A panellakások története Magyarországon szorosan összefonódik a II. világháború utáni lakáshiány drámai megoldásának igényével és a szocialista iparosítási törekvésekkel. Az 1950-es években az erőltetett iparosítás hatalmas munkaerő-átcsoportosítást eredményezett a mezőgazdaságból a városokba, különösen a fővárosba és az újonnan épülő ipari központokba – vagyis vidéki nagyobb városokba. Azonban felmerült a probléma, hogy ekkora tömegek elszállásolására a hagyományos építési módok nem voltak alkalmasak. A megoldást az ipari, nagyüzemi lakásépítésben látták, amelynek alapja a gyárilag előre gyártott vasbeton elemekből történő, gyors összeállítású építkezés volt. Az első kísérleti panelház 1959-ben épült fel Dunaújvárosban, amit hamarosan számos lakótelep és panelgyár követett szerte az országban.

Az 1960-as évektől kezdődően a panelépítés valóságos hulláma söpört végig az országon. Az első házgyárak az 1960-as évek közepén kezdték meg működésüket, lehetővé téve a szobanagyságú panelek futószalagon történő gyártását. Ezekből az elemekből aztán megépültek fel a ma is ismert panelrengetegek. A cél a lehető leggyorsabban és legolcsóbban minél több lakást biztosítani, ami a komfort tekintetében hatalmas előrelépést jelentett sokak számára. A panellakásokba költözők számára a bevezetett víz, a fürdőszoba és a távfűtés óriási kényelmet jelentett a korábbi, sokszor sokkal szerényebb körülményekhez képest. Összességében mintegy 788 ezer panellakás épült Magyarországon a panelprogram során, ami a lakosság ötödének ad otthont a mai napig is, jól mutatva a technológia méretét és hosszú távú hatását.

A most következő nosztalgikus képek egy igazi időutazásra invitálnak bennünket. Megmutatják, hogyan alakították át a magyar családok a sablonos paneltereket otthonokká. Láthatjuk majd azokat a jellegzetes bútorokat, tárgyakat és dekorációkat, amelyek mindannyiunk emlékezetében élénken élnek a szocializmus időszakából...

Képeken a szocializmus lakásai:

Az alábbiakban pedig a fővárosi szocializmusról gyűjtöttünk képeket!