Az idei őszi szezon természetismeretből egy új fejezetet nyitott számomra. Megismertem az őszi legyeket és a muslicákat!

Nem önszántamból! Egyszercsak ott voltak!

Ha jön hozzánk vendég, akkor mindig szólnak előre, de ők!!? Bejöttek a konyhámba, az étkezőmbe, a fürdőszobámba, az ÉLETEMBE!

Nem aprózták el, mert egyből minimum 30-an voltak. Mire felocsudtam és megkérdeztem, hogy ezt mégis hogyan gondolták, már kifejezetten rajzottak.

Előkaptam a mindent tudó wikipédiát, amiből megtudtam a következőt: ecetmuslica, pettyesszárnyú muslica, harmatlágy vagy épp drosophila suzukii. Bárhogy is hívjuk őket, mindannyian egyre utaznak, az erjedésre, bomlásra képes növényi anyagokra! Ergo imádják a gyümölcsöket, a vágott virág vízben ázó szárát, de kiválóan elvannak a mosogató csücskében maradt répaszelettel is. Rövid ideig élnek, ám rendkívül szapora állatok.

Hogy a nemkívánatos vendégeket mi magunk hozzuk be otthonunkba vagy mi adunk nekik esélyt a szaporodásra az elől hagyott szerves növényi ’táptalajokkal’? Ezt a kérdést nehéz megválaszolni. Vélem mindkettő erősen esélyes. Minden esetre ők vígan szaporodnak petéikkel az étkezőasztalon, az őszi csendéletnek szánt körtekupacban.

Vess véget közös életeteknek! Ez a 0. tippem!

Ízeltláb, pete, bebábozódás, csáp, fűrészes tojócső. A velük kapcsolatban olvasott kifejezések közül neked melyik a kedvenced, mindenképp írd meg!

Ha megszólalt volna benned a lelkes állatvédő, most szólok: a muslica nem vörös listás a védett állatok körében, sőt nem is védett állat. Azt, hogy lélek száll-e beléjük, na ezt se tudom, amikor hajkurászom őket a konyhában.

Forrás: wikipedia, Otthonok és Megoldások

Galériánkban jöjjön az 5 tippem arra, hogyan számolj le velük