Honnan ered a tavaszi nagytakarítás szokása?

Megújul a természet, és vele együtt jól eső érzés, ha az otthonunk is felfrissül, de a tavaszi nagytakarításnak ennél mélyebb gyökerei is vannak. Mint sok régi hagyomány, ez is több vallási kultúrában megjelenik. A zsidó Pészah (húsvét) előtti takarítás során a háztartások megtisztítása fontos szokás volt, hogy megszabaduljanak minden kovászos ételtől (chametz), amely tiltott az ünnep alatt. Ez pedig alapos nagytakarítással járt együtt. A keresztényeknél pedig a húsvét előtti böjt és a megtisztulás időszaka gyakran összekapcsolódott a ház kitakarításával is. Sok országban a templomokat is ilyenkor takarították ki. Az iráni és más közel-keleti népek körében pedig a tavaszi újévet (március 20-22. körül) megelőzően végzett nagytakarítás, az ún. khāne-tekāni (magyarul házrázást jelent) szintén elterjedt hagyomány, amely a megújulást szimbolizálja.

A vallási gyökerek mellett praktikus okai is voltak annak, hogy őseink tavasszal fogtak hozzá a nagytakarításhoz. A régi időkben ugyanis, amikor még fával, szénnel vagy olajjal fűtöttek, a házak belsejében nagy mennyiségű por és korom halmozódott fel a tél során. Tavasszal, amikor melegebb lett, és ki lehetett nyitni az ablakokat, logikus volt kitakarítani. Ezenkívül a hosszabb nappalok és a melegebb idő is lehetővé tette, hogy az emberek szellőztessenek, kimoshassák a nehéz textíliákat (függönyök, szőnyegek, ágytakarók), és könnyebben mozgassák a bútorokat.

A nagytakarításnak sokkal nehezebb nekiállni, ha évközben elhanyagoljuk a kisebb takarításokat, valamint felhalmozzuk a felesleges holmikat, és nem pakoljuk el a helyére a dolgokat. Ha viszont rendszerességet és struktúrát viszünk a takarításba, elkerülhetjük mindezt.

Ebben segít a 6/10 takarítási módszer: