„Lecsiszoltam az örömküszöbömet!” – Interjú Palya Beával új lemeze megjelenésének kapcsán

Palya Bea,öröm,élet,interjú,világom,társadalom
Forrás: Palya Bea

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel!

E

Egy válás megtapasztalása kellett ahhoz, hogy szélesebbre tudja tárni az ajtaját az öröm előtt. Palya Bea új albuma – az Élet – tulajdonképpen óda az életörömhöz, első klipjét pedig a rajongók, ismerősök, barátok videóiból rakták össze a karantén alatt.

A válás sokakat érintő, húsba vágó téma.

Igen. 2018-ban váltam el, és aztán az ezzel kapcsolatos élmények megjelentek a dalaimban, illetve több alkalommal nyíltan beszéltem is erről. Nagyon érzékeny és intelligens közönségem van, akik követik az életemet, és akikkel annyira őszinte vagyok, amennyire csak lehet. Tőlük két jellemző reakció érkezett ekkoriban: az egyik az, hogy...

szívesen lefeküdnének velem,

...a másik pedig az, hogy „velem együtt” váltak, vagyis hogy velem párhuzamosan hasonló dolgokat éltek meg, és nagyon hálásak voltak azért, hogy a dalokban az ő számukra is megfogalmaztam ennek a traumatikus tanulásnak a folyamatát, amit egy válás jelent.

És nálad hová vezetett ez a tanulási folyamat?

Sokkal teljesebb emberré váltam. Korábban egy foghíjas puzzle voltam, és a válás rákényszerített arra, hogy a hiányzó darabokat is megkeressem és a helyükre illesszem. Sokat kellett tanulnom magamról, és magamat kellett még egészebb emberré formálnom. Ez az élet fokozott szeretetét, az örömre való képesség magasabb fokát hozta el számomra.


Nézd meg velünk együtt az elsők között az Élet című dal klipjét, amelynek ma van a premierje! És ne lepődj meg, ha ismerős arcokkal találkozol...


Mindig ilyen magától értetődően hallgattál a testedre? Nekem is egy válás kellett ahhoz, hogy jobban képes legyek meghallani a belső hangomat, és arra jöttem rá, hogy az lehet, hogy a test nyelvén szól.

Én azt gondolom, hogy már önmagában az érzelmek megnevezése is egy értelmezés, de ami legelőször van, az egy testi érzet. Érdemes figyelni a gyerekeket: az ő reakcióik is testérzetekből indulnak el. Azt tudják, hogy valami üres, valami hiányzik, a bőrömnek érintés kell, a gyomromnak kaja kell. Tehát ha ilyen nagyon elemi szinten vizsgáljuk, hogy mi is az a fránya belső hang, akkor tulajdonképpen a testi érzetek keletkezéséig kell elmennünk, és az azokra való reflektálás a belső hang. Aztán az érzéseket már mi nevezzük el dühnek vagy szomorúságnak. Amikor tanítok vagy előadást tartok, igyekszem visszavinni a hallgatóimat erre a szintre: mi az a testi érzet, ami most benned van? Csak csukd be a szemed és figyelj. Hő keletkezik a gyomromban, vagy csuklom, vagy picit fázom, vagy van valami furcsa remegés a hasi tájékon? Vagy elkezdett izzadni a tenyerem, vagy befeszült a nyakam? Ha ezeket sokáig figyelem és gyakorlom azt, hogy verbalizáljam, akkor ez egy idő után hoz egy tudatosságot. Jé, ennek az embernek a társaságában feszült vagyok? Vagy most megint egy összeszorított állkapcsú, megfelelési kényszeres kislánynak érzem magam, mint gyerekkoromban anyukám társaságában? Szóval, ha elég gyakorlatot szerzünk ebben, akkor ez a belső hang ezekből a kis felerősített, átverbalizált testi érzetekből egy ilyen barátságos valakivé áll össze. Őrangyallá? Belső terapeutává? Jóbaráttá? Mondok még egy mondatot, ami segített. A belső hangom egy idő után már ordított, de én még a külső elvárások mentén igyekeztem folytatni az életemet. És Zoli barátom azt mondta:

Bea koma, azt, hogy mi lesz, azt nem látjuk. Csak azt tudjuk, hogy mi van. Félünk attól, ami lesz, de ha a jelen nem jó, akkor az a jövőt is valahogyan szennyezi.

És persze egy kapcsolat megszűnésének ezer rétege van, én senkit nem biztatok a válásra. Se arra, hogy maradjon. Én arra biztatok mindenkit, hogy ezt a belső hangot erősítse fel, és első lépésként a testi érzeteket kezdje el sorjázni, akár írásban, akár szóban.

Valahol azt írtad, hogy a közelmúltban „lecsiszoltad az örömküszöbödet”. Ezt hogyan csináltad?

Pár éve rádöbbentem, milyen jól ismerjük a fájdalomküszöb kifejezést. És eljátszottam az „örömküszöb” gondolatával, amikor azon kezdtem gondolkozni, hogy én vajon milyen módon vagyok képes örülni. Vagy hogy igazán képes vagyok-e az örömre. Amikor elkezdtem ezt szétszálazni, arra jöttem rá, hogy nálam az öröm valahogy össze van nőve a fájdalommal.

Gyakran mondod azt, hogy „igen, de…”?

Pontosan. Igen, de nekem jár-e ennyi? Igen, de nem lehet, hogy csak a fele? Igen, de meddig fog tartani? Az egyik negatív hiedelmem az, hogy nekem ennyi nem jár. A másik, hogy el fog múlni. Nem lehetne, hogy legyen egy „sima igen”, és az úgy ott maradna és pont? Egyébként a másik dal, amit később ki szeretnénk hozni, pont az „Igen” címet viseli.

Akkor erre sokan fognak házasodni.

Remélem! És az a tervem, hogy a jövőben elérhető leszek majd esküvőkre is, persze bizonyos tartalommal, bizonyos keretek között. Ez a dal alapvetően egy önigenlő dal. Mondj igent magadra, okézd le a saját érzéseidet, kommunikáld ezt megfelelően a másik felé. Azt gondolom, hogy ilyen módon lehet jól megtartani egy kapcsolatot és abban jól érezni magunkat. Így szól ez a dal végül is a kapcsolatok modern kori újjászületéséről is.

Palya Bea,öröm,élet,interjú
forrás: Palya Bea

És az örömküszöb…?

Most mondok pár példát. A karantén tíz hete alatt nagyon sok mindent megéltem, és időnként előjött a drámakirálynői énem. Hogy nekem milyen nehéz, nem jöhet a bébiszitter, home office-ban vagyunk, plusz két gyerek 0-24-ben itthon, akik közül az egyikkel tanulni kell – de aztán megoldottam azt is. És arra figyelmeztettem magam, hogy vegyem csak észre, hogy a napjaim azzal a három emberrel telnek, akiket a legjobban szeretek: a párommal és a két gyerekemmel. És ez önmagában örömre ad okot. Vagy egy olyan nap végén, amikor veszekedtem Lilivel vagy Pannival, a lányaim közül valamelyikkel, vagy mindkettővel, este már nem erre gondolok, hanem nézem őket alvás közben, és meghatódom, hogy milyen gyönyörűen ível az orruk vagy milyen szép a kezük. A gyerekek valójában remek örömküszöb-csiszoló segédmunkások.

2016-os interjúnk Beával itt:

Te békében vagy önmagaddal?

Én hullámzónak látom magam. Olyan tekintetben békében vagyok, hogy tudom azt mondani, ami van. A legtöbbször. Néha én is rosszul vagyok, meg dühös vagyok, meg félek. De a béke talán pont az, hogy elfogadjuk azt, ami van. Például most a karantén idején az, hogy megváltozott az élet alapszerkezete, azért hozott egy kis békétlenséget. Újra megkérdőjeleztem a saját értékességemet, fontosságomat, különlegességemet, jelentőségemet. De tettem ezt azért mégiscsak egy biztosabb alapról, mert mertem róla beszélni. És minél inkább őszintén beszélek arról, ami van, annál inkább képes ez egyfajta belső békét adni. Nekem is, meg másoknak is.

Tovább olvasok
Kép
Vegyél hazait: öt magyar kézműves arckrém

Ha arcápolásról van szó, sokan kitartanak a megszokott kedvenc márkájuk mellett, mások viszont szeretnek kísérletezni, kipróbálni újdonságokat. Nos, az utóbbiaknak a #vegyélhazait Facebook-csoport megkönnyítette a dolgát: jobbnál jobb hidratálókrémeket kínálnak benne a készítőik, jellemzően magyar kisvállalkozások.

Kép
A járvány jó oldala: egyre több nagyváros teszi az utcáit bringabaráttá

A koronavírus-járvány miatt egyre több és több nagyváros kezdi el fejleszteni a kerékpárútjait, a szakértők szerint ugyanis jóval biztonságosabb, ha az utcára kilépve bringára pattanunk a tömegközlekedés helyett. Szerencsére Budapest sem maradt ki a sorból!

Kép
Nem a csirke salátával kombó a fogyás kulcsa! De akkor mi? Szakértőink elmondják!

Sokan téves információk segítségével próbálnak fittebbé válni és leadni a fölös kilókat, ám sajnos a hibás tanácsok miatt kudarcba fulladnak a terveik!

Kép
Attól még, hogy nincs transz ismerősöd, te is lelketlenebb országban élsz múlt hét óta

“Kedden elfogadta a magyar parlament Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes által beterjesztett salátatörvényét, melynek egyik eleme jogilag ellehetetleníti Magyarországon a nemváltást” – írta az Euronews.

Kép
Könyvborító remake kihívás, nekünk ez a 10 tetszik legjobban

Új kihívás indult twitteren, amit minden könyvmoly imádni fog! Ha unatkoznál otthon, te is csatlakozz a #bookcoverchallenge-hez.

Kép
32 év után visszakapták az elrabolt gyereküket

Egy kínai asszony sok-sok éven át harcolt, hogy még egyszer láthassa a gyermekét, akit kétéves korában raboltak el tőle. A hosszú, gyötrelmes történetnek happy end a vége.

Kép
„Csak hogy értsem...” – Passzív-agresszív irodai kifejezések kisszótára

Az ember, amikor nagyon igyekszik kedves maradni konfrontatív irodai helyzetekben, néha azon kapja magát (vagy a társát), hogy tulajdonképp passzív-agresszívan kommunikál.

Kövess minket

ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin

Előfizetés

Weboldalunkon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy jobban megismerjük a felhasználói viselkedést és érdeklődést, valamint ezek segítségével személyre szabjuk és javítsuk a reklámokat. Weboldalunk használatával ezen feltételeket ön automatikusan elfogdja. További információkat az adatkezelési tájékoztatóban olvashat.
Megértettem