Honnan jött az ötlet?

Láttam és a saját bőrömön is éreztem, mennyire megvisel szinte mindenkit egyéni és családi szinten is a járványtól való szorongás és a bezártság. Egyre erősebben motoszkált bennem a gondolat, hogy valahogyan segítséget kellene nyújtani a családoknak, hogy ne őrüljenek meg – természetesen ingyenesen.

Mi ez tulajdonképpen?

Hetente egy órát együtt töltünk az online térben. A cél az, hogy a kapott munícióval mindenki képes legyen más minőségben kapcsolódni önmagához, a társához és a gyerekéhez is. A résztvevőknek megtanítjuk azt a meditációs technikát, amit mi magunk is nap mint nap gyakorlunk.

Hogyan zajlik egy ilyen óra?

Az alkalmakat a testünk megmozgatásával és ellazításával kezdjük, mivel enélkül a lelkünk és az elménk is nehezebben nyugszik meg. Az általunk tanított technikák egyébként könnyen beépíthetőek a napi rutinba, segíthetnek lecsengetni vagy gördülékenyebben indítani a napot.
A test játékos ellazítása után légzésfigyelő technikákat tanítunk. Ezek előkészítik a meditációt, de önmagukban is fontos gyakorlatok, mert valójában a nap bármely pillanatában segítségül hívhatjuk őket, ha éppen egy-egy stresszes helyzetben kell magunkat megnyugtatnunk, összeszednünk az erőnket vagy összpontosítanunk valamire.
Ezek után jön a meditáció. Az általunk gyakorolt meditációs technika során a testünk három pontjára, az erő-, a szív- és a bölcsességközpontra fókuszálunk. Az alkalmak témája is ezek köré a fókuszpontok köré szerveződik. Az első három alkalom során a lelki erő témáját járjuk körbe, majd a szeretet és együttérzés, végül a bölcsesség témakörei következnek. Az egymásra épülő témákat mindig játékosan, családi és csoportos, online játszható játékokkal, egyéni vagy családi alkotással mélyítjük el.

Alkotással?

Igen. Volt például olyan, hogy megkértük a résztvevőket, hogy alkossák meg az „erőállatukat”: azt az állatot, amely az ő számukra az erőt jelképezi, amilyen állatnak magukat elképzelik az erőt kívánó szituációkban. Ezután különféle történeteket találtunk ki az erőállattal, sőt, arra is megkértük a családokat, hogy osszák meg velünk a közös „erősztorijukat”.

Most komolyan, a gyerekek is részt vesznek ebben?

Naná! De persze az életkoruktól is függ, hogy milyen módon. Elsősorban a 7-14 éves gyerekekre gondoltunk, de ha az ötévesedet odaülteted a laptop elé, az is oké. Lehet, hogy ő közben izegni-mozogni fog, a lábát emelgeti, kimegy a képből, majd visszajön: semmi gond. Mellesleg egy kicsi gyerek már abból is táplálkozik, amikor te meditálsz: egyszerűen fürdik a megemelkedett energiaszintedben. De tudunk olyan kamaszokról is, akik nagyon komolyan veszik a dolgot. Volt olyan családunk, ahol a tinédzser külön szobába ment, külön laptoppal, a meditáció alatt kikapcsolta a kameráját, de attól még tudtuk, hogy komolyan végzi a feladatokat. Egy szülő elmesélte, hogy egyszer a gyereke közölte: „most senki ne zavarjon!”, bevonult a szobájába, majd húsz perc múlva mosolyogva kijött. Ő már valószínűleg birtokolja az önmegnyugtatás képességét.

Ha a technikát is segítségül hívnád ahhoz, hogy a meditáció beépüljön a mindennapjaidba: