A növények illata nem csupán mellékes tulajdonság, hanem evolúciós szempontból fontos túlélési és szaporodási eszköz. A szagok célja elsősorban a beporzók csalogatása, de más funkciójuk is lehet, például védekezés kártevők ellen, esetleg más növényekkel való kommunikáció. A virágok szagát illékony szerves vegyületek, úgynevezett illatanyagok (pl. észterek, alkoholok, terpének) adják, amelyek a növények szöveteiből – főként a virágszirmokból – párolognak el, és a levegőbe jutva elérik a különböző állatok érzékszerveit.

A kellemes illatú virágok – mint a rózsa, a lililom vagy a levendula – rendszerint olyan beporzókat vonzanak, amelyeknek jó a szaglásuk és pozitívan reagálnak az édes, virágos aromákra. Ezek többnyire nappali életmódot folytató rovarok, például méhek, lepkék és egyes legyek. Az illat így a virág „reklámja”, amellyel jelezni próbálja, hogy nektárt és virágport kínál, ezzel cserébe biztosítva a beporzást. Az emberi orr számára is kellemesnek érzett virágillat tehát sok esetben éppen azért fejlődött ki, mert azok a rovarok, amelyeket a növény szeretne magához vonzani, hasonló illatokat keresnek.

Vannak azonban olyan növények is, amelyek virága kifejezetten büdös, akár rothadó hús vagy ürülék szagára emlékeztet. Ezek a „dögszagú” virágok másfajta beporzókra specializálódtak, például dögevő legyekre, ganajtúrókra vagy más, erős szagokra érzékeny rovarokra. A szag ebben az esetben is csalogató szerepet tölt be, csak éppen más célcsoportnak szól. Az ilyen virágok gyakran nem kínálnak valódi nektárt, de a szagukkal sikeresen megtévesztik az állatokat, hogy azok megközelítsék a virágot, így biztosítva a beporzást, vagy akár a táplálékszerzést. A természetben tehát minden illatnak megvan a maga szerepe – még ha az emberi orr számára olykor furcsának vagy taszítónak is tűnik.

Galériánkban olyan növények találhatók, amelyeknek virága büdös illatot áraszt!