A rendrakás nem nehezíti, hanem megkönnyíti az anyaságot: Beszélgetés Hegyi-Nagy Lívia otthonszervezési tanácsadóval

Borítókép: A rendrakás nem nehezíti, hanem megkönnyíti az anyaságot: Beszélgetés Hegyi-Nagy Lívia otthonszervezési tanácsadóval Forrás: Asszonyi Eszter
Az átlátható, rendezett terek nemcsak esztétikailag vonzóak és praktikusak, hanem mentális állapotunkra is jótékony hatással vannak. Kisgyerek(ek) mellett persze sokszor érezhetjük, hogy a rendrakás olyan, mint csokievés közben fogat mosni — ám, ha tudatosan átgondoljuk a tárgyak helyét, rendszert és néhány új szokást viszünk a család életébe, akár napi 15 perc is elég ahhoz, hogy lakásunkból száműzzük a rendetlenséget. Hegyi-Nagy Lívia, a Rend Projekt megálmodója igazi profi ebben, és tanácsaival tényleg nem lesz többé mumus a rendrakás.

— Gyerekkorodban is nagyon rendszerető voltál, vagy ez később jött be az életedbe?

— A családunkban én vagyok az első gyerek, két testvérem van, és amennyire vissza tudok emlékezni, mindig én voltam a pedáns, rendszerető nagylány, aki igyekezett példát mutatni a tesóinak. De igazából ezt a mintát hozom is magammal a szüleimtől, mert otthon nálunk rend volt annak ellenére, hogy hárman voltunk gyerekek. A magunk szintjén mindig segítettünk rendet rakni, ez valahogy magától jött. Hozzáteszem, mióta én is anya lettem, valamennyire lelazultam ezen a téren, nincsenek állandóan élére állítva a mi otthonunkban sem a dolgok, de a rend nem is egyenlő azzal, hogy úgy néz ki a lakás, mintha senki nem lakna ott.

— Mit jelent számodra a rend?

— A rend nálam abszolút egyenlő a nyugalommal. Minél nagyobb a kupi ugyanis, annál nagyobb a vizuális zaj — a minket körülvevő tárgyak, ingerek összessége —, ami nagyon le tudja fárasztani az agyunkat. Ha nincs körülöttünk rend, akkor sokkal nehezebben tudunk fókuszálni a teendőinkre, stresszesebbek vagyunk. Hozzáteszem, ezt nem csak akkor érezhetjük, ha kupis egy szoba, hanem akkor is, ha mondjuk az íróasztalunkon túl sok minden van felhalmozva. Az agyunk ugyanis folyamatosan feldolgozza a környezetünkből érkező vizuális ingereket, és ebből próbálja meg kiszűrni, mire kellene fókuszálnia, amitől leterheltté válik. A vizuális zaj észrevétlenül lefáraszt. Egy letisztultabb környezetben könnyebb koncentrálni, hatékonyabbak és nyugodtabbak tudunk lenni. Vannak olyan emberek akik azt az elvet vallják, hogy a zseni átlát a káoszon, és őt nem zavarja, hogy szanaszét vannak például a könyvei, meg kupacból is tud öltözködni, nem kell elpakolnia a ruháit a szekrénybe — ez viszont tévedés. Ha át is látnak úgymond a káoszon, az agyuknak ez óriási plusz erőfeszítés, és nem tudják, miért idegesebbek, miért stresszesebbek, miért türelmetlenebbek a gyerekekkel. A rend tehát nyugalmat hoz az életbe.

— És hogyan vált a rendrakás a szakmáddá?

— A gyerekeim születése előtt teljesen más területen dolgoztam. Közbeszerzési tanácsadó voltam öt évig, majd beszerzésekkel foglalkoztam még két évig, de a gyerekek után nem akartam visszamenni irodába dolgozni. Két és fél éve kezdtem el aktívan a Rend Projekttel foglalkozni, amikor még a pici csak féléves volt, és mostanra mondhatom, hogy itthon is nagyon keresett tevékenység, van rá igény. Így sikerült felépíteni a vállalkozásomat, a Rend Projektet, ami nemcsak a családi életünkhöz, hanem a személyiségemhez is nagyon passzol.

