Kellemetlen vendégek a hálószobában

nő,ágy,ágynemű,paplan,párna,hálószoba Forrás: Alexandra Gorn/Unsplash
Néha a saját bőrünkön tapasztaljuk, elvétve látjuk őket, de gyakran idegesek leszünk tőlük. Ezekkel az ízeltlábúakkal osztjuk meg az éjszakáinkat.

Semmi bajunk a különféle ízeltlábúakkal mindaddig, amíg be nem teszik a sok-sok lábukat a lakásunkba. Már attól is megijedünk, ha a konyhában megpillantunk egyet közülük, de azt még valahogy megértjük: bejött az élelemre. A gyerekszobát és a hálót azonban abszolút tabunak tartjuk. Pech, hogy a tabu kifejezést nem ismerik ezek a kitinkabátos látogatók.

Nappal megbújnak a parketta hasadékaiban, a tapéta alatt, aztán éjszaka, uzsgyi, elkezdenek fel-alá rohangálni a szobában. Mi nyugodtan alszunk, fogalmunk sincs arról, hogy milyen csaták zajlanak az ágyunk alatt. Sajnos, néha benne is, mint az mindjárt kiderül. Ugyanakkor jó hír, hogy bízhatunk a Természetben: a vadászból könnyen préda válhat, mint ahogy a zsákmány is visszatámadhat.

atka,rovar,hálószoba,allergia,asztma
Forrás: pinterest
Kivel élünk együtt egy hálószobában?

Ágyi poloska: most tényleg, miért szereti a hálónkat?

„Mert ott vagyunk mi”, kezdi dr. Merkl Ottó, a Magyar Természettudományi Múzeum rovarszakértője. A hálószobát preferáló ízeltlábúak számára ugyanis mi vagyunk a táplálékforrás: a vérünk, a leváló hámsejtjeink. De amúgy a hálószobában mindenféle olyan rovar előfordulhat, ami a lakásunkba egyébként is bejön vagy bejut. Igen, utóbbi esetben magunkat hibáztathatjuk: a turistáknak szóló szobakiadással és az internetes árverési-apróhirdetési oldalakon vásárolt használt bútorokkal, second hand ruházattal mi magunk költöztetjük be őket féltett szentélyünkbe.

„Az almamag méretű és színű ágyi poloska jó időre visszaszorult Budapesten, de az utóbbi néhány évben kezd megint rohamosan terjedni. A messzi tájakról érkező vendégek és a bizonytalan helyről származó használt holmik csereberéje kedvez a poloskák elszaporodásának. Ezek gyakoriak a kórházakban és közösségi szállásokon is.”

A tudomány még adós azzal a válasszal, hogy miért szúrnak meg a vérszívók egyes embereket gyakrabban, mint másokat. „Ez többnyire a verejték kémiai összetételétől függ – magyarázza a szakértő. – Elképzelhető az is, hogy a poloska jobban kedveli a vékonyabb bőrű embereket, akiknek az erei közelebb vannak a felszínhez. Az éhes poloska egyébként bárkit megszúr.

Ennek jelei a lepedőn lévő apró vörös pöttyök: az ágyi poloska emésztése nem túl jó, ezért az ürülékében lehetnek vércseppek. A testünkön is találunk csípésnyomokat, méghozzá általában többet egy sorban, ahogy a poloska kereste rajtunk a vérszívásra alkalmas pontot. Öröm az ürömben, hogy betegséget nem terjeszt, legfeljebb mi vakarjuk el álmunkban a viszkető helyet, ami persze el is fertőződhet.

Nem vérszívó, mégis a nyomunkban jár: poratka

Egy floridai felmérésben megállapították, hogy egy átlagos lakásban összesen annyi poratka lehet, mint egy felnőtt ember tömege. Nálunk nem olyan kedvező az éghajlat, mint a meleg és párás Floridában, de így is tobzódhatnak az atkák a testünkről tömegesen lepotyogó elhalt hámsejtekben, amely a kizárólagos táplálékuk. És ez nem kevés: szervezetünk hozzávetőleg 10 trillió sejtből áll, amelynek mintegy 15–16 százaléka képezi a bőrünket, vagyis 1,6 trillió sejt. Bőrünk legfelső rétegéből óránként 30–40 ezer elhalt hámsejtet veszítünk, egy nap alatt egy milliót, egy esztendő leforgása során három és fél kilónyit!

Ez a sokmilliárdnyi bőrdarabka szétszóródik az egész lakásban, és amit nem porszívózunk össze, azt felfalják a poratkák. „Ebből a szempontból a poratkák hasznosak. A baj az, hogy nem csak megeszik és megemésztik a hámsejteket, hanem ürítenek is. Márpedig az ürülék megszárad, a legkisebb légáramlat felkavarja a levegőbe, és ezt belélegezzük. Vannak, akik erre allergiás tünetekkel reagálnak, ezek a tünetek súlyosak lehetnek, asztmarohamhoz is vezethetnek.”

A poratkák elképesztő mennyiségben vannak jelen az ágyneműben, a matracon, az ágy körüli kárpitban, a szőnyegben. Azért nehéz elképzelni ezt, mert nagyon aprók: egy átlagos mikroszkópon keresztül is nehéz meglátni őket.

Fény az éjszakában: szemetes zugpoloska

Amikor hirtelen felkapcsoljuk a lámpát, rémisztő látványban lehet részünk. Egy másfél centis fekete rovar szaporázza lábait a falon! Mielőtt a rovarirtó spray után nyúlnánk, vegyünk két-három mély levegőt, és emlékeztessük magunkat arra, hogy ez a jövevény a szemetes zugpoloska, amely ragadozó lévén a hálószobában élő többi rovarra vadászik. Vagyis akármilyen ijesztő is a külseje, hasznos állat.

Fura nevét onnan kapta, hogy a lárvája a testfelületén ragasztóanyagot választ ki, amibe beleragad minden szöszmösz és por. „Úgy néz ki, mint egy pormacska: ha nem mozdul, akkor nem is gondolnánk, hogy élőlény. A kifejlett rovar nem keresi az ember közelségét, de a lakást szereti, mert ha teheti, ágyi poloskára is vadászik”, nyugtat meg Merkl Ottó.

Még egy félelmetes külsejű állat a hálószobánkban: pókszázlábú

Elsőre a kertben látható szokásos százlábúnak tűnik, de nagyon hosszúak a lábai – ezért kapta a pókszázlábú nevet. Átlagosan 15 pár lába van, amelyekkel elképesztő sebességgel képes rohanni: akár óránként 1,4 kilométeres sebességgel, ami egy átlagosan háromcentis állattól lenyűgöző teljesítmény. Matekosok majd kiszámolják, hogy ez egy 170 centiméteres ember esetében milyen sebesség lenne, mi többiek pedig örömmel halljuk szakértőnktől, hogy a pókszázlábú ránk nézve teljesen ártalmatlan, és szintén ragadozó, ráadásul az ágyi poloska másik ellensége.

Mivel a pókszázlábú mediterrán eredetű, melegkedvelő állat, Magyarországon szinte kizárólag épületekben él, a szabad természetben inkább csak a déli országrészben fordul elő. Főleg a meleg padláson találkozhatunk vele, ahol ritkán takarítunk, és nyugalomban élhetnek. Tehát innen a padlásról mehet be a szobákba, és a hálószobába is.

A kaszáspók nem pók, az álkaszáspók viszont pók

A száraz, meleg és nappal is homályos hálószoba ideális terep a pókok számára is. A hosszú lábú, kistestű házi kaszáspókoknál gyakoribbak az álkaszáspókok. A címben említett rejtély kulcsa, hogy a kaszáspókok rendszertanilag közelebb állnak az atkákhoz, mint a valódi pókokhoz, az álkaszáspók viszont igazi pók, de a lábai olyan hosszúak, mint a kaszáspókéi.

Mindenesetre az álkaszáspókok is ártalmatlanok az emberre, viszont a betolakodó rovarokra nem, hiszen ragadozók. Vagyis akármennyire is rendetlen látványt nyújt a plafon sarkában lévő pókháló, mégis nagy szolgálatot tesznek a nyolclábúak a szálló rovarok gyérítésével.

Nem sokat érnek viszont a hangyák ellen

...amelyek szintén bemasíroznak a hálóba. Az apró fekete faj a gyepi hangya, amelynek zsákmányszerző dolgozói jönnek be a lakásba. Csalival vagy permettel letarolni őket észszerűtlen, ugyanis odakint a kertben vagy udvaron van a boly, s abban a petéket termelő királynő.

Csak a csótányoktól mentsen meg az ég

Ha a fürdőszoba vagy konyha közel van a hálóhoz, csótányokra is számítani lehet. Ezek ellen rendszeres és alapos takarítással védekezhetünk, illetve csótánycsapdák kihelyezésével, de utóbbiakhoz ne fűzzünk vérmes reményeket: azért mert elkapnak egy csótányt, lehet, hogy az már rég lerakta apró ridikülre hasonlító petetokját. A csótányok az ételmaradékra jönnek, úgyhogy ha félünk tőlük, ne együnk az ágyban.

Ide profi védekezés kell

A legtöbb ember úgy éli le az életét, hogy legfeljebb hangyát vagy pókot lát a hálóban, az ott élő nagyszámú ízeltlábúval nem találkozik. Azok nem is szeretik az emberi bőr felületét, tehát nem másznak rá az alvó emberre. Kivéve az ágyi poloskákat.

Az interneten olvasható, hogy a poloskák távoltartására csepegtessük fahéj, levendula, borsmenta vagy eukaliptusz illóolaját a hálószoba és a ruhásszekrény eldugottabb sarkaiba, ahol meghúzódhatnak a kártevők. Ám hozzáértők szerint ettől legfeljebb csak jó illatúak lesznek a vérszívók, de nem távoznak a lakásból.

Szakember segítségét kell kérni, aki megfelelő irtószerrel mentesíti a lakást az élősködőktől. Házi módszerekkel nem lehet megszabadulni tőlük – részletezi a szakértő. – Nappal elbújnak a képkeretekbe, a számítógép klaviatúrájába, a konnektorokba vagy a bútor olyan zugaiba, amit nem érünk el.”

A rovarirtás szakembere úgynevezett hideg köddel bepermetezi a lakást, és ezzel megöli a poloskákat. Mi annyit tehetünk, hogy a megelőzésre összpontosítunk, és nem hozzuk be őket a lakásba. Akkor le kell mondanunk a használt bútorokról, ruhákról és gyerekjátékokról?

A poloskák és a csótányok egyvalamit nem bírnak: a hideget. Ha meg tudjuk oldani, hogy a használt bútort kint hagyjuk a szabadban, mínusz fokokban néhány napra, azzal megöljük a rovart és a petéit is”, tanácsolja Merkl Ottó. A kisebb dolgokat érdemes egy zacskóban betenni a fagyasztóba, utána pedig a ruhákat, plüssjátékokat magas hőfokon kimosni, a vízálló tárgyakat fertőtlenítőszeres vízzel lemosni, áttörölni. Ebből viszont adódik, hogy olyan tárgyat ne nagyon vásároljunk használtan, amit az előbbi módszerekkel nem lehet kártevőmentesíteni. Mert akkor újratermeljük a problémánkat.