzogatta. Már akkor sem értettem ezt a megkülönböztetést. Az első szerelmem Vada volt a My Girl-ből, a második egy fiú, akivel közös angolcsoportba jártam, és udvariasan előreengedett az ajtónál. Tizenkét éves koromban három hetes táborban voltam, ahol nyakig beleestem egy felsőbb évesbe. Sokáig azt hittem, hogy fiú, amíg ki nem derült, hogy Andinak hívják. A felismerés egy cseppet sem zavart, ugyanúgy vonzódtam hozzá, mint korábban.

De nemcsak a fiús lányok tetszenek. Teljesen mindegy, hogy az illető szoknyát hord-e vagy nadrágot, sminkel-e, vagy bajuszt növeszt. Csak a személy érdekel. Volt olyan barátnőm, aki tőrölmetszett cicababa volt, és olyan is, aki a kertésznadrágon kívül mást nem volt hajlandó felvenni. Jártam nagydarab, macsó pasival, és vékony arcú, érzékeny, csendes fiúval is. Csak a megmagyarázhatatlan vonzódás volt közös, ami összekötött bennünket.

A férjemmel harminc éves koromban találkoztam. Azonnal beleszerettem a kék szemébe, a meleg hangjába, az odaadó természetébe. Vagy ki tudja, mibe. Őszintén elmondtam neki, hogy pánszexuális vagyok. Először meglepődött, aztán úgy tűnt, elfogadja. Egyébként meg van róla győződve, hogy ő száz százalékos heteró, és nem azért hiszi ezt, mert nem őszinte magához. Egyszer csókolózott egy fiúval kamaszkorában, de nagyon zavarta a szúrós szakáll. Számomra ez nem bizonyíték. Engem is sok minden irritál: nem kedvelem bizonyos parfümök illatát, taszít a dús mellszőrzet. De ettől még hidegen hagy a biológiai nem. Alapvetően gyanakvással tekintek azokra az emberekre, akik száz százalékig heterónak vagy száz százalékig melegnek tartják magukat, de a férjemnek hiszek. Ugyanolyan fontos, hogy higgyünk egy heterónak, mint az, hogy a heterók higgyenek nekünk. Ez a tolerancia lényege.

Tíz éve vagyunk együtt. A férjem még mindig fél, hogy el fogom hagyni. Hogy nem lesz elég nekem, mert nem képes nő is lenni.

Azt hiszem, a szexuális irányultságom fontosabb neki, mint nekem, és nem érti a lényeget. Ennyi erővel ugyanúgy retteghetne, ha elfogadom a heteró cimkét, hiszen bármikor berobbanhat az életembe egy másik férfi, aki elhódít tőle. Miért ijesztőbb számára az, hogy nekem csak a személyiség fontos? Nem vagyok sem könnyűvérűbb, sem csapodár természetűbb, mint mások. A pánszexualitás egyáltalán nem azt jelenti, hogy több partnerre van szükségem. Csak a férjemet szeretem, és a kapcsolatunk számomra mindennél fontosabb. Elégedett vagyok a monogámiával, a poliamoria nem az én világom, és hármasban sem szeretném kipróbálni. Őt választottam. Akkor is, ha nem érti a szexualitásomat, és – talán – én sem az övét.

Tudod melyek a szexuálisan legelfogadóbb városok? A galériából ez is kiderül!