1. Szabadíts fel egy falat a gyermekrajzok és -festmények számára. Vond be a művészeket: válasszátok ki együtt a legjobb 20−30 festményt. Akár a régebbiek közül is beemelhettek egyet-kettőt. Pakoljátok tele az üres falat a kiválasztott alkotásokkal.

2. Mindig csak egy rajzot állíts ki (gyerekenként). Csúsztasd őket akrilüveg keretbe, és akár naponta is cserélheted a rajzokat. Mindig konzultálj a művészekkel arról, hogy ők mit tartanak megőrzésre méltónak. Valószínűleg lesz köztük olyan, aki semmit sem akar majd kidobni, és talán olyan is, akit minden munkája hidegen hagy azon az egyen kívül, amin épp dolgozik.

3. Külön mappába gyűjtsd minden gyereked rajzát, amelyik épp nincs kint a falon. Kérd meg őket, hogy mint a profi festők, szignálják műveiket; ha még nem tudnak írni, rajzoljanak rá egyezményes jelet. Évente egyszer archiváld a mappákat ott, ahol a saját irataidat szoktad.

4. Feszíts ki egy vékony drótot vagy damilt az előszobafalon, és ruhacsipesszel aggasd fel rá a rajzokat.

5. Néhány havonta egyszer fényképezd le a kollekciót, a fotókat pedig egy albumban (vagy a számítógépben) tárold. Sőt, az egyik barátnőnk, Jutka a szkennelés elkötelezett híve. Az archívumot természetesen cédére írva is tárolhatod.

6. Tarts aukciót sátoros ünnepeken, például szülinapi zsúrokon! Először is vedd rá utódaidat, hogy adjanak címet a képeknek. A címek alapján készíts sorszámozott listát (ami azért ne álljon 15-nél több képből), majd pedig tartsatok a vendégeknek műalkotás-elemzéssel egybekötött licitet. Ehhez ki kell dolgozni egy fiktív pénzegységet, amivel rá lehet ígérni, és amit mindenféle szolgáltatásokra (palacsintasütés, lovacskázás) lehet beváltani.

Fotó: Reichel Tamás, Doboz: ARIOSO, köszönjük Zimmermann Igor segítségét. További fotók:Pinterest