Az örökzöldeket sokan a fenyőkkel azonosítják, de ez nem teljesen helytálló. Bár a fenyők többsége valóban egész évben zöldell (a vörösfenyő azonban lehullatja tűleveleit), nemcsak a fenyők sorolhatók ide. Sőt, az örökzöld nem rendszertani kategória, hanem egy tulajdonság. Örökzöld növényeknek olyan fajokat nevezünk, amelyek egész évben megtartják zöld leveleiket, nem hullatják le őket egyszerre, mint a lombhullatók. Lehetnek fák (pl. fenyők, tuják), cserjék (pl. babérmeggy, puszpáng) vagy évelő lágyszárúak (pl. egyes páfrányok, talajtakarók), tehát a kert különböző szintjein (lombkoronaszint, cserjeszint, gyepszint) játszhatunk velünk. Léteznek tűlevelű örökzöldek és lomblevelű örökzöldek, bár a levelek felépítése és megjelenése változatos, közös bennük, hogy általában vastagabbak, viaszréteggel fedettek, hogy ellenálljanak a szárazságnak és a hidegnek. A bolygónkon létező több mint 150 000 növényfaj közül körülbelül 20 000–30 000 tartozik az örökzöldek közé, vagyis az összes növényfaj mintegy 15-20%-át alkotják.

Hova és milyen örökzöldet ültessünk a kertbe?

Az örökzöldek – különösen a nagyobb termetűek – adják a kert vázát, hiszen minden évszakban meghatározzák a látképet. Kerttervezők azt szokták javasolni, hogy maximum az elültetett növények 20-30%-a legyen örökzöld, különben túlzsúfolt vagy monoton hatású lehet az összkép. Az örökzöldeket gyakran használják takarásra, hiszen nem hullatják le lombjukat, a borostyán például be tud futni olyan felületet, amit szívesen eltakarnánk. De a népszerű sövénynövények között is sok örökzöldet találunk: a klímaváltozás miatt pusztuló smaragdtuja helyett korallberkenye, babérmeggy, esetleg oszlopos ciprus telepítése javasolt, ha sűrű, zöldellő térelválasztást szeretnénk kapni.

A fenyők gyönyörű és látványos szoliter növények, ám népszerűségük szomorúan csökkent az utóbbi években. Míg egy-két generációval ezelőtt szinte minden hazai kertben ültettek legalább egyet, hogy árnyékot nyújtson, ma már sorra vágják ki őket, a helyükre pedig nem új fenyőcsemete kerül. Ennek egyik oka, hogy a két legelterjedtebb fenyőfajta (a lucfenyő és az ezüstfenyő) sekélyen gyökerezik, és az utóbbi idők nyári viharaiban sok kidőlt. De a megfelelő fajtaválasztással és gondozással kiküszöbölhető ez a veszély. Attól a tévhittől sem kell tartani, hogy a fenyők alá nem ültethető semmi. Sok növény van, amelynek paradicsomi körülményeket jelent az árnyék és a lepotyogó tűlevelek okozta savas kémhatású talaj.

Ha a megszokott örökzöldek helyett különlegesebb fajtákkal népesítenéd be a kertedet, válogass az alábbi galériából: