Működnek-e az őszinte hirdetések, vagy muszáj hazudni?

hirdetés,reklám,őszinteség,hazugság Forrás: Getty Images
Igénybe vennéd olyan cég szolgáltatását, amelyik azt állítja magáról, hogy ő a második legjobb a maga műfajában? Vennél autót olyan kereskedőtől, amelyik rádióreklámjában bevallja: egyetlen célja, hogy tetemes bevételhez jusson? Bejön az őszinteség? És vajon mi az, amire ráharapunk?

Ez a cikk az Éva egy korábbi számában jelent meg először.

Ütős mondatok

„Másodikak vagyunk, ezért mi jobban igyekszünk” – a szlogen, amit az 1960-as években találtak ki az Avis autókölcsönzőnek, annyira bejött, hogy csak ötven évvel később, 2012-ben cserélték le másikra (ami viszont meglehetősen középszerűre sikeredett). A korszak másik nagy sikerű és emlékezetes szlogenje is autóhoz kötődik: „Gondolkodj kicsiben” – biztatta a hatalmas autókhoz szokott amerikai vásárlókat a bogárhátú Volkswagen amerikai reklámügynöksége, a DDB. De vajon miért tudtak ezek a mondatok akkorát ütni?

Szerencsétlen kezdet

A reklám fiatal iparág, nagyjából százéves múltra tekint vissza. Addig az amerikai ügynökök feladata mindössze annyi volt, hogy hirdetési felületet kellett vásárolniuk az újságokban megbízóik számára. Aztán az ügyfelek egyre inkább igényelték azt is, hogy az ügynökök ne csak a helyet vegyék meg, hanem írják is meg és találják is ki a hirdetést. Akkoriban leginkább az állítólagos csodaszereket (például kígyóolajat) kínáló sarlatánok engedhették meg maguknak, hogy hirdetésre költsenek, ami nem tett jót az induló reklámszakma hírnevének (és a vásárlók azóta sem nézik sokkal jobb szemmel az iparágat és képviselőit).

A bőség zűrzavara

A második világháború után megváltozott a helyzet: már nem fura csodaszereket kellett eladni, fellendült az amerikai gazdaság, a hétköznapi termékekből egyre több volt egymás mellett az üzletek polcain. Többé nem egyféle aszpirint lehetett kapni, hanem tízet. Ráadásul sorra nyíltak a szupermarketek, már nem a boltos magyarázta el a vevőknek, melyik terméket érdemes hazavinni. A cégek feladatává vált edukálni a bőség zavarával küzdő vásárlókat. Ekkor még az volt az egyik uralkodó nézet és jól bevált recept: hangsúlyozz egy olyan előnyt, amivel a versenytársaid nem dicsekedhetnek, aztán ismételd az unalomig. A másik: koncentrálj a státuszra, amit a terméked képvisel, és sugalld azt, hogy aki lépést tart a korral és tehetős, az nem engedheti meg magának, hogy ne kaparintsa meg.

Legjobb helyett elég jó

Csakhogy a vásárlók ráuntak a végtelenségig szajkózott szlogenekre és frusztráltak lettek a számukra elérhetetlen dolgokat bemutató reklámoktól. Ekkor jött el az ideje az addig tabunak számító kreativitásnak – és az őszinteségnek.
Az Avis nem kicsit volt lemaradva a piacvezető Hertz mögött, hanem nagyon, de szlogenjével egy logikusnak tűnő gondolatmenetet támogatott meg: aki második, az nem engedheti meg magának, hogy leharcolt állapotú autót adjon át udvariatlan személyzet közreműködésével. És az érzelmekre is hatott: aki második, annak jobban szurkolunk, mint annak, aki már amúgy is befutott.
A VW Bogár népszerűsítői pedig olyat tettek, amit addig nem sokan: elég intelligensnek tekintették a vásárlót ahhoz, hogy azt is megértse, amit nem rágnak alaposan a szájába. A pillanatot is jól eltalálták: a második világháború után született generációnak éppen akkoriban lett elege abból, hogy szüleiket mértéktelen fogyasztásba és vásárlásba hajszolják. Így válhatott a nem túl előnyös külsejű Bogár egyszerű használati tárgy helyett az ellenkultúra részévé.

Humor, ami összeköt

„Őszintén: nem való mindenkinek” – ezzel a mondattal és vicces honlappal csalogatja idén Nebraska állam a látogatókat. Az a kereskedés pedig, amelyik bevallottan azért akar minél több autót eladni, hogy nagyobb legyen a bevétele, Budapesten található. Azt ugyan nem tudni, hány vevő rohant hozzájuk rádióreklámjuk hatására, mindenesetre néhány vidám pillanatot biztosan szereztek a reggeli dugóban araszoló hallgatóknak.
Olyan nagyot ütni már nem lehet az őszinteséggel, mint annak idején az Avis és a Volkswagen, de azért akad, akinek hosszú távon ma is kifizetődő: egy amszterdami hostel, amelyik másfél évtizede a legrosszabbnak vallja magát, folyamatosan telt házzal működik, tulajdonosai már egy újabb, ugyanezzel a marketinggel bevezetett hostelt is nyitottak Lisszabonban.
Az őszinte hirdetésekkel legtöbbször tehát együtt jár a humor, az önirónia és a szarkazmus – ami persze nem mindenkinek jön be, de erre sok termék és szolgáltatás esetében nincs is szükség. Éppen elég, ha a célközönség érti, amit kell, és ráharap a termékre. Ez egészen addig működhet is, amíg az őszinteség nem válik megszokottá, és el nem jön az ideje, hogy egy újabb szokatlan fogással zökkentsék ki a fogyasztókat az apátiából.

A magánéletben sokkal egyértelműbb, hogy az őszinteséggel többre jutunk. Így van ez akkor is, mielőtt összeköltöznél a szerelmeddel: