Nem lesz több banán?
Az elmúlt évtizedekben egyetlen változatot kedveltünk meg, és az most veszélybe került. A tudósok versenyt futnak az idővel, hogy megmentsék.
Banán
A kereskedelemben szinte kizárólag egyfajta banán kapható: a sárga Cavendish változat, amelynek a belseje édes és krémszerű. A világon évente tízmilliárd darab fogy. Legyen a származási helye Honduras vagy Jamaika, Thaiföld vagy Equador, genetikai szempontból mindegyik egyforma. A változatosság hiánya pedig nem jár veszély nélkül. Ha egy kórokozó felüti a fejét az egyik ültetvényen, végigsöpörhet az összes többin is, és eltűnhet a banán a boltokból.
Negyven éve a nagyobb Gros Michel fajta volt a legelterjedtebb. Megtámadta azonban egy pusztító gombabetegség, a Panama-kór, amely ellen nem volt hatékony védekezési módszer. A banántermesztők elköltöztek afertőzött területekről, és mind újabb földeket foglaltak el. Végül áttértek a ma is ismert Cavendish változatra, amely ellenálló volt a betegséggel szemben.
A Cavendish valamivel kisebb és sérülékenyebb, mint elődje volt, és ütődésre megbarnul. Elnézzük neki, mert megszoktuk. Pépesítve ezt kanalazzuk a kisbabánk szájába, és aligha van olyan gyümölcs, amelyet jobban kedvelnénk desszertként.
A fejlett világ jelentős részén a banán a legkelendőbb gyümölcs, az alma távolról követi a második helyen.
A trópusi ültetvényeken régóta pusztít a sigatoka betegség, amelytől a banánlevelek megfeketednek. Egyelőre kordában tartható, de az évtizedek múlásával egyre több vegyszerre van szükség: ma már jellemzően hetente permeteznek. A banánt leginkább mégis a Panama-kór egy új változata fenyegeti, amely egyelőre csak Ázsiában támad. Ezzel az új törzzsel szemben a Cavendish fajta nem ellenálló.
Csak idő kérdése, hogy a Panama-kór minden banántermelő országban elterjedjen. Ez talán évtizedekig fog tartani, de történhet gyorsabban is. A tudomány VERSENYT fut az idővel, hogy addigra felmutasson egy lassan érő, könnyen szállítható, a kereskedelemben jól terjeszthető új banánfajtát, mint amilyen a Cavendish.
A banán, amelyet ismerünk, a musa acuminata nevű növény egy mutáns, mag nélküli változata. Szaporodni nem tud természetes módon, csak azért maradt fenn, mert az ember ősidők óta tőről termeszti. A boltban kaphatón kívül is van még néhány fajtája. Afrikában termesztenek olyan banánt, amelyet sütni-főzni kell, és olyat is, amelyből sör készül.
Új, hibrid banánfajtát kialakítani nehézkes, atermesztők most mégis ezzel kísérleteznek. A növényeket előbb kézzel beporozzák, majd aleszüretelt több tonna banánt pürésítik, és átkutatják. Jó esetben ráakadnak néhány magra, amelyet egy szerencsés mutáció révén növesztett az egyébként „magtalan” növény. A módszer hosszadalmas, és eddig csak egy jelöltet tudott felmutatni: ahatvanas évek óta ismert Goldfinger változatot. Ez jól eltartható, de íze és állaga szokatlan.
A kísérletezés más irányban is halad. Géntechnológusok megpróbálják retekből vett génekkel ellenállóvá tenni a Cavendish banánt. Persze tudják, hogy a génmanipulációt általános elutasítás övezi, de abban bíznak, hogy a banán kapcsán az emberek felismerik, hogy agéntechnológiát is többféleképpen lehet megközelíteni.
Szöveg: Olchváry Dorottya, fotó: europress
Megjelent: 2010. január, Hogyan/Spájz rovat. Minden jog fenntartva.