A népszokásokra gyakran gondolunk úgy, mint valami bájos, de kicsit bumfordi hazaira. Pedig érdemes egyszer úgy fordulni feléjük, hogy megpróbáljuk bennük meglátni azokat az embereket, akik minden külső körülmény különbözősége ellenére valójában nagyon is hasonlítanak hozzánk.

Tavasz
A húsvét körüli ünnepek és népszokások döntően a tavasszal és így a termékenységgel vannak össze-függésben. Tárgyak, ételek, játékok és dalok fejezik ki a csodát, hogy a természet újraéled, virágok nyílnak, állatkölykök jönnek avilágra.
Bizonyos, hogy a városi embernek manapság ebből a csodából kevesebb jut: télen nem érezte ahideget, mert valószínűleg fűtött lakásból fűtött kocsival vagy busszal fűtött munkahelyre ment, és nem érzékelte annyira a sötétet sem, hisz lámpák fénye vette körül egész nap és egész este. Városiként azt is nehéz átérezni, hogy mit jelentett egykor a szűk, zsúfolt, félhomályos szobákból újra a szabad ég tágasságára kilépni, birtokba venni az udvart, a mezőt, a földeket. És talán az is nehezen érthető már, hogy milyen energiákat szabadított fel, amikor a téli időjárás miatti tétlenebb időszak után újra munkához lehetett fogni, neki lehetett veselkedni az újabb gazdasági ciklusnak.
Mégsem mondhatjuk, hogy a modern emberre nem hat az időjárás változása. Minket is elfog amámoros érzés, amikor először van olyan illata a levegőnek, érezzük a napok hosszabbodását akkor is, ha villanyfényben úszik egyébként a város, bizsergeti a bőrünk és a vérünk a tavasz.
A különbség az: a hagyományos (népi vagy más) kultúrában a változást valamilyen rítus kísérte. Nemcsak az időjárásét, hanem a születést, a halált, a házasságot, a serdülést, a beavatást és kitagadást is. A rítus célja pedig nem más, mint hogy kézzel-foghatóvá, kimondottá és így könnyebben meg-élhetővé tegye azokat az érzéseket, belső változásokat, amik mindezeket a külső változásokat kísérik. Hogy adjon a formátlanul hömpölygő életnek valamilyen alakot és ritmust.
Mert mi értelme is volt a kiszehajtásnak nevezett rítusnak? Mialatt kivitték a faluból a felöltöztetett, csúf kiszebábut, mely a telet és a böjtöt jelképezte, amíg felkoncolták, vízbe dobták, elégették, addig kiadtak sok-sok felgyűlt belső feszültséget, lezártak, kitáncoltak-kikiabáltak magukból egy korszakot. A modern városi embernek – tán hozzátehetjük, sajnos – nincsenek ilyen rítusai, így más medreket mosnak ki maguknak a bennünk zajló folyamatok.

Út a haláltól az életig
Húsvét alkalmából természetesen Jézusról és kereszthaláláról kéne szólni – de az igazság az, hogy amagyar népszokásokban az ünnepnek ez a vallási tartalma alig jelenik meg. Már az ünnep elnevezése is rendkívül élveteg: a nap, amikor újra magunkhoz vehetünk húst. Ugyanakkor nem kérdéses, hogy az ünnep ritmusát mégis az egyház tanítása jelölte ki. A készülődés húshagyókeddel kezdődött, amikor lezárult a farsangi időszak. Hamvazószerda az első, szigorúan böjtös nap volt, egyúttal a nagyböjti idő-szak kezdőnapja. Legtöbb helyen ilyenkor az előző évben virágvasárnapkor megszentelt barkát égették el. A hamu az elmúlásra, a halálra figyelmeztet – ebből a kezdőpontból jut majd el ahúsvétvasárnapi örömig az ünnep folyamata.
A nagyböjt negyven napig tartott, eredetileg Jézus Bibliában leírt böjtölésének mintájára. Aböjtölés mikéntje, hatálya, szigorúsága sokat változott az idők során és tájegységenként is eltérő volt. De az általánosan igaz, hogy ez az időszak az év talán legnehezebb negyven napja volt a régieknek, testileg és lelkileg. Mint ahogy nekünk is az: kimerülnek testünk vitamintartalékai, halálosan ráununk már a zöldségesek kínálatára, de elérhetetlenül távolinak tűnik még, hogy friss retek vagy eper ízét érezhessük a szánkban. Anap ki-kisüt, melegít, de még sok a sár, az eső, még szürke szinte minden fa, olykor fagy is. Erőt vesz rajtunk a fáradtság, a depresszió. Statisztikák szerint az évnek ennek az időszakában hal meg alegtöbb idős ember.
Hamvazószerda után másnap, a torkosnak nevezett csütörtökön még mindent fel lehetett falni, ami afarsangi időszakból maradt, így idézve, tartóztatva még egy kicsit az előző korszakot. A böjt utolsó vasárnapja pedig már az örömöt előlegezi. Virágvasárnap szokásban volt a legszebb ruhába öltözni, barkát gyűjteni és szentelni – ezt később rengetegféle gyógyításra és varázslásra használták, és a következő év hamvazószerdájáig féltve őrizték.

Tisztulás és termékenység
A nagyhét időszaka hagyományosan a megtisztulás hete volt. Közösen megtisztítottákaz utakat és a kutakat, újraásták az árkokat, meszeltek, festettek. Sok helyen szokásban volt nagycsütörtök este vagy nagypéntek hajnalban, teljes csendben megmosdani a folyóban. Tisztult a lélek is: ha máskor nem, de ilyenkor minden katolikusnak illett gyónni. Sokan virrasztottak is, vagy a falu kálváriájának stációit járták végig. Mára nekünk ebből afeszült, öröm előtti csendből a tavaszi nagy-takarítás illedelmes háziasszonyi parancsa maradt.

Másfél hónapnyi készülődés ért révbe húsvét-vasárnap reggel vagy – katolikus szokás szerint – már az előestén, a nagyszombati körmenetben. Jöhetett végre az igazi eszem-iszom, lehetett örülni, díszesbe öltözni, magunktól a többiek felé fordulni. Ez a mámor húzódik át hétfőre is, amikor hagyományosan végiglátogatják egymást a barátok, fiúk a lányokat, locsolkodnak, isznak az emberek. A húsvéti népszokások közül ez az, ami sok változtatással, de élénken él ma is. Nemcsak asonka és a bor megunhatatlan finomsága miatt, hanem azért is, mert a kölcsönös szeretet, barátság vagy szerelem – tudományosabban szólva a társadalmi kapcsolathálóban való részvétel – ünnepi kifejezésére minden kornak szüksége van.
Hétfőn minden a termékenységről szól. A tojásban ott rejtőzik az új élet lehetősége. A vízhez a termékenység képzete is társul, főleg, ha fiatal fiúk locsolják fiatal lányokra. Húsvéthétfőn újraindulhattak abálok is, lehetett újra lakodalmat tartani. Örülni a virágba borult tavasznak.

Különleges népszokások a múltból
Harmatszedés: A harmatszedés szokása Szent György napjához (április 24.) kötődik, ami közel esik a húsvéti ünnepekhez, ezért sok elemében hasonló is a húsvéti szokásokhoz. A reggeli harmatot kell ilyenkor összeszedni egy köténnyel vagy abrosszal. Az így összegyűlt víz atermékenységet fokozza, bármibe keverik is – mint ahogy a húsvéti locsolás célja is az, hogy a megöntözött lányok egy napon anyává váljanak.
Határjárás: Nagyszombat éjjel vagy húsvétvasárnap hajnalban indultak határjárásra egyes vidékeken. Ilyenkor a falu népe papi vagy világi elöljárói vezetéssel, énekelve, zajongva körbegyalogolta a falu határát. A szokás praktikus célja a pontos telekkönyvezés hiányában a határok rögzítése és annak a fiatalabb nemzedékre való áthagyományozása volt. Akörbejárás és a zajkeltés a néphit szerint mágikus védelmet is adott a természeti katasztrófák ellen, elűzte a gonosz erőket.
Fehér vasárnap: Így nevezik a húsvétvasárnap utáni vasárnapot. Egyes vidékeken ez a mátka- vagy komaválasztás alkalma volt, ami azt jelentette, hogy a lányok ezen a napon rituálisan is „örök barátságot” fogadtak barátnőikkel. Ilyenkor ajándékokat – tojást, kalácsot, gyümölcsöt, bort–küldtek egymásnak. A mátkák egy életen át egymás mellett álltak, segédkeztek az esküvőn, gyerekszületéskor, éskeresztszülőként is jelen voltak egymás családjában.

Így élnek ma a hagyományok
Idén húsvétkor is rengeteg olyan program közül választhatunk, ahol egykori népszokásokat elevenítenek fel. Sokféle értékes kulturális élményben lehet részünk, láthatunk jól rekonstruált népviseleteket, hallhatunk vicces és ízes rigmusokat, forgathatunk míves tojásokat. Esetleg még egy vödör víz is anyakunkba zúdul. De az ünneplés, a szokások igazi lényegét akkor fogjuk átérezni, ha a népin túl meglátjuk az emberit (és netán saját magunkat) is bennük.
Ha húsvét, akkor Hollókő, a világörökségi rangú palóc falu. Programok, szálláshelyek: www.holloko.hu.
Ha erre a vidékre, de kisebb tömegre vágyunk, lássuk Noszvajt! A legfinomabb kalácsok, a legviccesebb bábelőadások: www.noszvaj.hu (Rendezvények menüpont).
A név kötelez – Nyúl község mindent megmutat a falu és az ünnep romantikájából a traktortól a gólyalábazásig. Különleges érdekesség, hogy a megyei Vakok és Gyengénlátók Egyesületének jóvoltából azt is kipróbálhatjuk, hogy milyen a tapintásunkra, orrunkra, fülünkre hagyatkozva megélni ahúsvét örömét: www.nyulihusvet.hu.
Ízelítő víg kedvű felnőtteknek a magyarországi németek húsvéti szokásaiból – tojásgurítás Vértessomlón: www.vertessomlo.atw.hu (Kultúra/Hagyományőrzés menüpont).

Éva magazin húsvét különszám 2010. Szöveg: Viczián Zsófia írása, Fotó: Acpsyndication