A legtöbben karácsony előtt fogunk neki a mézeskalácssütésnek, van azonban egy testvérpár, akiknek az egész évét végigkíséri ez a sütemény. Láng Orsolya és Barbara mézeskalács-készítők azt mondják, rutinjuk ellenére nekik is csak akkor sikerül jól a kalács, ha szívüket-lelküket beleadják.

Hírverés nélkül
A Láng nővérek 2001-ben indították el a Gyöngyös Mézes Manufaktúrát. Megrendelésre készítenek mézeskalácsot ünnepekre – a karácsonyon kívül húsvétra, anyák napjára, Mikulásra –, gyerekzsúrokra és céges ajándéknak. Nem hirdetik, reklámozzák magukat sehol, a hírük szájról szájra terjed, mára mégis elérték azt, hogy a főszezonban – ami természetesen a szeptembertől decemberig tartó karácsonyi – sok ezer mézeskalácsot rendelnek tőlük. Aki ugyanis egyszer már vásárolt náluk, az általában törzsvevővé válik, és hozza a további kuncsaftokat is.

Ha a sütéshez kaptál kedvet,
Orsi mézeskalács "alap" receptjét itt találod.

Óvoda és marketing
Azegész egy ovis találkozóval kezdődött. Amikor Karlóczai Mariann, az ismert óvónő bezárta a magánóvodáját, meghívta az összes korábbi óvodását, köztük Orsolyát is. Az akkor majdnem 80 éves óvó néni azt kérte, mindenki vigyen magával valamit, amit saját kezűleg készített. Orsolyának éppen nem sok ideje volt a kézműveskedésre, már majdnem úgy alakult, hogy üres kézzel megy, amikor édesanyja eszébe juttatta, hogy megvannak még azok a mézeskalács-figurák, amelyeket karácsonyra csinált a családtagoknak. A szokásosnál nagyobb méretű figurák aranyszínűre befújt toboz karját-lábát selyemszalag tartotta a testükhöz, és a találkozón olyan sikert arattak, hogy három volt ovis is rendelt Orsolyától mézeskalácsot. Ő akkor marketinggel foglalkozott, és jól tudta, milyen gondot okoz a nagy cégeknél minden évben, hogy mit adjanak a munkatársaknak karácsonyi ajándékba. Valami olyat, ami kedves, személyre szóló, és jól jelképezi a törődést is. Orsolya pedig valami olyasmit szeretett volna létrehozni, amivel valós értéket teremt.

Csak tiszta forrásból
Így kezdett Orsolya és Barbara mézeskalácsot készíteni. Eleinte kézzel vágták ki aformákat, ma már sokféle réz szúróformával dolgoznak, amelyeket iparművész alkot az ő rajzaik alapján. Ami nem változott: minden egyes munkafolyamatot kézzel végeznek. – Csak csúcsminőségű alapanyagokkal dolgozunk, nincs kompromisszum – mondja Orsolya, aki cukrász nagypapájától örökölte a sütés-főzés iránti szenvedélyét. Nem tagjai népművészeti egyesületeknek és nem hagyományos motívumokkal díszítenek. Saját díszítőelemeket találtak ki, amelyek szabadalmi oltalom alatt állnak. Több hagyományos recept ötvözéséből alakították ki a tésztájukat. Fontos szempont volt, hogy nagy legyen a méz aránya, és hogy semmilyen mesterséges anyag ne kerüljön bele. Ezért háztáji minden alkotórész a mézeskalácsaikban – a mézet például Kalocsa mellől hozzák.

Még a selejt is kapós
Még a liszt minősége sem mindegy, olcsóbb lisztből ugyanis nem lesz jó a végeredmény. De van még egy összetevő, ami nagyon fontos. Ha a sütőnő nem olyan szeretettel, jóindulattal fog hozzá a tészta készítéséhez, ahogy kell, akkor vacak lesz a kalács – magyarázza Orsolya. – Előfordult, hogy Barbarának rossz kedve volt, és a hab, amit díszítéshez csinált, leugrott a sütiről. Csak akkor lesz jó a mézeskalács, ha minden egyes darab „szerelemgyerek”. A megrendelők persze nem kapnak anem megfelelőnek ítélt darabokból – a munka ilyenkor kezdődik elölről, a„selejtet” pedig a saját és a környékbeli gyerekek kapják, de a család berni pásztorának is jut belőle jutalomfalat, valamint az állatorvos is segít szétosztásukban. A gyerekek sokat vannak a műhelyben édesanyjukkal, a négy és fél éves kislány már el tudja mondani a mézeskalács-készítés folyamatát. Neki is és két és fél éves öccsének is ez az illatos mézeskalács volt az első szilárd táplálék, amit 5 hónaposan megízlelt.

Csak jó célokra
Orsolya életét a gyerekek és a Gyöngyös Mézes Manufaktúra töltik ki, Barbara főállásban gyógyszerészként dolgozik, ő a hétvégéit szánja a díszítésre, amit a nővérével együtt végez. A gyöngyözés külön munkafázis, ezt a műhely két-három másik munkatársa csinálja. Körülbelül 5–10 perc, amíg egy mézeskalács teljes díszbe öltözik, a már említett karácsonyi szezonban ez napi 10–14 óra munkát is jelent. Megrendelőik között sokan vannak olyanok, akik saját munkájukkal töltenek el hasonlóan sok időt, és nincs idejük otthoni mézeskalácssütésre. Orsolya és Barbara alapfilozófiája, hogy semmi olyan megrendelést nem vállalnak el, amely eltér értékrendjüktől. Ami viszont nagyon is összecseng filozófiájukkal, az a Csodalámpa Alapítvány támogatása. Az alapítvány hosszan beteg gyermekek kívánságait teljesíti támogatók közreműködésével, a gyerekek pedig a Gyöngyös Mézes Manufaktúra által készített, csodalámpa formájú mézeskalácsokkal köszönik meg a támogatók segítségét.

Ez a cikket az Éva magazin 2009-es Adventi különszáma számára írta Lovászi Ildikó. Fotó: Batár Zsolt, tárgyfotó: Reichel Tamás