Magas szinten bort választani, étellel párosítani valóban nem könnyű, sokéves tanulás kell hozzá. Néhány fő irányvonalat viszont bárki elsajátíthat. A legfontosabb azonban az, hogy merjünk kísérletezni.

Mindenekelőtt egy dolgot tisztázzunk: Magyarországon természetes körülmények között nem terem olyan, hogy édes vörösbor. Nincs és kész. Ezért szomorú, hogy a piacon ez a legsikeresebb kategória. Az édes vöröshöz ugyanis adalékanyag (cukor) kell. A felcukrozott löttyök nem egészségesek, nem azt kapjuk tőlük, amit egy bortól várunk – nem beszélve a másnapi hasogató fejfájásról. Szóval az édes vörösboroknak – legalábbis az itthoniaknak – jobb, ha búcsút intünk.
 
Kérdés, hogy mennyit szánunk a borra. A határ természetesen a csillagos ég. Általánosságban elmondható, hogy 800–1000 forint körül már jó bort lehet venni egy hipermarketben. Mivel ilyen helyeken nem mindig tárolják megfelelően a borokat, ügyeljünk az évjáratra: ne vegyünk túl öreg bort. A borkereskedésekben, bár kicsit drágábbak, szakértők segítenek a vásárlásban. Ha elmondjuk, mihez kell a bor, rögtön ajánlanak 5-6 félét, és nyugodtan lehet kérdezni.

Régebben aranyszabály volt, hogy vörös húsokhoz vörös-, fehér húsokhoz meg halhoz fehérbor dukál. Ha ehhez tartjuk magunkat, nem hibázhatunk, de mint említettük, fontos a kísérletezés. Manapság már kicsit liberálisabbak a szabályok. A rozékat például nyugodtan összeereszthetjük a csirkével, megéri. A könnyű vörösöket – például a kadarkát – bátran adhatjuk kacsa vagy harcsapaprikás mellé.
 
Borügyben a legfőbb kérdés az, hogy mihez vesszük. Minden bornak megvan ugyanis az ideje, a helye. Más bort iszik az ember, ha barátokkal trécsel, mást, ha a vasárnapi ebéd megtámasztásához keres valamit, és megint mást egy szenvedélyes éjszakán.
 
Van jó néhány őshonos magyar szőlőfajta, melyeket mintha direkt női társaságnak találtak volna ki. Ilyen a parfümös illatú Irsai Olivér: ez salátához vagy délutáni beszélgetéshez egyaránt kiváló, jól behűtve. Fontos fajta a hárslevelű, amelyet hagyományosan nőies bornak tartanak. A szárazabb, „férfiasabb” ízek kedvelői számára ott a tokaji vagy Somló hegyi furmint.
 
A vörösök közül a kadarka, a kékfrankos a magyar fajta: szép, fűszeres, könnyed borokat adnak. Ha testesebbre vágyunk, a világfajták között keresgéljünk: a merlot kicsit gyümölcsösebb-lekvárosabb, a syrah füstös-bársonyos illatú, a cabernet sauvignon pedig borsos-paprikás: ez már a félkilós steakek birodalma.
 
Ha a címkén azt látjuk, „barrique”, ez azt jelenti, hogy a bort új, pörkölt belsejű tölgyfa hordóban érlelték. A hordót azért pörkölik meg, mert az égett tölgyfából izgalmas ízanyagok bújnak elő: vaníliára, karamellre vagy akár frissen sült kenyérre emlékeztetnek, ez pedig visszaköszön a borból.

Hasznos volt a cikk? Kattints a szövegre!

Szerző: Barsi Szabó Gergely, Fotó: Europress
Ez a cikk Borválasztás címmel az Éva magazin 2007. évi decemberi számában jelent meg. Minden jog fenntartva.