Meséljetek magatokról kicsit, hogyan került terítékre nálatok a „zöldség”?

Rácz Anikó: Tíz éve alapítottam a Hannabi bútormárkát, hogy jó minőségű, hosszú életű, személyre szabott bútorokat hozzunk létre. Pár éve úgy éreztem, nagyon túlhajszoltam magam, szeretnék lassítani, amihez kevesebbet kell dolgoznom, viszont akkor kevesebbet is kell költenem. Azóta nézem, hogy lehet fenntartani ezt az állapotot a folyamatosan változó körülmények között.

Sós Dóra: Én reklámszövegíróként dolgozom kétgyerekes anyaként, így sokáig a környezettudatosság volt a legutolsó, ami foglalkoztatott. Próbáltam túlélni a család és a munka feladatai mellett a legjobb tudásom szerint. Egy-két éve teljesen organikusan kezdődött, hogy nyitottam a téma felé, apróságokat próbáltam bevezetni az életembe.

Honnan jött a Bakancslista ötlete?

R.A: Nem volt egy konkrét pont, hogy akkor üljünk le és találjunk ki valamit. A Hannabit a kezdetektől fogva zöld márkaként építettük – bár eleinte még csak ösztönösen. Dóra besegített a kommunikációkban és ahogy egyre tudatosabb lett a márka, mi is vele együtt fejlődtünk. Annyi szuper kezdeményezést ismertünk meg, hogy elkezdtünk a Green Muse oldalon gyűjteni őket, hogy inspiráló példaként szolgáljanak másoknak is. Illetve idén nyáron voltunk Terényben az EcoPunk Fesztiválon, aminek a szellemisége nagyon passzol a miénkhez, mert nem vad környezetvédelemről szól és közel tudja hozni a témát még ahhoz is, aki távolról érkezik. Itt valahogy kimondatlanul is megfogalmazódott, hogy szeretnénk közösen létrehozni valamit.

Mi okozza a legnagyobb ellenállást az embereknél?

S.D: Az az érzésem, hogy azért is félnek sokan a környezetvédelemtől, mert csomó mindent nem tudnak róla. Nincsenek valódi jövőképek, csak a problémákat látják, amiket nehezen tudnak feladatokká konvertálni. Tartanak attól, hogy a környezettudatosság kizárólag lemondásokat jelent, holott a 21. században élünk és nyilván nem az a cél, hogy szenvedésre kényszerítsük magunkat.

R.A: Nincs szükség arra, hogy mindenáron hősködjünk, egy városi, többgyerekes családnak például nem kell rögtön becéloznia a zero waste életmódot, mert majdnem biztos bukásra van ítélve.

Miben segíthet a Zöld Bakancslista?

S.D: Nekem ez személyes kísérlet is, hogy mit lehet tenni akkor, ha 8 órát dolgozunk a kapitalizmus szekerét tolva. Mert emellett persze nem marad túl sok idő, szóval priorizálni és mérlegelni kell mondjuk a közlekedés vagy a beszerzés frontján, mindezt úgy, hogy ne hülyüljünk bele. A kiadvány is éppen erre szolgál, hogy játékos formában prezentálja a kihívásokat, úgy, hogy ne kínként éljük meg őket, hanem inkább örömünket leljük benne.

R.A: Én már régebb óta foglalkozom a témával, így sok olyan szokás van, amit már beépítettem. Ritkán használok autót, zömében otthonról oldom meg az étkezéseket, és a vidéki életemben már nagyon környezettudatosan élek, de egy következő szintre lépni már nekem is kihívás, meg persze rengeteg idő. Ez az év arról szól számomra, hogy sokféle téma szerint megnézzem, mit tudok reálisan beépíteni – ebben a kiadványunk fog segíteni, amivel megtapasztalhatom, hogy lehetnek fenntarthatók ezek a változások.

Egyelőre 6 hónapra láttok el minket tippekkel. Hogy találtátok ki a témákat, ütemezést?

S.D: Azt biztosan tudtuk, hogy kicsi lépéseket, egyszerű tippeket szeretnénk szigorú, nehezen megugorható egyhónapos challenge-ek helyett. Nagyon sok bukás sztoriját hallottunk, mert ezek a kihívások automatikusan nyomást helyeznek ránk és befeszítenek. Onnan, hogy fixáltuk, hogy júliusra akarunk elérni a zero waste témaköréhez, minden adta magát: januárban még punnyadsz, elmélkedsz, ez ideális a tervezéshez, februárban minden az energia körül forog, és így tovább.

R.A: Szerintem azért lett ekkora merítés végül, mert mi magunk a két véglet vagyunk. A kreativitás és szabadság találkozása a racionalitással, szűkösebb lehetőségekkel. Az én nagy érzelmeim meg Dóri tisztánlátása és humora tök jól kiegészítették egymást.

S.D: Én is azt érzem, hogy kellettünk egymás ellenpólusának. Ha egyedül írtam volna, akkor elég valószínű, hogy 10 pontból állna csak az egész.

A listát pedig a hozzá kapcsolódó Facebook csoport egészíti ki még jobban. Mik az eddigi tapasztalatok?

R.A: Szép lassan épül a közösség. Januárban megtartottuk az első workshopunkat is, ahol a hónap témájához kapcsolódva a tervezés volt fókuszban. Megnéztük, mik a céljaink és ezekből hogyan lehet feladatokat kreálni. Sorra vettük, hogy ezekhez milyen eszközeink vannak, vagy épp milyen akadályokba ütközhetünk. Ha például otthon a férj vagy a gyerekek nehézen adaptálódnak, azt el kell fogadni és ha már az elején számolunk ezzel, akkor nem ér majd minket váratlanul.

Dóri, a te családodban hogy állnak a változásokhoz?

S.D: A gyerekeim talán előbb ismerték Greta Thunberg nevét, mint én, hiszen egy generáció. Most vezetek be egy csomó mindent, amit ők végigasszisztálnak, de mivel egyelőre én is kezdő vagyok, nem konkrét példát mutatok, csak az emberi oldalt. Magát a törekvést látják, amiből megtanulják, hogy ha változást akarunk akkor tennünk kell érte. Három pasival élek együtt, így például az, hogy ne együnk húst, valósággal elképzelhetetlen. Én ennek ellenére egyedül próbálkozom, de nem mondhatom, hogy „holnaptól csak grillzöldség”, mert irreális lenne a változás. Ugyanakkor már nem viszem őket mindig kocsival suliba, hanem fel kell szállniuk a buszra. Ez nekik is lemondás, mert 15 perccel előbb kell indulniuk, de a gyerekek sokkal könnyebben fogadnak el mindent, amit mi felnőttek túlbonyolítunk. Közösen próbálkozunk, hiszen tulajdonképpen az ő jövőjükről van szó.

Érzik a helyzet súlyát?

S.D: Még nem, de remélem nem is éri utol őket a klímaszorongás. Szerintem nagyon fontos, hogy ne csússzunk bele önhibáztatásba a mostani szokásaink miatt. Nem csináltunk rosszul semmit, az aktuális tudásunk szerint mindig is jót akartunk. Elkezdtünk avokádót enni, mert azt gondoltuk, hogy legalább nem parizer, aztán az utóbbi időben kiderült, hogy azzal sem teszünk jót – sőt.

R.A: Egyetértek, nagyon ambivalens, hogy ugyanazokat a dolgokat, (pl. technológiai fejlődés, hatékonyság) amiért 10 éve még ünnepeltük magunkat, most megvetendőnek érezzük és ostorozzuk magunkat érte. A csapból is az folyik, hogy mennyire tönkretettük a bolygót mi, gyarló emberek, de mindenkinek természetes vágya, hogy kényelmesebben éljen. Sok dologról nem tudtuk, hogy ilyen következményei lesznek, most itt tartunk és meg kell próbálnunk felszámolni a veszteségeket és más perspektívát keresni. De azt el kell hinnünk, hogy az emberiséget nem a lustasága hozta ilyen bajba, hanem pont az intelligencia, a hiperaktivitás, a kreativitás és ugyanezekre van szükség ahhoz is, hogy változtassunk, csak most vissza kell vennünk a fogyasztásból és a tempóból.

Mik a távlati célok a Zöld Bakancslistával?

S.D: Bár nagyon friss a projekt, már 9000-es letöltésnél járunk. Ha ezek az emberek mindannyian akár csak egy dolgot megváltoztatnak, az már 9000 változás. Ez most a szerelemprojektünk munka mellett, de keresünk támogatókat, hogy lehessen valaki, aki 1-2 napban rendszeresen foglalkozik vele, Facebook csoportot koordinál, stb. Nagyon várom, hogy még több emberhez eljussunk, mainstream legyen és a tapasztalataink segítségével egy továbbfejlesztett verziót is létre tudjunk hozni.

R.A: Örülünk, hogy gyakorlatias segítséget tudunk adni, ami nem arról szól, hogy rossz fejek vagyunk vagy, hogy mind meg fogunk halni. Azon múlik a siker, hogy mennyi időt és energiát tudunk beletenni, hiszen nagyon sok megkeresésünk van már most, határtalan lehetőség van benne. Mindenképp szeretnénk edukációs eszközként használni, hogy a fiatalokat is meg tudjuk szólítani.

Lemaradtál az első hónapról? Ne csüggedj, bármikor becsatlakozhatsz, hiszen bőven vannak még elvégzendő feladatok!

A Zöld Bakancslistát itt tudjátok letölteni.

Ilyen és ehhez hasonló tételeket pipálathatunk online vagy a letöltött listánkban, amivel egyszerre szórakozhatunk jól és tehetünk lépéseket az élhetőbb jövő felé.

Nézd meg a galériában, hogy milyen témákkal találkozhatsz az első félévben.