Hat közéleti ember – egy színész, egy zenész, egy civil, egy tanár, egy politikus és egy modell – beszél arról, hogyan lehetne kevésbé pazarolni a természetben fellelhető nyersanyagokat. Lejegyezte: Bus István, fotók: Hajdu András

Für Anikó
színész

„Egy bölcs embertől azt hallottam, hogy a pénz a megtestesült félelem. Napi tizenvalahány órában olyasmit csinálunk, amihez sokszor semmi kedvünk. Holott ezt máshogy is lehetett volna. Persze nem kell visszamennünk a lóval szántásig és a gyertyáig – egyébként az sem volna olyan nagy baj. Mondják, felgyorsult a világ. Hát nem gyorsult fel! Valami egyetemes pénzhajhászásnak vagyunk mindannyian az áldozatai. A Földön mindenhol annyi erőforrás van, amennyi szükséges, de az egyik részén belefulladnak a zsírjukba, a másikon meg éheznek. Szerintem a fejekben kellene rendet tenni. Mindig van választási lehetőség. Ebből áll az ember szabadsága. A szemét jól mutatja, hogy nagy a baj. Merthogy a természetben nincs szemét. Száz évvel ezelőtt az ember még nem termelt szemetet, egy rozsdás szögnek is megvolt a maga helye. A szemetet az emberiség csinálja magának, és előbb-utóbb ebbe fogunk belefulladni. Ugyanakkor megrögzött derűlátó vagyok, és bízom benne, hogy eljön egy pont, amikor a döntéshozók végre elhiszik: ha nem tesznek ellene, nem lesz hol elkölteni a rengeteg pénzt. Az egész gazdasági növekedés egy nagy humbug: hová növekszünk már? Nem négy autónk lesz, hanem öt? Nem évente cseréljük, hanem havonta? Ez lenne az élet? Ezért másztunk le a fáról? Nem tudunk elfutni magunk elől. Az élet beteljesedését nem tudjuk megvásárolni. Semmi sem megy úgy, hogy az ember csak elvesz, de nem ad vissza. Ez lelkiismereti kérdés. Adj vissza valamit a természetnek! Ültess egy fát! És legyen benned csend! A Duna Tévén a Talpalatnyi zöld című környezetvédelmi műsort már hetedik éve vezetem boldogan – miközben egyik szemem sír.”

Prieger Zsolt
zenész, Anima Sound System

„A környezetvédelem a lányom miatt érdekel. Hogy ő tudjon majd friss levegőt szippantani, erdőben sétálni, kiegyensúlyozott életet élni nyolcvan év múlva is. Önző érvek, de az ember ezeket tartja észben. Nekem nincs autóm, kizárólag tömeggel közlekedem. Nem eszem gyorsétteremben. Nem dobom ki a használt ruhát, hanem rászorulóknak adom. Nem tartok kutyát a XIII. kerületi lakásomban. A kerület – és egész Budapest – enyhe túlzással kutyakínzó telep és kutyaillemhely egyben.
Az előrelátáson, önzetlenségen, egymásra figyelésen van még mit csiszolnunk. Épp ezért figyelni kell a civil és zöld mozgalmak munkájára, egy kicsit tudatosabban élni és sokkal felelősebben gondolkodni a jövőnkről.
Az antiglobalizmus igaz is rám, meg nem is. Zenekarom, az Anima Sound System meggyőződéses globalista a különböző kultúrák, emberi kapcsolatok, egymás megismerése, a közeledés tekintetében. De antiglobalisták vagyunk a pénz és a hatalom határokon túlra is nyúló, goromba és kapzsi megnyilvánulásai tekintetében. Nekünk az antiglobalizmus azt jelenti: gondolkodsz az életedről, nem hagyod, hogy hülyének nézzenek.
Ahelyett, hogy eltűnő jégsapkákról, olajbizniszről, gyerekmunkáról, a tengerek elsivatagosodásáról beszélnék, a közvetlen környezetemben lenne jó tenni valamit. Például megoldást keresnék a Budapestet és a nagyobb városainkat sújtó katasztrofális légszennyezettség enyhítésére. Pár városszéli plázából kiváló parkolót lehetne építeni. Vagy van jobb ötletem is: parkot.”

Ámon Ada
az Energia Klub igazgatója

„Elképzelhető, hogy az egész életemet feltettem az energiára. Tizenöt éve, az egyetem elvégzése után kezdtem az Energia Klubnál dolgozni. Talán innen fogok nyugdíjba menni. Az energia át- meg átszövi az életünket. Ha hivatásszerűen foglalkozik vele az ember, elég nyomasztó – bár én látom a dolog vicces oldalát is. Az Energia Klubban fontos a humor. A kiadványainkban is szeretünk könnyedebb hangot használni, főleg olyan kemény témákban, mint a nukleáris ügyek vagy a klímaváltozás. Ez utóbbiról egy szociológussal beszélgettem a minap, és azt mondta: az emberek aggódnak a saját gyerekeik és unokáik életéért, de ha szóba kerül az Északi-sark hamarosan elolvadó jege, legfeljebb az a válasz: »Remélem, az én életemben még nem történik meg.« Kényelmesek vagyunk. Megszoktuk, hogy autóval járunk dolgozni, miközben tömegközlekedéssel olcsóbb és gyorsabb lehetne. Vagy mindenki nagyobb háztartási eszközöket – hűtőt, tévét – vásárol. Most éppen a mindennapi élet takarékosságáról indítunk kampányt. Hogyan lehet otthon spórolni? Például érdemes megnézni, hány elektromos eszköz van stand-by üzemmódban. Ez tíz százalékát is kiteheti az otthoni villamosenergia-fogyasztásnak: minden tizedik elektron az alvó hifibe vagy tévébe megy! Érdemes egy fokkal lejjebb tekerni a termosztátot, mert ha közben párologtatunk, jobb lesz a hőérzetünk. A szigetelés is fontos: a beruházás középtávon megtérül. Különösen akkor, ha az energiafogyasztást nem támogatja az állam. Ami egy éven belül bekövetkezik. Folyamatos drágulásra kell felkészülnünk! Nem szabad tovább fokoznunk az energiafogyasztást, és a fosszilis energiahordozókról át kell állnunk a megújulókra. A technológia megvan hozzá, már csak a mentalitásunkat kell átprogramozni!”

Dr. Szerényi Gábor
az érdi Vörösmarty Mihály Gimnázum biológiatanára

„A hetvenes évek óta – akkor indult el Magyarországon a környezettudatos nevelés – nagyot javult a helyzet az iskolákban. Változott az emberek szemléletmódja is, ma már senkinek nem okoz gondot a szelektív hulladékgyűjtés. A környezeti nevelés bekerült az oktatási tematikába. Ennek a stratégiának a kidolgozásában én is részt vettem. A negatívum az, hogy megváltoztak a technikai körülmények. Ma a gyerekek jelentős része ott ül a számítógép és a tévé előtt. Amikor a szülők panaszkodnak, mindig azt tanácsolom: próbáljuk meg a gyereket erről az oldalról becserkészni. Irányítsuk úgy, hogy felfigyeljen egy-két természetfilmre, utána már lehet javasolni, hogy nézzük meg ezt élőben. Annak idején tudatosan próbáltam behozni a természetet az iskolába. Így született meg a gimnázium második emeletén az Állatház. Van degu, csincsilla, ékszerteknős, botsáska, és a diákok gondozzák az állatokat. Először mindenki kiakadt rajta, de a hely létjogosultságát igazolta az azóta eltelt harminc év. A gyerekeket kivisszük az iskolából, járunk terepgyakorlatra, magashegyi kirándulásokra, s létrehoztam egy biológustábort is. Az egyszerű, aranyos és hatékony óvodai környezetvédelmi tervek is biztatóak, a saját ötéves unokámon látom. Amikor megnézi, hogy el van-e oltva a feleslegesen világító villany, nem csöpög-e a csap, egy kicsit mindig megnyugszom. Ő már ezzel a szemlélettel fog felnőni. Ebben a nevelésben a család lenne a legfontosabb, de minthogy nagyon sokan nagyon sokat dolgoznak, sok időt tölt a gyerek közösségben: óvodában, iskolában, napköziben. Ezért kell a pedagógusoknak szinte észrevétlenül beépíteniük a szabadidős programba a természet megismerését, vagyis az indirekt természetvédelmet. Már az is elég, ha tudjuk a nevét egy-egy növénynek. Amit ugyanis ismerünk: arra vigyázunk!”

Görög Zita
modell

„Az utolsó pillanatban vagyunk, hogy tegyünk valamit a Földünkért, a környezetünkért. Az elindult folyamatot megállítani már nem lehet, legfeljebb lassítani. A mai helyzetet látva elég pesszimistán nézem a végkifejletet. Van egy gyermekem, és neki persze próbálok normális mikrokörnyezetet teremteni. Ha valaki elég tudatos és nekiáll, létrehozhat egy helyet, ahol például biogazdálkodást folytathat. Az biztos, hogy a városban nem lehet élni. Elviselhetetlen a környezet, az emberek nem figyelnek egymásra. Belefújják a füstöt az arcomba, a babakocsiba... Mit tehetek? Apróságokat. Például nem szeretem a bolti nejlonzacskót, de ha már adnak, szelektíven dobom ki. És nem gondolom, hogy ciki lenne a ház elől és a kapubejáróból összeszedni a szemetet, a csikkeket. Nagyon szeretnék vidékre költözni, csak az a baj, hogy ma minden nagyvároscentrikus, vidéken szinte megáll az élet. Egyébként a jó környezethez a legfontosabb, hogy a közelemben lévő emberek jól érezzék magukat. Van egy kis alapítványunk – rászorulókon, családokon segítünk. Nem engedjük lecsúszni őket. Segítettünk már házhoz egy hajléktalan családot. A nők főzni tanítanak, két csecsemőotthonnál is vállalunk önkéntes munkát. Tesszük, amit lehet.”

Stylist: Eli van Poeyer, smink: Illés Alexandra, haj: Lokotka Gábor, ruha: Escada, cipő: J-Lo, ékszerek: swarovski. Köszönjük a feparec kft. segítségét!
Köszönjük a napelemek bt. segítségét.