A kacatdepi létező jelenség: 12 tipp, hogy urald a rendetlenséget

Ez a cikk az Éva Magazin 2018-as 6. lapszámában jelent meg először: Mi ez a kupi? címmel. Érdekel, hol kapható az Éva Magazin? Ide kattintva, megtudhatod!
HOSSZÚ TÁVON FENNTARTHATÓ
Kezdetnek érdemes elgondolkodnunk azon, hogy honnan, miből és miért termelődik újra körülöttünk ennyi kacat, ha állítólag urai vagyunk a helyzetnek. A viszonylag egyértelmű válasz erre a kérdésre az, hogy azért, mert igazából nem vagyunk azok. Személy szerint évekig éltem abban a tudatban, hogy rendszerető és rendet tartó ember vagyok, és hogy az általam felhalmozott holmi egytől egyig szükséges, hozzám tartozik, ily módon jó helyen van ott, ahol van, még ha nem is mindig használom. Tartott ez mindaddig, amíg le nem húztunk 3 évet a férjemmel egy 32 négyzetméteres kislakásban, ahol egy idő után feltűnt, hogy fokozatosan romlik a közérzetem az otthonunk falai között. Úgy is mondhatnám, hogy úrrá lett rajtam egyféle „kacatdepi”, amitől állandóan úgy éreztem, nem férünk el, minden útban van, ki kéne hajítani a fél házat, és különben is, hogy képes bárki így élni? Azóta már tudom, hogy a kacatdepi létező jelenség, a sok használaton kívüli tárgy valóban rossz hatással van a pszichénkre. A sok-sok felesleges holmi idővel előlünk is elszívta az életünk terét (bár persze nem volt nehéz dolga azon a pici alapterületen). Persze kiküszöbölhető lett volna ez az állapot és nem feltétlenül nőttük volna ki a lakásunkat ilyen hamar, ha jobban odafigyelünk és észszerű keretek között próbálunk meg rendet tartani.
A költözésünkkor aztán úgy próbáltam elejét venni a tárgyak felhalmozásának, hogy már-már kegyetlen módon nem hagytam bedobozolni például az olyan konyhai eszközeinket, amiket addig soha, de tényleg soha nem használtunk, vagy amik akkorra már annyira ütött-kopottnak néztek ki, mintha maga Noé dobta volna ki őket a bárkájából. Jó néhány van közülük, amiket azóta sem pótoltam az új helyen és még egyszer sem hiányoztak, bár tény, hogy a férjem néhanapján még keresi egyik-másikat – ha esetleg olvasná ezeket a sorokat, ezúton is üzenem neki, hogy: „bocs, én voltam!” Azóta eltelt egy kis idő és szerencsére már jóval tovább jutottam a rend megtartásában: sokkal tudatosabban igyekeztem berendezni az egyes helyiségeket, sok könyvet és internetes oldalt elolvastam a minimalista otthon kialakításáról, tanácsaikat megfogadtam és most is nap mint nap próbálom őket átültetni a gyakorlatba.

ÉRZELMI ALAPON
Nagy hatással volt rám például a teljesen új megközelítést alkalmazó Marie Kondo, a japán rendguru, aki szerint legjobban a rendrakáson keresztül ismerhetjük meg önmagunkat, hiszen ilyenkor szembe kell néznünk azzal, hogy milyen tárgyakhoz, holmihoz vonzódunk, kötődünk; mik azok, amiket észrevétlenül is gyűjtögetünk, vagy amiktől képtelenek vagyunk érzelmileg elszakadni. A KonMari-módszer azon a roppant egyszerű megfigyelésen alapul, hogy az otthonunkban felhalmozott tárgyak szelektálásakor mit érzünk: örömet szerez-e számunkra az adott holmi közvetlenül vagy közvetetten, avagy sem. Ebben kétségkívül lehet valami, hiszen gondoljunk csak bele, mi magunk eddig milyen szempontok szerint csináltuk a nagytakarítást, rendrakást! A legtöbben ez idáig minden bizonnyal a hasznos vagy haszontalan kategóriába soroltuk a minket körülvevő tárgyakat, pedig tény és való, hogy nem szabadna megfeledkeznünk egy fontos körülményről: életünk legtöbb döntését érzelmi alapon hozzuk meg, így természetesen egy-egy új használati tárgyunk beszerzéséről is ezzel a mechanizmussal határozunk. Érdemes lenne tehát úgy lebonyolítani az átválogatást, hogy nem azt kérdezzük magunktól, „hasznunkra lesz-e még valaha”, hanem azt, hogy „örömet ad-e még számunkra” az a valami. A minimalista otthon és ezáltal egy rendezettebb élet kialakításához első lépésben két alapvető szabályt lenne érdemes betartanunk:
1. Megtanulni hatékonyan és fenntartható módon szelektálni a cuccainkat.
2. Nem hagyni újra felgyűlni a kacatokat és nem is vásárolni helyettük más holmit.

MINIMALIZMUS A GYAKORLATBAN
Ha azonban még ennél is tudatosabban foglalkozunk a rend megteremtésével, valamint megtartásával, és a legtöbb tevékenységünk arra irányul, hogy otthonunk átláthatóbb, minimalistább, ezzel együtt pedig élhetőbb legyen, nem árt, ha bevezetünk néhány praktikus módszert, amivel az életünk egyéb területeit is megkönnyítjük.