Pásztory Dóri: Na és te hogy szoktatsz rá egy ötévest (egy ötéves fiút!) a házimunkára?

pásztory dóra,házimunka Forrás: Lábady István / labady.com
A házimunkával kapcsolatos legelső emlékem a teregetés. Anyukámék hálószobájában rakom a ruhákat nagy gonddal a fregoli szárítókötelére, és végtelenül büszke vagyok magamra, amiért ekkora felelősséget ruháztak rám. Ez olyan igazi nagylányos dolog már.

Ez a cikk az Éva egy korábbi lapszámában jelent meg.

Nem tudom, hány éves lehettem ekkor, de az biztos, hogy még a háztartási ismeretek óra előtti időszakból származik az emlék, a háztartási ismeretek pedig már alsó tagozatban szerepelt a palotabozsoki általános iskola órarendjében. Furcsán hangzik ez így 2018-ban, pedig tisztán emlékszem, hogy ott tanultam meg mosogatni. És egyszer készítettünk lasagnét is, amely 1993 körül három Michelin-csillagos fogással ért fel az ezerfős kis településen. Varrtunk, horgoltunk, kertészkedtünk, miközben a fiúk a technikateremben sajátították el a barkácsolás alapismereteit.

A láthatatlan takarító

Nevetségesen nosztalgikusnak tűnik erre visszaemlékezni, súlyos nemi sztereotípiák közé szorítottak minket a kicsiny falu két, egymástól távoli helyiségébe, de be kell hogy valljam, hasznos tudást kaptam abban a néhány évben, amit sokkal többször használok a hétköznapokban, mint mondjuk a kémiaórán elhangzottakat. Hozzáteszem, azért a technikateremben a fiúk privilégiumának számító ismeretek is jól jöttek volna néhány helyzetben.

Éppen ezért sokat foglalkoztat a téma, hogy miként adjam át ezt a tudást Barninak. Ő még csak ötéves, de valahol azt olvastuk, hogy ebben az időszakban kell nála lefektetni a háztartási alapokat, rábízni a szobája takarítását, bevonni a házimunkába és beleprogramozni azt a rendkívül bonyolult, sokak számára sohasem elsajátítható mozdulatsort, hogy a szennyes ruháját az erre szánt tárolóegységbe helyezze el a nap végén.

Ez végtelenül egyszerűen hangzik, valóban nem kihívás egy ötéves számára, mégis egy teljes flow-ban történő konyhasuvickolás alkalmával világosodtam meg, hogy egy csomó gyerek (köztük az enyém) nem látja a takarítás folyamatát. Egyszerűen gyorsabb és hatékonyabb elvégezni úgy, hogy ő nincs itthon. Én is legtöbbször iskolaidőben pipálom a soha véget nem érő listámról a tisztítási feladatokat, a szünetekben meg inkább elküldöm a fiúkat a játszótérre, hogy a magam ritmusában, tempójában és lehetőleg senkit nem kerülgetve ugorjam meg az alapvető higiéniai elvárásaim nem túl magas lécét.

És ha nálunk ez a helyzet, akkor ez talán hatványozottabban igaz azokra, akinél mondjuk takarítónő segít be. Pedig a gyerekből egyszer felnőtt lesz, és ha minden jól megy, akkor önálló, magáról gondoskodni tudó és akaró felnőtt, akinek bizony tisztán kell tartania egy otthont a saját igényei szerint. Akár fiú, akár lány.

Mindenki a maga részét

Emlékszem, Marcival való megismerkedésünkkor meghatározó élmény volt, amikor először beléptem a lakásába, amit ő maga alakított ki, rendezett be és tartott tisztán. Tudtam, hogy ha továbbfejlődik a köztünk éppen csak bontakozó románc, akkor számíthatok rá a háztartásban és a közös otthonunk rendben tartása közös feladat lesz. Nyilván az első időszakban nem pörgeti le az ember ezeket a gondolatsorokat, de utólag látom, mennyire sokat nyomott a latban ez a pozitív benyomás.

Ez egyébként a mai napig így van, és pont ezért nem érzem elvárásnak vagy tehernek, amikor nem patikamérlegen méregetjük, hogy ki hányszor vitte le a szemetet vagy porszívózott fel. Nyilván amikor egész nap itthon voltam, miközben ő 8–10 órát töltött a munkahelyén, akkor a házimunka 90 százalékát én végeztem. De ezt nem azért tettem, mert azt gondoltam, hogy ő nem képes rá vagy rosszabbul csinálja, mint én, hanem mert éppen olyan élethelyzetben voltunk, hogy én ilyenformán tudtam beletenni a részem a családi egység harmonikus szinten tartásába.

Amikor pedig több szabadideje van, vagy én dolgozom, esetleg beteg vagyok, vagy egyszerűen csak fáradtabb, mint ő, akkor ő veszi a kezébe a mosogatószivacsot vagy a törlőkendőt. Nem hiszem, hogy mindenáron a tökéletes egyenlőségre kellene törekedni a házimunka elosztásában, inkább a mindenki számára elfogadható és könnyedén teljesíthető munkamegosztásnak látom értelmét.

Ebbe a jól és kiegyensúlyozottan működő rendszerbe próbáljuk most bevonni Barnit is, lépésről lépésre. Először azzal, hogy a komfortzónámból kilépve az egész folyamatot lényegesen lelassítva és mérsékelten hatékonnyá téve vele együtt takarítok. Illetve először csak előtte, bemutatva neki a portörlés rendkívül összetett, több diplomát és komoly fizikai alapismereteket követelő mozdulatsorát, amit nagyjából két alkalom után sajátított el a maga fél évtizedével, miközben sokaknak évtizedek alatt sem sikerül. Illóolajokból, egy kis ecetből és szódabikarbónából kevertem neki saját tisztítószert, amivel most már ő is bármit le tud törölni, az ebédlőasztaltól kezdve a melléköpött fogmosóvízig.

A szobáját felporszívózom (de csak mert egy kisgyermek méretű gépünk van), a felmosás azonban már rá hárul. A mosogatást egyelőre nem engedem ki a kezemből, de a mosogatógépbe bepakolásból kiveheti a részét. A szennyesválogatásban már lekörözi az apját és a teregetés is egyre ügyesebben megy neki.

A vasalást biztonsági okokból továbbra is az alvás idejére időzítem, amiben azért az is közrejátszik, hogy számomra az egyik legutálatosabb házimunka, így valami elviselhetően bugyuta film vagy sorozat nézésével tudom motiválni magam rá. Így alakult ki a mozis értékelő rendszerünkben a „vasalós film” kategória, ami egyedül nézős, nem igényel túl nagy koncentrációt és kellően jó hangulatba hoz a ráncok kisimításához. Nálunk tehát eléggé zökkenőmentesen zajlik az otthonunk tisztán tartása, ami persze nem jár mindig együtt a rendben tartással is. Hol az egyik, hol a másik valósul meg több sikerrel.

Anyaként nagyon fontos feladatomnak tartom, hogy Barniból talpraesett, önálló és felnőttként önellátó gyereket neveljek (mert az tuti, hogy az ő ingeit nem fogom vasalni 15 év múlva, de valószínűleg már 10 év múlva sem). Fontosnak tartom, hogy semmivel ne háruljon rám nagyobb teher pusztán a nemem miatt (és mert jártam háztartási ismeretek órára Palotabozsokon), és ezen feladatok leosztásakor az egyéni megegyezéseink döntsenek, ne pedig a berögződött normák. A házimunka tipikusan azon dolgok egyike, ami tanulható és könnyedén elsajátítható nemtől függetlenül. Ezt látom a fiamon és a férjemen is. És magamon is.

pásztory dóra,házimunka,gyereknevelés

Pásztory Dóra az ELTE-n tanult újságírást, majd az Eurosportnál kezdett dolgozni. Évekig segítette a Gondolkodj Egészségesen! óvodai program munkáját, önkénteskedett a SUHANJ! Alapítványnál. Kétszeres paralimpiai bajnokként küzd az esélyegyenlőségért. Instagram: @pasztory.dori

Fotó: Lábady István / labady.com, divatszerkesztő: Balogh Viktória, smink: Kiss Csilla, haj: Károlyi Márk / Close