— Marie Kondo már jó pár éve divatba hozta a selejtezést és a rendrakást, de ha egyre nagyobb a kereslet a professzionális segítségre ezen a téren, akkor ezek szerint még mindig nem tudunk magunktól rendet tartani. Mi lehet az oka ennek?

— Az egyik, hogy gyerekként nem láttunk jó példát magunk előtt, mert a szüleink generációjára jellemző volt, hogy minden tárgyat megtartottak, még akkor is, ha már nem volt hasznuk és helyük sem a lakásban. A tárgyak elengedését és újrahasznosítását persze nem segíti a fogyasztói társadalom sem, amiben élünk, és itt jön képbe a fenntarthatóság, ami régóta fontos misszióm. A szemléletváltás tehát az első lépés ahhoz, hogy rendet teremtsünk és tartsunk az otthonunkban. A munkám során látom, hogy sokaknak nehézséget okoz a selejtezés, mert érzelmileg kötődik egy adott tárgyhoz, vagy nem tudja eldönteni, hogy mit kellene megtartani és mit nem. Én nem azt mondom, hogy mindent dobjunk ki, mert az szintén szembe megy a zero waste elvével, de ésszerű keretek között kell tartani, hogy mennyi holmival élünk együtt. Ezután következik a rendszerezés és a praktikus, átgondolt tárolás. Gyakori hiba, hogy az emberek hirtelen felindulásból beszereznek tárolókat, de azok igazából azok mérete nem passzol a kívánt bútorba vagy helyiségbe, így funkciójukat sem tudják betölteni megfelelően. De néha maguk a bútorok (vagy azok hiánya) a probléma forrása, például volt már, hogy egy gyönyörűen megtervezett otthonba érkeztem, de nem tudtunk elpakolni, mert nem volt olyan felület vagy tároló, ami erre alkalmas lett volna.

Forrás: Asszonyi Eszter
A rendszerezés a rendrakás alapja.

— Említetted, hogy a gyerekek érkezésével neked is engedned kellett valamennyit a rendből otthon, és ezzel szerintem a legtöbb család így van. Közben viszont én magam is tapasztalom, hogy a rendetlenség stresszt szül, ahogy te is mondtad. Mire érdemes tudatosabban figyelni, hogy a kisgyerekes korszakban is minimalizáljuk a kupit anélkül, hogy egész nap csak pakolásznánk?

— Az egyik buktató, hogy amikor gyerkőc érkezik a családba, elég hamar el tudnak szállni a szülők és a rokonok is a játékok felhalmozásával. Minden egyes eseményre újabb és újabb ajándékok érkeznek, így le tudják uralni a lakás tereit a játékok, viszont a babáknak és a totyogóknak még nincs is szükségük sok mindenre. Én ezért például mindig igyekeztem megbeszélni a családtagokkal, hogy olyat vegyenek ajándékba, ami valóban hasznos, például egy új pár cipőt. Játékokból is támogatom a használt darabok beszerzését, amiben szintén visszaköszön a fenntarthatóság. Az 1-2 éves korosztály egyébként is akkor működik jól, hogy ha minél kevesebb dolog van elől a szobában, tehát ha sok játék van otthon, akkor érdemes rotálni őket. Ha rengeteg játék, inger veszi körül őket, akkor nem tudnak választani, elmerülni egy adott játékban vagy kreatívan kibontakozni. Ahogy pedig cseperednek, és kinőnek bizonyos játékokat, be kell őket vezetni a selejtezés folyamatába, amire a közeledő év végi ünnepek remek alkalmat kínálnak.

— Másik kihívás, amivel sok szülőnek meggyűlik a baja, hogy az óvodában olyan szépen elpakolnak a gyerekek, otthon viszont hosszas könyörgés után sem. Vagy ha hétvégén építettek mondjuk egy klassz vonatpályát, azt senki nem szeretné szétszedni, viszont utána egész héten útban van, és előbb-utóbb elkallódnak az elemei. Ezeket hogy lehet feloldani?

— A „Menj és pakolj rendet“ jellegű felszólítások általában azért nem szoktak működni, mert előtte nem tanítják meg a gyerekeket rendet rakni, vagy lehet hogy nincs megfelelő rendszer kialakítva. Az oviban viszont mindennek megvan a saját helye, ezáltal könnyebben tájékozódnak még a kiscsoportos gyerekek is, hogy mit hova kell visszarakni. Ezeket a rendszereket a gyerekek nagyon hamar meg tudják tanulni, főleg ha együtt alakítjuk ki őket. Ezért is fontos, hogy már kiskoruktól kezdve bevonjuk őket a rendszerezésbe és rendrakásba. Az én gyerekeim sem mindig pakolnak el otthon maguk után, nem is várom el minden nap, hogy tökéletes rend legyen. Ha mondjuk péntek este bunkert építettek, azt nem bontatom le aznap, mert tudom, hogy még pár napot játszani fognak vele. Ugyanígy nem ráncolom a szemöldököm, ha azt látom, hogy a játékkonyhában a barbie-s kiegészítőkkel főzőcskéznek. De tudni kell határokat húzni, és egy ponton, amikor már azt látjuk, hogy a kreativitás átfordul romboló káoszba, akkor jön a reset, és szétválogatunk, elpakolunk mindent. Arra is mindig fel szoktam hívni az ügyfeleim figyelmét, hogy a gyerekszoba (meg nappali, ha ott játszanak a gyerekek) olyan pontjai a lakásnak, amit időről időre újra kell gondolni, ahogy nőnek a gyerkőcök. Az október egyébként jó időszak az újratervezésre, mert a zordra forduló időjárás miatt egyre több időt töltünk bent. Szoktam javasolni azt a taktikát is, hogy ősz elején szándékosan rakjunk el néhány játékot, hogy kevesebb legyen elől, amikor még tudunk viszonylag többet kint játszani, és majd akkor vegyük elő őket, amikor beszorulunk a négy fal közé.

— A gyerekszoba mellett általában a konyhában, illetve a kamrában szokott a legkönnyebben eluralkodni a káosz. Tudnál adni néhány praktikus tanácsot, hogyan lehet rendet tartani ezekben a helyiségekben is?

— Igazából minden helyiségben ugyanazok a fő elveim vannak, amelyeket kiinduló pontnak lehet tekinteni. Az első, hogy minden tárgynak legyen helye, mert ha nincs, akkor az biztosan oda fog kerülni a konyhapultra, és ott is fog maradni, és estére nagyon sok más egyéb fog oda összegyűlni, mert a tárgyak vonzzák egymást. Ehhez kapcsolódóan érdemes megfigyelni, hogy mik azok a gócpontok, ahol rendszerint felhalmozódnak ilyen-olyan apróságok, amelyeknek nem találtunk helyet, vagy aminek ugyan lenne helye, de mégis kallódik, mert leraktuk és ott ragadt. Ezután pedig tudatosan figyeljünk rá, hogy minél hamarabb, legkésőbb nap végén pakoljunk el mindent a helyére ezekről a kritikus területekről, hogy ne gyűljenek tovább az oda nem való tárgyak, mert egy-két dolgot naponta eltenni mindig sokkal egyszerűbb, mintha már tíz-húsz tárgyat kell kiválogatni a hétvégén.

Ezenkívül fontos, hogy a kamrát vagy kamraszekrényt úgy alakítsuk ki, hogy mindennek legyen helye, még a plusz dolgoknak is. Ha például akcióban veszünk egy 20 tekercses WC-papír csomagot, akkor azt tudjuk hol tárolni. A különböző konyhai gépeket sem célszerű a pulton tárolni, jobb, ha el tudjuk pakolni őket szekrénybe, polcra. Kategorizáljuk, hogy mit milyen gyakran használunk: amit minden nap, az legyen karnyújtásnyira, de amit ritkábban, az mehet a konyhaszekrény felső részébe. De ugyanez igaz egyébként a nappalira és más helyiségekre is. A konyhánál pedig még egy főszabály nálunk, hogy este mindig „patika“ rendet teszünk, így a reggel nyugodtabban fog indulni, hiszen a család a konyhában kezdi a napot. A reggelek mindig sűrűk, és ha egy kupis konyha fogad, az nem túl jó kombináció.

— Te szerencsés vagy, hogy a férjed is rendszerető. De mi a helyzet, ha a párunk ezen a téren sokkal lazább? Hogyan tudjuk rávezetni, hogy partner legyen az otthoni rendrakásban, és ne kelljen állandóan nyaggatni?

— Mint sok másra, itt is igaz, hogy sok beszélgetést kíván a dolog, mert az hosszú távon elég megterhelő, ha csak az egyik felnőtt szeretne és tud rendet tartani a családban. Lehet, hogy a gyerekeket előbb tudjuk bevonni, mert ők elég fogékonyak erre, ha idejekorán jó példát mutatunk a rendszerezéssel, selejtezéssel. És az a tapasztalatom, hogy ez aztán átterjed a felnőttekre. Ha mégsem, akkor adjunk neki konkrét feladatokat: vigye ki a szemetet, és tudatosítjuk, hogy ez azzal jár, hogy ki kell mosni a kukát, meg a szemetest, és új zacskót is kell belerakni. Idővel pedig lehet újabb és újabb feladatokat hozzáadni, de itt is alap a beszélgetés, hogy közösen rájöjjünk, mik azok a tevékenységek, amik leginkább passzolnak hozzá. Volt olyan kliensem, ahol például a férj szeretett elindítani dolgokat, így az ő feladata lett bepakolni a mosogatógépet, a mosógépet, a szárítógépet, aztán később hozzávették ezek kipakolását is. Rendrakás terén pedig érdemes időnként új kollektív szabályokat bevezetni, például hogy reggeli után mindenki elpakol maga után. Itt tudni kell, hogy minden új szokás rögzüléséhez 21 napra van szükség. Ahhoz, hogy ez az időszak gördülékenyebben menjen, érdemes szokáskövető eszközöket alkalmazni, ami lehet egy egyszerű képes folyamatábra, amit kirakunk a hűtőre.

Forrás: Asszonyi Eszter
Rendezett konyhában nyugodtabban indulnak a rohanós reggelek.

— Aki úgy érzi, hogy egyedül nem boldogul a rendrakással, milyen formában kaphat segítséget tőled?

— Személyesen Budapesten, valamint Veszprémben és ezek környékén szoktam közreműködni a rend varázslásban, de online is tudom segíteni a folyamatokat. Selejtezést mindig együtt végezzük, hiszen az ügyfélnek kell megválnia a tárgyaktól, én ennél a lépésnél javasolok, kérdezek, hogy hatékonyabbá tegyem. Rendszerezni már önállóan is tudok előzetes egyeztetés után, de természetesen arra is van lehetőség, hogy ezt is közösen végezzük, és akkor általában gyorsabban is végzünk. Az sem akadály, ha a gyerkőcök mindeközben otthon vannak, sőt mivel főleg kisgyerekes anyukák keresnek meg, hozzászoktam ehhez, és szeretem is a kicsiket bevonni. Ilyenkor öröm olyan visszajelzést kapni, hogy a gyerekek lelkesen tartják a rendet, amit kialakítottunk. Olyan is van, hogy valakinek csak tanácsadásra van szüksége, mert szívesen pakol ő maga, csak éppen nem tudja, hogyan fogjon hozzá, milyen rendszert lenne célszerű kialakítani. Ilyenkor elmegyek, mindent megnézünk, átbeszélünk, lemérem a szükséges dolgokat, felállítunk egy tervet, mutatok praktikus tárolókat, ezzel megadva a kezdő lökést az ügyfélnek. Ez a tanácsadás online elérhető, és így is elég nagy változások tudnak elindulni. Sokszor tapasztalom, hogy egy külső szemlélő könnyebben meglátja, hogyan lehet másképp csinálni, másképp pakolni, mint az, aki évek óta benne él.

Alábbi galériánkban pedig hasznos praktikákat találsz, hogyan maradhat rendezett a lakás nagytakarítás után: