Ahogy öregszem, egyre jobban szeretek takarítani. Végre egy tevékenység, aminek azonnal látható eredménye van. Ráadásul nem csak a szőnyeg vagy a fürdőszobatükör esik át látványos változáson, hanem az agyam is kitisztul a monoton, fentről-lefelé-balról-jobbra tisztogató mozdulatoktól. Szeretek újabb és újabb hackeket felfedezni, amikről rendre kiderül, hogy hatékonyabbak a bolti vegyszereknél; szeretek pucoválás közben hangoskönyvet vagy podcastet hallgatni; és különösen szeretek szelektálni, már csak azért is, mert minél kevesebb tárgyat birtokolok otthon, annál könnyebb köztük rendet tartani. Persze a takarításra sincs időm sose, ezért sokszor csak még egy pont a hosszú teendőlistámon. Gyakran előfordul, hogy „szalad a lakás”. És ha az ember nem egyedül lakik, akkor a rend az egyik legnehezebb szempont, amiben alkalmazkodni kell egymáshoz.

Nem is ragozom tovább; olvasgassatok frappáns idézeteket rendről és rendetlenségről, a házimunka édes-nemes terhéről: