Nem látszik rajtad a felnőttek többségét jellemző óvatosság, megalkuvás, szerepjátszás. Kinek, minek köszönheted, hogy megőrizted ezt a gyermeki szabadságot?

Leginkább magamnak. Sokat teszek azért, hogy tápláljam ezt a gyermeki kíváncsiságot és őszinteséget, és ez rengeteg munkát jelent. Imádok magamon dolgozni, imádom, hogy az önismeret ma már elérhető, imádom, hogy komoly tapasztalatokat felhalmozó tanárok tanítanak engem szerte a világban, akikhez odaterel az életem folyója. Az én hitem az, hogy érdemes befelé keresgélni, szerintem a mai embernek ez a mentőöve a modern idők háborgó tengerén. A másikra mutogatás nem vezet túl bölcs megoldásokhoz, ezért a mutatóujjunkat a saját mellkasunk felé kell fordítani, és megkérdezni: Én milyen vagyok? Én hogy csinálom? Én miben hibázom? Miben lehetnék még jobb?

Rengeteget köszönhetek az engem körülvevő embereknek is, elsősorban Lilinek, a kislányomnak, és apukájának, az én páromnak. Ők jelentik a gyökereimet. És nem utolsó sorban nagyon jól szórakozunk együtt, rengeteg humor lakik a házunkban, az autónkban. Ez is segít megőrizni a gyermeki ártatlanságot, az a sok nevetés, amit mi elnevetünk együtt a családommal és a barátaimmal.

Lili lassan négyéves. Mennyit lát téged? Mi a legfontosabb érték, ami alapján neveled?

Sokat vagyunk együtt. Az év első két hónapja alapvetően otthon zajlott, közben megírtam egy gyerekalbumot, a Nappali dalokat, befejeztem a Tovább nő lemezt, és járogattam Párizsba, de legtöbbször mégis a családdal voltam. Az egy jó mutató nekem, hogy mennyit vagyok ott az altatásnál, azt nagyon szeretem, nagyon intim pillanatok ezek, és sok-sok édes történet csak ekkor buggyan ki a kislányom száján, estefelé, amikor már egy ideje az ágyban bújogatunk egymáshoz. Persze a koncertnaptár sűrű, nyártól nem altatok majd ennyit, de akkor rmeg ott vannak a reggelek, délelőttök. A budapesti koncertekre meg szinte mindig jönnek az apukájával. Nagyon mély, intim a viszonyom Lilivel, és tudom, hogy biztonságban van velem, velünk, bízhat bennünk. Az őszinteség a legfontosabb nekem vele, hogy ne próbáljak meg jó anyuka lenni. Az elején például nehéz volt tőle elmenni, mondjuk koncertre, vagy akár ezt a francia forgatást is nehéz volt elkezdeni. Aztán rájöttem, hogy azt mondom neki, ami van bennem: hogy ez az én utam, imádom csinálni az éneklést és most ezt a filmet, pár napig távol leszek, de annál jobb lesz újra látni egymást. Vagy ha meg épp a hátam közepére kívánom a negyedik koncertet a héten, és szívesebben maradnék inkább velük, akkor meg ezt mondom el így neki. Igyekszem annyira igaz, őszinte lenni számára, amennyire az adott pillanatban tudok.

Hogyan tudtad Lili első két évét összeegyeztetni a szereplésekkel, a Művészetek Völgyének Palya-udvarával? Leszel még Művészetek Hölgye?

Először is van egy zseniális férjem, aki nagyon sokat foglalkozik a kislányunkkal. Szeretem nézni az ő intim viszonyukat, gyönyörű apa-lánya kapcsolat. Aztán ott az anyukám, aki az anyaságom elejétől fogva sokat segít, ők is nagyon közel állnak egymáshoz Lilivel. Ő volt az elsődleges gyerekvigyázó a Palya-udvarban, közben azért nagymama és kisunoka buliztak is rendesen.

De azt hiszem, az első másfél év kevésbé volt kiegyensúlyozott számomra, az anya-énekesnő kettőség többször zilált szét, mint nem. Ennek a tanulásak megvolt a maga ideje: hogyan tudom a két szenvedélyesen imádott területet egybeolvasztani, hogy lesz egységes a táj. Nekem ennyi időbe telt, amíg a megfeleléseket, a külső világ elvárásait összeegyeztettem a saját belső elvárásaimmal és igényeimmel. Ez egy nagy falat a léleknek, egy-másfél év volt, mire az új énembe megérkeztem. És – az anyaság korai hónapjaival ellentétben – nem szégyenlem már ezt. Sőt, azt mondanám minden drága nőtársamnak, hogy élje meg ennek a korszaknak a gyengeségeit, hibáit is, hagyjon magának időt, és hallgasson nagyon arra, hogy mi a saját igénye. Mert ha ő kielégült ebben, az lesz a legjobb a gyereknek és a tágabb környezetnek is.

Hogy leszek-e még Művészetek Hölgye, azt most nem tudom. Csak azt tudom, hogy ami abban az öt évben történt a Völgyben, az hihetetlenül gazdaggá tett engem. Áldom az eget – na meg a drága Márta Pistát, sok más agytröszt és főszereplő mellett –, hogy volt öt éven át Palya-udvar.

Nemrég jelent meg Tovább Nő című lemezed, május 26-án a Müpában koncertezel a Selymeim sorozat keretén belül Mayra Andrade-val, és épp egy francia nagyjátékfilm forgatásán dolgozol, amelyben te játszod az egyik főszerepet. Hogy bírod ezt a tempót?

Jól. Most egyik munkát a másikkal pihenem ki. Jelenleg épp az Alpokban forgatok, imádom ezt a filmet csinálni. Jó, mert más országban, más emberekkel, más szakmában, más nyelven létezem, és ez segít rápillantani az otthoni életemre is egy másik szemszögből. Kiugrik a lényeges, süllyesztőbe vész a lényegtelen. Persze az utazások fárasztóak is, a lelkem gyakran érkezik egy későbbi járattal, mégis, van ebben az egész időszakban valami frissesség. Izgalmas kaland Django Reinhardt feleségét alakítani a zseniális színész, Reda Kateb oldalán, izgalmas látni, hogy mennyire profi a stáb. És egy forgatási szünnapon meg jó érzés elérni Mayra Andrade francia ügynökét, és a májusi közös dalokról váltani pár szót. „Csak igazat énekelek” – mondom a Cigányos című dalban, a Tovább Nő lemezen. És tényleg igaz lesz a tovább növekedés is, hatalmasat tágult most a világom azzal, hogy visszakaptam a francia életemet, csak egy sokkal fényesebb, vidámabb formában. Mert az be kellett lássam, hogy nekem van egy francia életem. És most újra lubickolok benne. De lubickoltam a Tovább Nő teltházas koncertjén is, ezerháromszáz ember jött velem ebbe az utazásba, amit a lemez dalai jelentenek. Közben meg „csak” zene: a zenésztársaimmal keressük – és megtaláljuk – a jó hangokat, igyekszünk mindig tiszta lappal indulni minden Koncert előtt, hogy frissen, ott helyben szülessenek újjá a dalok.

Hogy bírom tehát a tempót? Öröm-meghajtású motor van bennem…