Hess!

Borítókép: Hess!
A galamb a béke, a szabadság, a szelídség szimbóluma, mégis inkább a kosz és a járványok terjesztése jut róla eszünkbe, hiszen az utcákat, sok helyen galambürülék borítja, az erkélyünkre pedig potyog fentről a guanó.

Galambom!

A visszavadult házi kedvenc
Az elő-ázsiai hegyeken honos szirti galamb 4-5 ezer éve az odút cserélte fel az ember lakta helyeken rakott fészekre. Az ember háziasította, így haszonállat volt évszázadokon át, ám az idők változásával a galambdúcok eltűntek; rendezett tartási körülmények híján a hajdan kedvelt és sokoldalú háziállat visszavadult. A galamb nem fél az emberektől, számít rá, hogy fedett fészkelőhelyet talál – és hogy szorgos táplálást kap. Aszeméttárolók gondatlan kezelése már önmagában is biztosítja nekik a folyamatos táplálék-utánpótlást, ráadásul mindenhol akadnak buzgó etetők – jobbára idős és többnyire szegény, tehát saját állat tartására képtelen emberek.

Kórokat terjesztő szárnyas patkány?
Rengeteg aggodalom és hiedelem övezi a galambokkal terjesztett betegségeket. A WHO (Egészségügyi Világszervezet) Európai Regionális Hivatala kiadványából (A városi kártevők közegészségügyi jelentősége) az derül ki, hogy a városi környezetben élő madarakról emberre terjedő betegségek (az úgynevezett zoonózisok) ugyan ritkák, mégis figyelmet kell szentelni nekik, különösen, ha egy adott területen gyakran előfordulnak. Ahogy azt dr. Varga Jánostól, a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kara mikrobiológia és járványtan tanszékének egyetemi tanárától megtudtuk, „a városi galambokban előforduló baktérium-, vírus- és gombafertőzések közül az ember szempontjából lényegében egynek van gyakorlati jelentősége, ez pedig az ornitózis (papagájkór). Kórokozója, a Chlamydophila psyttaci nagy ellenálló képességű, és hetekig életképes marad beszáradt váladékban is. Az ember fertőződésének leggyakoribb módja a porrá verődött madárürülék belélegzése. A galambok többsége fertőzött; bár felnőtt madarakban a tünetek rendszerint már nem láthatók, az ilyen madarak hosszú ideig baktériumhordozók maradnak, és kórokozót ürítenek a légúti váladékokkal és a bélsárral.”

Az együttélés nehézségei
A társas- vagy vegyes tulajdonú házakban egymás között, demokratikusan kell megoldani a galambetetés és -piszok megoldhatatlannak látszó kérdését is. (Létezik ugyan törvény, amely az ügyet a helyi önkormányzatok hatáskörébe utalja, és sok kerületben, településen vannak konkrétabb helyi rendeletek is, melyeket hol az állattartásról szóló passzusokban, hol a köztisztasági szabályozásban rejtettek el.) Lényegük többnyire az, hogy a közös használatú részekben, az épületben vagy közvetlen környezetében kóbor állatot vagy madarat etetni, odaszoktatni tilos. De ha van is ilyen helyi rendelet, ajárható út akkor sem más, mint az egymás közötti békés megállapodás. A háznak kell legyen szervezeti-működési szabályzata, de eredményt csak atöbbségi szóval elfogadott, kifüggesztett és szankciókkal megerősített házirend hozhat. Aházirend elfogadtatásakor, módosításakor sokat segíthet, ha tényszerű információkkal, nem pedig érzelmi-indulati alapon próbáljuk meggyőzni lakótársainkat.

Mi a megoldás?
Az ultrahangos riasztást sokan ajánlják, de tudni kell, hogy a városi galambok edzettek, hozzászoktak mindenféle zajhoz, ezért rájuk esetleg kevésbé hat, zavarhatja viszont avédett denevéreket és az ultrahangra is érzékeny kutyákat. Hatásos, de lassú megoldás fogamzásgátlóval kezelt táplálékot kiszórni, és azt is nehéz volna szavatolni, hogy a gyerekek ne csipegessék fel, vagy védett madarak ne férhessenek hozzá. Az épületek homlokzatára és az ablakperemekre néhol fel lehet szerelni védőhálót, néhol nem, de mindenképpen drága és körülményes módszer – igaz, lichthofoknál, padlásoknál eredményes lehet. A fémtüskesorok felszerelése a leggyakoribb és talán a leghatékonyabb próbálkozás, ám itt nagyon kell vigyázni a megfelelő sűrűségre és a tüskék magasságára, mert már előfordult például, hogy a galamb a tüskék közé, az eresz alá fészkelt.
Az összes szakember egyetért azonban abban, hogy igazi megoldást a hosszú, kitartó felvilágosító kampány hozhat, amit már az iskolában el kellene kezdeni, és amely hosszú távon leszoktatná az embereket a galambetetésről. Az esetenkénti bírságolás meggyőzés és tájékoztatás nélkül értelmetlen.

Szabályok
A Fővárosi Közterület-felügyelet idevágó tevékenységét az alábbi rendeletek szabályozzák: afőváros köztisztaságáról szóló 48/1994.(VIII. 1.) Főv. Kgy. rendelet 4. (5) bekezdése, amely szerint „Állatokat közterületet szennyező módon etetni tilos”, valamint az egyes szabálysértésekről szóló 218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet 7. (1) bekezdése, melynek alapján „köztisztasági szabálysértést követ el és ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható, aki a közterületen, a közforgalom céljait szolgáló épületben, illetőleg közforgalmú közlekedési eszközön szemetel, ezeket beszennyezi, vagy az… okozott szennyezés megszüntetéséről nem gondoskodik.” A közterületek tisztán tartásáról a települési, illetve a fővárosi önkormányzatnak kell gondoskodnia, s ha az ingatlanok az elmúlt 20 évben már valakinek vagy valamilyen intézménynek a tulajdonát képezik, a velük kapcsolatos feladatokról magának atulajdonosnak. (1991: XX. tv. 21.).

Papagájkór
ı Lappangási idő: emberben 5–10 nap ı Tünetei: hirtelen magas láz, fejfájás, végtag- és mellkasi fájdalom, esetleg tüdőgyulladás ı Gyógyítás: tüneti kezelés és antibiotikumok (tetraciklinek)
ı Megelőzés: segít a személyi higiénia betartása,
a madarakkal való közvetlen kapcsolat kerülése, az ürülékkel kevert por belélegzésének megakadályozása

Szöveg: Simándi Júlia, fotó: Europress, profimedia.hu

Megjelent: 2010. január, Nálunk rovat. Minden jog fenntartva.