A kertészkedésnek van néhány fázisa, amin minden kezdő, frissen kertes házba költözött ember átmegy. Az első, amikor lelkesen tervezed, hogyan fogod kialakítani a kertet. A második, amikor a tereprendezés, ültetés, füvesítés és hasonlók után elégedetten és fáradtan hátradőlsz – és azt hiszed, a munka nehezén túlvagy. Aztán jön a harmadik szakasz, amikor rájössz, hogy a gyomok minden más növénynél gyorsabban képesek növekedni, és ha nem vagy elég elővigyázatos, akkor hamar átveszik az uralmat. A negyedik fázis, amikor legszívesebben mindent lebetonoznál, csakhogy megszabadulj a gyomoktól, a fárasztó munkától és a bosszúságtól. Ezután jön az újratervezés, a sok-sok tanulás, majd előbb-utóbb jó esetben elérkezel az utolsó fázisba, ahol már kellő tapasztalattal és tudással rendelkezel ahhoz, hogy tudd, milyen praktikákkal lehet kivédeni a gyomosodást anélkül, hogy a szabadidőt jelentős részét gyomlálással kelljen töltened, vagy vegyszerekkel locsolnád tele a kertedet. Mindezt tapasztalatból tudom, én is átéltem az elmúlt öt évben.

Miért olyan szívósak a gyomnövények?

Először is tisztázzuk, mit nevezünk gyomnövénynek. A gyom nem egy botanikai kategória, hanem emberi szempontok alapján meghatározott megnevezés. Azokat a növényeket soroljuk ide, melyeket egy adott környezetben nemkívánatosnak tartunk, mert például zavarják a termesztett növények növekedését, csökkenti a terméshozamot, vagy esztétikailag zavaróak. Ez alapján ugyanaz a növény lehet gyom az egyik kertben, a másikban viszont hasznos. Sőt, vannak olyan lágyszárúak, amelyeket régebben hasznosnak tartottak, manapság viszont inkább gyomként tekintünk rájuk (mint például a cickafark, a pitypang, a pásztortáska vagy a libatop).

A gyomokra általában jellemző, hogy rendkívül gyorsan képesek szaporodni, mert gyakran nagy mennyiségű magot szórnak szét, vagy rizómáikkal terjeszkednek. Remekül alkalmazkodnak a szélsőséges környezeti hatásokhoz is, jól bírják a szárazságot, a napsugárzást, képesek gyökérről is megújulni. Mindezek igazi túlélő teszik őket, ám a kerttulajdonosok ennek aligha tapsolnak, mert emiatt a gyomoktól nehezebb megszabadulni, mint a kultúrnövényektől. A totális gyomirtók persze a legtöbb növénnyel elbánnak, tekintve hogy rendkívül erős kémiai szereket (például glifozátot) tartalmaznak, de ha csak lehetséges, érdemes tartózkodni a használatuktól. Ezek ugyanis nemcsak a célzott növényt képesek károsítani, hanem a rovarokra, a vízi élővilágra is veszélyt jelentenek, nem beszélve arról, hogy a talajba és akár az emberi szervezetbe is bejuthatnak nem megfelelő vagy túlzásba vitt alkalmazás esetén.

Az alábbi galériában olyan trükköket mutatunk a gyomok ellen, amelyekhez nem szükséges vegyszert bevetni, mégis hatékonyak: