Osztrák vakáció – a koronavírus ányékában

Borítókép: Osztrák vakáció – a koronavírus ányékában Forrás: a szerző
Nem szoktam gyakran megírni a nyaralásaimat. Leginkább azért, mert van, amikor egy mondatban is össze lehet foglalni. Például: „Jesolóban fetrengtem a tengerparton egy hétig.” Hát, ha fejreállok, sem lesz cikk ebből. Idén azonban Ausztria felé vettük az irányt. Jobban nem is tehettük volna. Persze, a cél kiválasztásában nagy szerepe volt a koronavírus-járványnak is.

Azt tudtam, hogy tengerparton aszalódni semmi kedvem idén. Ráadásul Horvátország és Olaszország is „zöld” ország ugyan, de aki két percig netezik, hamar rájön, hogy a vírus szempontjából nem valami jó választás. Régi mániám viszont Erdély; már nagyon régen jártam arra, és elhatároztunk, hogy teszünk egy klassz kis körutat. Lelkesedésünk azonban egyre lejjebb lohadt, ahogy jöttek a számok a fertőzöttségről. Nagyon úgy tűnik, hogy Romániában elindult a másfeledik Covid-hullám, és az ország mára sárgára váltott. Vagyis, két hét karantén jár, ha visszajössz onnan, vagy saját pénzen vett, jó drága vírustesztelés. Hosszan tanakodtunk, mi legyen, és sajnos az is fontos szempont volt az idei nyaralás kiválasztásakor, hogy ha bármi gond történik, vajon román, horvát vagy osztrák kórházban lenne biztonságosabb átvészelni bármilyen betegséget/kezelést. (Elnézést, nem ismerem a horvát és román egészségügyet belülről. Bár azt is el tudom képzelni – ismerve a hazai állapotokat –, hogy hét mérföldekkel járnak előttünk.) Minek akkor külföldre menni? – jöhet az obligát kérdés. Nos, azért, mert ha belföldön nyaralunk, egész biztos rászervezünk családi-baráti találkozókat, és ha munka ügyben netán el kellene ugrani Budapestre, még azt is megcsinálnánk. Pihenni igazán külföldön tudunk, ahol ugyan felvesszük a telefont, de ha köztünk van egy országhatár, máris könnyebben pattintja le az ember a különböző megkereséseket... Na jó, induljunk már el!

Szállás a hágón

Katschbergben nyaraltunk már, hét éve. Az 1641 méter magas hágó hat órányi autóútra, 500 kilométerre található Budapesttől, Ausztria majdnem közepén. Az utolsó öt kilométer olyan meredek, hogy felfelé kettesben szenved csak az autó – és lefelé is kettesben kell jönni, nehogy elfüstöljön a fék. (Láttunk olyan autósokat, akik lefelé jövet félúton ásványvízzel locsolgatták a kerekeket, így hűtve a forróságtól hatástalanná vált fékberendezést.) A nagy magasság az időjárásra is hatással van: míg lejjebb, ezer méteren 27 fokos kánikula tombolt, addig itt 25 fok volt a maximum, de a 20 is már egész jónak számított. Az előrejelzések szerint végig esnie kellett volna – az Alpokban a nyár a legcsapadékosabb – de ez gyakorlatban azt jelentette, hogy délutánra néha befelhősödött, és időnként jött néhány zivatar. Hét éve a szállásunk egy családi Falkensteiner-hotelben volt. Mára a forint olyan botrányosan bedőlt, és az árak is úgy felmentek, hogy a hét éjszaka az egymilliót nyaldosta alulról, ami miatt, ha „nem kellett volna sírnom, röhögtem volna”. Így aztán egy Hutter nevű síhotelben (Katschberg – mint arrafelé minden – nagy síparadicsom) szálltunk meg. A hotelt a járvány idejére „érintésmentessé” tették. Ez nem azt jelenti, hogy tilos fogdosni a falat, hanem, hogy a be-és kicsekkolásnál nem találkozunk emberrel, és a reggelit is egy kosárban teszik az ajtó elé. A reggeli kontinentális: istentelenül finom és ropogós péksütemények, lekvár, vaj, kávékapszula, tej. Sonkát az Aldiban (itt Hofer) vettünk hozzá. A hihetetlen zsömle, az alpesi legelő, a nyugi, a tisztaság, a turistákra szabott elképesztő „kitaláltság” – ha van egy kép a fejedben az Európai Unióról, mint paradicsom, akkor ezt szorozd meg öttel... Na jó, hattal. Ez van egy országgal odébb, nem a hanyatló nyugat, haha!

Forrás: a szerző
Kilátás az Aineck-ről

Almafröccs és százas szög

A Katschbergből a 2200 méter magas Aineck-csúcsra felvivő sífelvonó nyáron is üzemel. Túl az erdőhatáron még erősebben tűz a nap, miközben azért elkél a termopulcsi. Az ég eszelősen kék, a fű olyan zöld, akárha átmentek volna rajta festőhengerrel. Tengerszemek, alpesi hütték wienerschnitzel-lel és almafröccsel, barátságos, nyáladzó tehenek – a magyar agy eldobja a láncot, és úgy kikapcsol, mintha be se lett kapcsolva, soha az életben. Egy óra séta lefelé, a comb és a térd a meredek lejtőn remegni kezd, majd pihenés a gyerekkel a Katchshausenben, ebben a zseniális, tematikus játszótéren, ahová aztán később újra el kellett mennünk.

Forrás: a szerző
Túra 2200 méter magasan

Katschberg nem egy falu, hanem inkább egy üdülőtelep, tele hotellel és néhány étteremmel. Utóbbiak közül a Stamperl-be mentünk be néhányszor. Na nem a rokonszenves neve miatt, hanem mert nagyon épkézláb a pizzájuk – az öt ételből egy, amit a gyerek hajlandó megenni. Helyben főzik a sört, az éttermen belül. A legviccesebb viszont az osztrák játék, ami a pult elé van beállítva. Egy fatuskó, egy kalapács, és egy dobozka százas szög. Igen! Ha unatkozol, akkor szögeket verhetsz be egy fatuskóba! Irgalmatlanul addiktív játék, és ha ügyes vagy, akkor egy lendítéssel beküldöd a szöget tövig a cuccba. Komolyan elérzékenyültem ezen kreatív ötlet láttán.

Forrás: a szerző
Vályúban hűl a sör

És mit csinálhatsz még Katschberg-ben? Túrázhatsz, amíg meg nem gárgyulsz. Ha meguntad a festői völgyeket és a vadromantikus ormokat, akkor bérelhetsz e-bike-ot. Ez pontosan olyan, mint egy hegyikerékpár és egy terepmotor szerelemgyereke. A pedálokat elektromos rásegítésű motor hajtja, ami miatt a függőleges sziklafalon is akkora erőfeszítés feltekerni, mintha a Margitszigeten mennél tízzel, félrészegen. Mi is abszolváltunk egy tizenöt kilométeres túrát, aminek azt egyik legmegkapóbb állomása a Pritzhütte volt. A Pritzhütte egy szakadék szélén a kopár, de fenséges Gontal-völgyre néz. A teraszon akár fekhetsz is a gondosan kialakított ülő-fekvőhelyeken, vagy muskátlival durván befutatott ablakban fotózhatod magad a háttérrel. (Ha nem lenne központilag letiltva nálunk a gyerek szerepeltetése a médiában, ezt is megmutatnám.) A zúgóról nem tudod megállapítani, hogy az most vadul rohanó hegyi patak, vagy már éppen vízesés-kategória. A vizet amúgy faládákba vezetik – ebben hűl a sör meg az üdítő, te meg önkiszolgálsz, ha úgy támad kedved. Márpedig, úgy támad. Körben nyusziketrec, pónikarám – ha az e-bike után pónizhatnékom lett volna, nem hagytam volna ki.

Folyt. köv.!

Milyen most a nyaralás a koronavírus árnyékában a spanyol tengerparton?