Ez a cikk az Éva egy régebbi számában jelent meg először.

Mindannyiunkat arra buzdítasz, hogy merjünk kérdezni és kísérletezni, mert a szexet életünk végéig tanuljuk, így aztán elméletben egyre jobban és jobban kéne élveznünk. Mitől vált misszióddá erről beszélni?

Évekig dolgoztam egy női magazin felelős szerkesztőjeként, ahol megtapasztaltam, hogy ebben a témakörben óriási hiány van a piacon, pedig szerintem iskolai tananyagnak kéne lennie. Innen a név, a szexsuli.hu. Ez az oldal ismeretterjesztő céllal született meg. A szex témakörében itthon nagy a tájékozatlanság, amit az is bizonyít, hogy Európában 3. helyen állunk a tinédzserterhességek száma tekintetében. A tavalyi év pedig, az egész világon, a nemi betegségek éve volt. Rengeteg a nemi beteg, pusztán azért, mert nincs ilyenfajta oktatás, miközben biológiaórán igenis lehetne erről beszélni. A szexedukáció éppúgy hozzájárulna az egészségtudatossághoz, mint amikor a tüdőszűrés vagy a szemészeti szűrővizsgálat mellett kampányolunk.

A cikkeid leplezetlenül fogalmaznak, nincs finomkodás, néven nevezed a dolgokat. Nem kaptad meg még, hogy ez pornográfia?

Nem tartom pornográfnak a szexsulit, de javaslom, hogy tényleg csak azok olvassák, akiknek tűréshatáron belül esik a dolgok néven nevezése. Azokat céloztam meg, akiknek van igényük a szexuális ismeretterjesztésre, és semmiképp sem azokat, akiket megbotránkoztatnék a témáinkkal. Való igaz, hogy vékony jégen járok, csakhogy pornográfnak minősíteni dolgokat nagyban hozzáállás kérdése. A social media például szabadosnak tartja a szexsulis tartalmakat, míg egy fake newst, vagy akár azt, hogy egy képen egy híres pókerjátékos két nő fenekéről issza az italát, nem.

De konkrétan pornóról is írsz. Sokat...

Mert a pornó olyan erős tényező, hogy megpróbálhatunk félrenézni, de az nem segít. Szerintem nem azon kell igyekezni, hogy eltöröljük, hanem hogy szép példákat mutassunk belőle a fiataloknak, amilyeneket mondjuk Erica Lust etikus pornófilmrendező oldalán találni. Ha egy magyar kisfiú vagy kislány megnéz egy pornófilmet, nincs kivel beszélgetnie róla. Nincs, aki elmondja nekik, mi oké és mi nem. Etikus pornóra van szükség (ezekben a filmekben nemcsak a cselekmény komplexebb, de a szereplők testi-lelki kizsákmányolása is tiltott – a szerk.). Klassz lenne, ha már az iskolában elhangozna az, hogy van ilyen, és ha szeretnél tanulni, akkor ebből tanulj: amiben vannak érzelmek, van konszenzus, van védekezés.

Azt mondod: „Az orgazmus mindenkié. Kortól, súlytól, nemtől függetlenül. Igenis mindenkinek jár!” Mit szól ehhez a családod? Szokták olvasni a bejegyzéseidet?

Nagyon jó a kapcsolatom az anyukámmal, akivel ráadásul korosztályos szinten mindig megbeszéltem ezeket a dolgokat és most is mindig azonnal elolvassa, amit írok. De persze volt egy pont, amikor elgondolkodtam, szeretném-e, hogy ilyen alaposan belelásson a szexualitásomba. Sok mindent tud rólam, de persze nem mindent. Ez az egyetlenegy gát néha, amikor a saját sztorijaimat írom le.

A pornó kapcsán már elmondtad a véleményed, de mondj még egy példát, hogy mire szeretnéd felhívni a figyelmet?

Szeretném például bemutatni azokat, akik szextémában edukálnak, akik a magyarok szexualitását igyekeznek jobbítani, mint például Langmár Bettina, aki évek óta küzd itthon azért, hogy óvszerautomatákat helyezzenek el a középiskolákban. Egyelőre sajnos óriási ebben az ellenállás, miközben sok tanár lenne nyitott az ismeretterjesztésre a diákok körében. Egyszer például írt nekem egy tanárnő, hogy elmondja, milyen szívesen beszélne a témában az óráin, de olyan sűrű a tanterv, hogy egyszerűen nem férne bele. Olyan dolgoktól venné el az időt, ami meg kötelező. Azt mondta, addig is arra biztatják kollégáival együtt a diákokat, hogy olvassák a szexsulit.

Szerinted mi lehet az oka annak, hogy nincs itthon ilyen jellegű oktatás?

Sokan nem értik, hogy ezzel nem magát a szexet népszerűsítenénk, hanem azt, hogy ha a srácok már úgyis csinálják, akkor legalább okosan tegyék azt. A mai fiatalok nem kapnak sokkal többet ebben a témában, mint a korábbi generációk. Én már a negyvenes korosztályhoz tartozom, és azon kívül, hogy hogyan kell felhúzni vagy feladni az óvszert, mást nem nagyon tanulhattunk meg az iskolában. Pedig milyen fontos infó például az is, hogy orális szex közben is elkaphatsz bármit... Hiányoznak a totális alapvetések, mint például a szexegészség. Pedig ha a szexuális életed okés és közben vigyázni is tudsz magadra, az sok mindent egyensúlyban tart. Bár sokan állítják, hogy az életben nem a szex a legfontosabb, igenis egy óriási közös alap. És ha ezen a téren általában harmonikusan működnénk, azzal számtalan frusztrációnak vehetnénk elejét.

Hol húzod meg a határt edukáció és szabadosság között?

A célmeghatározásnál. Mit akarok elérni azzal, amit megmutatok, amit leírok? Nekem nem az a célom, hogy a saját szexuális életemről beszéljek, hanem az, hogy mindenkiéről. Ha mindenkiéről közösen beszélünk, akkor talán van esély arra, hogy senkinek se kelljen 50 évet leélnie egy házasságban orgazmus nélkül. 2020-at írunk, legyünk végre gendertudatosak, egyenrangúak, és kommunikáljunk egymás között sokat! Manapság egyre nagyobb az igényünk az önismeretre – ennek része az is, hogy felfedezzem a saját, egyedi szexualitásom. Ennek olyan alapvetésnek kellene lennie, mint az evésnek vagy az ivásnak. Amúgy pedig szerintem olyan nincs, hogy szabadosság, létezik viszont az álprűdség.

Mi az, ami tudna ezen változtatni?

Bízom az utánunk következő generációkban, hogy megszületik bennük az igény a fejlődésre. Nem kritizálnunk kell őket, hanem tanulni tőlük, magunkévá tenni a nézőpontjaikat. Ahogy számukra fontossá vált a klímaváltozás kérdése, úgy szerintem a fenntartható szex is feljövőben lesz a lényeges társadalmi témák között. Csak épp mindannyiunknak meg kell „fiatalodnunk”, hogy végbemehessen a változás.

Anyák gondolatai a szülés utáni első szex alatt: