Az otthoni iroda paradoxona: hol a munka vége, és hol kezdődik a magánélet?
Forrás: Envato/ LightFieldStudios
Megjelent az ÉVA magazin legfrissebb, őszi lapszáma, központban az OTTHONNAL! Ha kíváncsi vagy, hol szerezheted be, kattints IDE! ITT pedig online is megvásárolhatod!
Bebecca Seal újságíró, televíziós személyiség, szerkesztő a pandémia kirobbanása után, 2020-ban írta és adta ki Hogyan dolgozzunk otthonról (és maradjunk mégis normálisak)? című „túlélő” könyvét mindenkinek, aki a járvány miatt a négy fal közé kényszerült, és akötet előszavában kifejtette: „Még túl korai lenne megmondani, hosszú távon miként fog hatni a világra, de egyvalamiben biztos vagyok: a munkavégzés módját mindenképp megváltoztatja. Ma már nem állna meg az a sokat hangoztatott érv, hogy a távmunka vagy a rugalmas munkavégzés nem lehetséges, hiszen az emberek hónapok óta – nehézségek ide vagy oda – így élnek.” És bár a koronavírus már nincs befolyással a mindennapjainkra, a home office az életünk része maradt, akár csak a hibrid munkavégzés (tehát az irodai és a távmunka kombinációjának) részeként: a Fundamenta kutatása szerint a dolgozók háromtizede legalább alkalmanként távmunkában látta el a feladatait 2024-ben Magyarországon, és akikre ez nem volt igaz, azoknak jelentős százaléka szeretné, ha számukra is elérhető lenne a home office opciója. Az otthoni munkavégzésnek ugyanis számtalan előnye van: kétségtelenül időt és pénzt spórolhatunk vele, ha nem kell nap mint nap ingáznunk, és vannak, akik hatékonyabban, gyorsabban végeznek a to-do listájukkal az otthonuk magányában, illetve szívesebben túlóráznak home office-ban a feladataik miatt, mint az irodában – azonban az elmúlt évek során szépen lassan összemostuk aszakmai és a magánéletünk határait. Egyre többen küzdenek az „infinite workday”, azaz a végtelen munkanap jelenségével, és ha akár késő este is a teendőinket végezzük, munkaidő után válaszolunk a hivatalos leveleinkre, továbbá nem figyelünk oda arra, hogy minőségi énidőt iktassunk be a napjainkba, az túlhajszoltsághoz, szorongáshoz,kiégéshez vezet, plusz a kollégáinkkal való személyes interakció hiányában elszigetelve érezhetjük magunkat – szóval bármennyire is élvezzük, ha a kanapénkra bekuckózva dolgozhatunk a legkényelmesebb (és biztosan nem az irodába illő) ruhánkban smink nélkül, a home office sajnos a mentális egészségünk rovására mehet.

A MUNKÁM ÉN VAGYOK?
„Úgy gondolom, hogy az otthoni munkavégzéssel, sőt, tulajdonképpen magával a munkával való kapcsolatunk folyamatosan fejlődik” – mondja nekünk Rebecca Seal, majd kiemeli, neki például az a küldetése, hogy segítsen másoknak (is) felismerni, „az állásuk egyáltalán nem a legérdekesebb vagy legfontosabb dolog bennük”, s ezáltal határokat húzhassanak a karrierjük és a magánéletük között. „Ez minden bizonnyal nehezebbé vált” – emeli ki. Rebecca úgy véli, ennek legfőképpen az az oka, hogy a technológia gyors fejlődése nemcsak az életünket könnyíti meg, hanem azt is, hogy a munkaóráink száma drasztikusan megnövekedjen. „Nem tudom, hogy például azok az alkalmazások, amelyek relatíve egyszerűvé teszik a távmunkát, vajon ennyire gyorsan eljutottak volna-e hozzánk, ha nincs a koronavírus, de akárhogyan is történt volna, nem beszélünk annyit a bárhonnan való dolgozás lehetőségének hátrányairól, mint az előnyeiről. Egyszer régen az irodában végeztük a munkánkat. Egyvalami profitál abból, hogy a vízpartról, a gyerekeink mellől, és az éjszaka közepén is dolgozhatunk: ez pedig a kapitalizmus.” Rebecca úgy látja, egyre többen vannak, akik óriási hangsúlyt fektetnek az állásukra, sokan közülük a személyiségük fontos, szinte elsődleges részeként látják azt. „Ez nem feltétlenül egészséges, mivel megnehezítheti a mentális egyensúly fenntartását – függővé válhatunk attól, hogy rendben mennek-e a dolgok az irodában, az állásunkkal: ilyenkor az, hogy elégedettek vagyunk-e magunkkal, tényleg a szakmai életünkön múlhat. Ha nem fektetünk energiát ezen határok meghúzásába és betartásába – mikor dolgozunk, és mikor nem –, az negatív hatással lehet ránk, mert örökre �végtelen munkanapjaink� lesznek, az érzelmi jóllétünk pedig szorosan kötődik a munkánkhoz.”

HOL VÉGZŐDIK A MUNKAHELYI ÉNED, ÉS HOL KEZDŐDSZ TE?
Bár úgy tűnhet, a végtelen munkanapokból lehetetlen kicsekkolni, ha egyszer már hagytuk magunkat elmerülni bennük, Rebecca kiemeli, már apró szokások, rutincselekedetek kialakításával is felvehetjük a harcot a munka és a magánélet egyensúlyának felborulása ellen. Először is, mindenkinek szüksége van olyan rituálékra, melyek a munkaidő kezdetét és végét jelzik, amikor home office-ban dolgozunk. Ez lehet a reggeli kávénk, de a kutyasétáltatás is: nem kell nagy dolgokra gondolni! Ezen tevékenységek jelentőségét tudatosítani kell magunkban, hogy az agyunk is válthasson a munkahelyi énünk és a magánember között. Apropó, privát szféra! Rebecca hosszú időn keresztül osztozott az irodáján a férjével (ezt nem is ajánlja senkinek sem), éppen ezért pontosan tudja, hogy aközös home office a párkapcsolatokat is megterhelheti.












