A ricinusról és a gyűszűvirágról köztudott, hogy magjuk erősen mérgező, ahogy a tiszafa ültetésétől is le szokták beszélni a kisgyerekes szülőket. De azt már kevesen tudják, hogy toxinokkal nemcsak akkor találkozhatunk, ha a bokrokról, fákról csemegézünk, hanem egyetlen érintés is elengedő lehet ahhoz, hogy fájdalmunkban felszisszenjünk. A halál fájaként ismert manszanilyafának például minden része mérgező. A kérge alatt, illetve az ágaiban olyan irritáló tejnedv kering, amely a bőrre jutva gyulladást, duzzanatot, égési sérülést vált ki. Nem véletlen, hogy a természetes élőhelyén, a karibi tengerpartokon táblával figyelmeztetik a turistákat, hogy messziről kerüljék el a fát.

Nem minden mérgező, ami csíp vagy szúr

Szerencsére Magyarországon nem találkozhatunk manszanilyafával, de azért bőven vannak hazánkban is olyan érintésre mérgező növények, amelyek csípős emléket hagynak bennünk, ha hozzájuk érünk. Tipikusan ilyen a csalán, amiről már kisgyerekként megtanuljuk, hogy jobb elkerülni. A nagy csalán (Urtica dioica) szárát és leveleit ugyanis csalánszőrök borítják, amelyek gyulladáskeltő acetilkolint, hisztamint és hangyasavat tartalmaznak. A csalánszőrök vége egy apró mozzanatra is megsérül, és ilyenkor a növény védekezésképpen befecskendezi a bőrbe ezt az irritáló koktélt, ami azonnal látványos és fájdalmas tüneteket okoz.

Bár a csaláncsípés kellemetlen, komoly következményektől nem kell tartani, sőt inkább gyógynövényként tartják számon, mivel számos pozitív hatása van a szervezetre. Segít a reumás panaszokon, teája remek méregtelenítő és vértisztító, képes növelni a termékenységet, samponba keverve pedig csökkenti a fejbőr zsírosodását és korpásodását.

A csalánnal tehát a csípések ellenére is érdemes közelebbi barátságot kötni, ám léteznek olyan érintésre mérgező növények, amelyek akár kórházba is juttathatnak. Az alábbi galériában mutatjuk, mikkel ajánlott óvatoskodni: