5 tévhit a szelektív hulladékgyűjtéssel kapcsolatban, amit szinte mindenki rosszul tud

Vannak olyan országok, amelyek évekkel – ha nem évtizedekkel- előttünk járnak szelektív hulladékgyűjtés terén (is). Nálunk pedig még olykor azok is elbizonytalanodnak, akik igazán elkötelezettek a környezettudatosság ügye mellett és nagyon odafigyelnek arra, hogy ne szennyezzék a környezetüket, minimális hulladékot termeljenek és azt is szelektíven gyűjtsék. Összegyűjtöttünk pár kérdést, amire sokan tudni vélik a helyes választ, pedig a szakértő szerint ezek igazi tévhitek. El is magyarázza, hogy miért! 5 szelektív hulladékgyűjtéssel kapcsolatos tévhit és az igazság Ne öblítsd el! Arra a kérdésre, hogy ki kell-e öblíteni a joghurtos és a tejfölös poharakat, a szakértőtől egyértelmű nemleges választ kapunk. "Jómagam és mások is úgy gondolják, hogy a mosással otthon is szennyvizet képezünk, míg mi, hulladékkezelők itt összegyűjtjük, bebálázzuk és elvisszük egy olyan hulladékhasznosító üzembe, ahol ledarálják, majd megmossák a darálékot. Ott teljesen mindegy, hogy előtte ki volt-e öblítve vagy nem. Kimossa vagy nem mossa ki valaki, az inkább attól függ, hol tárolja és hogy viseli el az ember a szagokat, hiszen a benne maradt ételmaradék egy idő után erjedni kezd."- magyarázza Hájos Tibor, az AKSD leányvállalatának, a PMR Kft.-nek az értékesítési vezetője. Lebomlik, csak nem úgy... A szakértő rávilágít arra a tényre, hogy az úgynevezett lebomló szatyor nagyon nagy problémát jelent az újrahasznosítás során és összességében nem jelent jótékony megoldást a Földnek. Az előállítása során a polimer láncot valamilyen növényi eredetű, a polimer lánchoz hasonló szerkezetű anyaggal (általában kukoricakeményítővel) ötvözik, ami tulajdonképpen leutánozza a műanyag szerkezetét. Amikor a legyártott lebomló fólia kikerül a környezetbe, ez a polimer háló megszakad, elkezd felaprózódni, majd a talajbaktériumok és egyéb organizmusok elkezdik lebontani. A gyakorlatban tehát elindul ugyan a lebomlás, viszont a szél és a víz elhordó ereje révén mikroműanyagok kerülnek a levegőbe, a talajba, a vizekbe. Az újrahasznosítás során a válogató gép ezt is kiszűri, hiszen van benne valamennyi polietilén, azonban a feldolgozás idejére ez a műanyag már elkezd lebomlani. Ugyan tudnak belőle regranulátumot vagy fóliát készíteni, csakhogy ezek a termékek nem lesznek tartósak, félév múlva magától elszakad a szatyor vagy elporlad a fóliasátor. "Visszagyűjtött polietilénből akárhányszor gyárthatunk újra szatyrot, míg a lebomlóval csak egyetlenegyszer lehet ezt megtenni. Mi, hasznosítók úgy látjuk, hogy a lebomló szatyor öngyilkosság. Ha eldobjuk, akkor a hosszúéletű műanyag szatyorral ellentétben ugyan nem látszik majd a természetben, de mikroműanyagként ugyanúgy jelen lesz és veszélyt jelent az élőlényekre, hiszen belélegezhetjük vagy megehetjük" – fejti ki Hájos Tibor. Szennyezett papírt inkább ne! A műnyagokhoz hasonlóan papírhulladékból is többféle létezik. A kartonpapírt Dunaújvárosba viszik, ahol különféle hullám alappapírt gyártanak belőle, amiket dobozüzemeknek adnak tovább. A legnagyobb magyar papírgyárra igaz, hogy 100%-ban csak csomagolási, valamint vegyes hulladékpapírt használ fel a gyártáshoz, emiatt nem tudnak például fehér színű papírt gyártani, tehát könyvpapírt külföldről kell beszerezni a nyomdáknak. A papírgyárak a gyártott papírtól függően más-más minőségű hulladékpapírt igényelnek, nekik nem minden fajta felel meg. "Előfordul, hogy két különböző minőségű papírt kapunk, amit külön kell válogatnunk itt a helyszínen. Körülbelül negyvenféle papírhulladékot lehet elkülöníteni. Makulatúrát (selejtes nyomdai papír) is kapunk, ami egy papírgyárba kerül, ahol kivonják belőlük a festéket, és újra ugyanilyen újság alappapírt gyártanak belőle. A papírgyártás szabványhoz kötött eljárás, étellel szennyezett papírt nem lehet papírgyárban felhasználni. Ennek két oka van: nagyon sok papírtermék élelmiszer csomagolásaként fog újra funkcionálni, így a fertőzés elkerülése nagyon fontos, másrészt a papírgyárak az energiafelhasználás csökkentése végett az üzemi hőfokokat visszavették, ugyanis meleg vízben oldják a papírt, majd gőzzel és meleg levegővel fűtött hengerek közt szárítják, az alacsonyabb hőfok pedig a fertőzés veszélyét erősítené, ami a minőségellenőrzés során kiütközne" – mondja Hájos Tibor. Ne gyűjtsük a kupakot, felesleges! Felmerül a kérdés, hogy a kupakgyűjtés miért kapott annyira szárnyra mint karitatív gesztus. Esetleg értékesebb műanyagfajta, mint a többi? Mint megtudtuk, ez inkább csak nemesnek hitt gesztus, de ha végigkövetjük a folyamatot, nem biztos, hogy a legjobb adományozási mód. Az anyaga nem különleges, kétféle lehet: polietilén vagy polipropilén, azaz a tisztítószeres flakonokkal megegyező. Az adományozási célú gyűjtésük valószínűleg azért terjedt el, mert kicsi és sok van belőle. Igaz rá, hogy könnyen feldolgozható, de ha környezetvédelmi oldalról közelítjük meg, ha rajta hagyjuk a flakonon, akkor is ugyanahhoz a feldolgozóhoz kerül. Ahol a PET-palackokat feldolgozzák, ott kiválóan el tudják különíteni fajsúly alapján történő úsztatásos módszerrel, ugyanis a PET-palack nehezebb, mint a polietilén, ezért a víz tetején fennmarad a kupak. A polietilén egyébként széles skálán használható, mint ahogy a belőle készült regranulátum is: gyümölcsös rekeszek, vödrök, gyűjtőkonténerek, kukák, locsolókannák anyaga. "Ahhoz, hogy egy magyar ember 100 forintot tudjon adományozni, másfél kiló kupakot kellene összegyűjtenie, ami körülbelül egy hatvanliteres szemeteszsáknyi mennyiség, azaz 500-600 darab. A kupakokból egy kamionra olyan 4-5 tonnát tudunk felpakolni. A piaci ára most 65 Ft kilónként, amihez még 15 Ft szállítási költség járul, így valójában csak 50 Ft-ot kapunk érte. A kamion teljes ára így 250.000 Ft. Éves szinten 300 tonna kupak gyűlik össze. Ha a valóságot szeretnénk hallani, akkor inkább száz forintot dobjunk be egy arra kijelölt adománygyűjtőbe, ami egy tescós ásványvíz ára, és igyunk helyette csapvizet" – mondja el véleményét a szakember. Mindent gyűjtsünk szelektíven! A szakértő szerint a legjobb tanács, ha mindegyik fajta műanyagot, fémet, papírt és üveget a szelektív kukákba dobjuk, hiszen az automata válogató gépei képesek eldönteni, hogy feldolgozhatók-e vagy sem. Elképzelhető, hogy kis idő múlva egy újabb gépet szereznek be, ami már lehetővé teszi a feldolgozást is. A lakosságnak nem feladata pontosan eldönteni, hogy mi újrahasznosítható és mi nem. "Véleményem szerint először a gyártót kell ösztönözni vagy büntetni, hogy környezetbarát csomagolást gyártson, ha pedig ez nem lehetséges, akkor a csomagolás legyen nagyon egyszerűen beazonosítható a fogyasztó számára. Másrészt pedig a hasznosító iparágat kell úgy felvértezni, hogy a csomagolók által használt anyagokat fel tudják dolgozni. Ezzel lehetne igazán tenni a környezetért, a lakosságnak csak annyi a dolga, hogy mindent gyűjt. Sajnos, globálisan annyira a kezdet kezdetén tartunk, ugyanakkor már annyira elkéstünk vele, hogy olyanok vagyunk, mint a fuldoklók, akik levegőért kapkodnak, mert csak most vesszük észre, mennyire kizsaroljuk ezt a bolygót. A legnagyobbak sem mutatnak jó példát: a klímacsúcsra magán repülőgépekkel érkeznek a vezetők esetleg akár több teherszállító repülőgép kíséretében, az elektromos autókat pedig dízel aggregátorok töltik, mert nincs elég töltő. Mindez persze nem jelent felmentést az átlagember számára, hiszen lakossági szinten is tehetünk érte, a saját mikrokörnyezetünket legalább szebbé, egészségesebbé, zöldebbé tehetjük" – fejti ki véleményét Hájos Tibor. Forrás: civishir.hu