Öt évvel ezelőtt nagy lépésre szántuk el magunkat a férjemmel: házat vettünk egy Budapesttől 45 kilométerre lévő községben. Mindketten a fővárosban nőttünk fel, panellakásban, szóval tudtuk, hogy hatalmas változás előtt áll az életünk, de a gyerekeinket nyugodtabb, tágasabb, természetesebb környezetben szerettük volna felnevelni. Minket is hajtott a vágy, hogy a zsúfolt panelrengetegből egy élhetőbb közegben éljünk, de az ingatlanárak a budapesti kertvárosi kerületekben már akkor is borzasztóan elszálltak, szóval egyértelmű volt, hogy ha házat szeretnénk, akkor nem 1-essel fog kezdődni az irányítószámunk. Emlékszem, hogy a barátaink közül akkor sokan megkérdőjelezték a döntésünket, legyintettek, hogy pár év múlva majd visszavágyunk, nem fogjuk bírni a vidéki életet.

Nos, jelentem, hogy azóta is ezt tartjuk életünk egyik legjobb döntésének. Imádjuk, hogy a szmogos levegő helyett a frissen vágott fű illatát lélegezzük be, még az évente kétszer pár napig terjengő trágyaszag sem zavar minket, és szerencsére mostanában a fával fűtők aránya is csökkent. Végre nem kell hallgatni a szomszéd falfúrását, és mivel itt a telkek elég nagyok, a szomszéd fűnyírása és flexelése sem bántja a fület. A közlekedéshez ugyan két autót kell használnunk, de mindennél többet ér, hogy a gyerekeink télen-nyáron játszhatnak a kertben, és ha erdőbe vágyunk, két utcát kell csak sétálnunk. Hozzáteszem, szerencsések vagyunk, amiért nem kell ingáznunk munka miatt Budapestre, a forgalmi dugó és piros lámpa errefelé ritka, mint a fehér holló. Az is mázli, hogy a gyerekeink szuper bölcsődébe, óvodába, iskolába járhatnak tőlünk 10 percnyire. Én szeretem a kertészkedést, a férjemnek pedig gépészmérnökként nem okoznak gondot a házkarbantartással járó feladatok. Szóval egyelőre tényleg 10/10-es a vidéki élet számunkra, jelenleg úgy gondolom, hogy ha megnyernénk a lottó ötöst, akkor sem költöznénk vissza a fővárosba.

De persze nem mindenki van így ezzel. Néhány hete például összefutottam egy anyukával, akit még a lakótelepről ismertem, anno együtt játszótereztünk a gyerekeinkkel. Ők is akkortájt költöztek ki egy környező településre, mikor mi, bár közelebb Budapesthez. Meglepetésemre mesélte, hogy éppen árulják a házukat, mert visszatérnek a városba. És ezzel nincsenek egyedül, mert az ingatlanpiaci statisztikák szerint nő a használt házak, lakások kínálata a budapesti agglomerációs gyűrűben, miközben egyre több csalódott kiköltöző menekül vissza a fővárosba.

Vajon miért ábrándulnak ki ennyien a külvárosi életből? Rövid közvéleménykutatást folytattam a témában, és különféle válaszokat kaptam: