Megjelent az őszi Éva magazin!
A címlapon négy, a saját küldetését bátran felfedező nővel – Istvánffy Emmával, Rossel Ildikó Szildával, Rutkai Borival és Sevcsik M. Annával – találkozhatsz. Élettörténetükkel ismerkedve világossá válik, hogy női utunk lehet egyedi vagy ismételheti a kapott mintát, de leginkább keveredik benne az "örökölt sors" és a környezetünkből, illetve a korszellemből fakadó új tapasztalat. A nő négyszer c. cikkünk, nem akar mindenáron közös metszetet találni az interjúalanyaink között. Ha egyáltalán levonhatunk bármilyen konklúziót, az legfeljebb annyi: mind másképp vagyunk egyformák. Négy izgalmas nő, négy izgalmas nézőpont.
Istvánffy Emma divattervező: „A múzsám egy független és erős nő”
Huszonhárom éves, tudatos, kíváncsi, bátor. Londonban, a University of Westminsteren diplomázott divattervezőként, gyakornokként dolgozott a Tomcsanyinál, a Nubunál, Párizsban a Maison Margielánál, Londonban a Molly Goddard-nál, és Rihanna márkájának, a Fentynek is tervezett. Bármilyen platformon is jelent meg az elmúlt évtizedben, mindig egyetlen dolog volt fontos a számára: a ruhák által való önkifejezés, a történetek, amelyeket a stílusunk által magunkról elmesélünk.
Rossel Ildikó Szilda: „Van bennem valami tűz”
Szildát legtöbben a „jurtás anyukaként” ismerik, ám ez a szóösszetétel nem fejezi ki egyértelműen életfelfogását. Több van mögötte, mint elsőre gondolnánk. Gyász és életigenlés, küszködés és sikeresség váltogatják egymást a mindennapokban, ami viszont ennek minden pillanatát áthatja, az a rendkívüli női erő, aminek példaértékű képviselője, mi több, szószólója a négygyermekes édesanya.
Rutkai Bori: „Női szerepeim sora bővül, amíg élek”
Mintha egy Fellini-film díszletei közül lépett volna ki. Egyszerre árad belőle gyermeki ártatlanság, határtalan nőiesség, és könnyű meglátni benne a komikusan szomorú bohócfigurát is. Ugyanígy mosódnak össze saját világában a káprázat és a valóság különféle elemei is, miközben a képzőművészként, énekesként, dalszerzőként, szöveg- és meseíróként egyaránt alkotó Bori épp a nyugalom és a letisztulás útján jár. És néha mást sem szeretne, csak táncolni naphosszat.
Sevcsik M. Anna: „Szeretem az egyensúlyt férfi és nő között”
A Babagenetika Egyesület alapítója, Sevcsik M. Anna számára egyáltalán nem idegen, ha ítélkeznek felette, ha megpróbálják egy skatulyába begyömöszölni. Volt, hogy a sorsa nem alakult az elképzelései szerint, azóta viszont megtanulta szeretni az életét épp úgy, ahogy van.
A te gyereked miben jó?
Az Edisonplatform évről évre összeállít egy 100-as listát is, amely abban támogatja a szülőket, hogy olyan innovatív fejlesztő lehetőségekkel ismerkedhessenek, melyek révén a gyermekek jövőbarát tudást és kompetenciákat sajátíthatnak el. A lista elkészítésében segédkezett az Edisonplatform alapítói által életre hívott, sokszínű Gondolkodó Kör, melyben pedagógusok, gyermekpszichológusok, ismert művészek és írók, illetve gyermekjogi szakértő is segíti tapasztalatával, tudásával a közös munkát.
A magazinunkban található térképen az egyes kompetenciákhoz kapcsolva ajánlunk neked fejlesztő szervezeteket is. Magukról a kompetenciákról részletes magyarázatokat kaphatsz, ha felkeresed az edisonplatform.hu oldalt, illetve ott találod meg a teljes 100-as listát is. Az Edisonplatform több mint 500 szülő bevonásával vizsgálta, hogyan látjuk gyerekeink jövőjét a munkában. Az eredmények nyomán beszélgetünk a magazinban az összefoglalót jegyző generációkutatóval és a platform Gondolkodó Körének két szakértőjével.
Értelemvágy
A Viktor E. Frankl neurológus, pszichiáter által megalapozott logoterápiás irányzatról Mannhardt András pszichológus írt. „Az egyéni élet értelmét alapvetően háromféle módon lehet megtalálni. Az első valamilyen előre elhatározott cselekedet véghezvitele vagy egy mű megalkotása. Erre jó példa az az eset, melyet Viktor E. Frankl idéz fel deportálásának idejéből. Amikor beszállították az auschwitzi koncentrációs táborba, elkobozták első könyvének kéziratát, melyet kabátjában rejtett el. Ettől kezdve Frankl alapvető vágya volt, hogy újból megírja a kéziratot. Az élet értelme azonban nemcsak az alkotás lehet, hanem a tapasztalás is, például a művészet, a természet, a humor élvezete, vagy éppen egy másik ember mély megismerése. Ez utóbbi csak szeretet által lehetséges, csak így juthatunk el egy másik ember legbelső lényegének megértéséhez. Ilyenformán a szeretet is célt, tartalmat adhat az életnek. A logoterápia szerint az élet értelmének harmadik típusát a szenvedéshez való viszonyulás képviseli. Ez az első hallásra talán nem egészen érthető gondolat azt jelenti, hogy még a legnehezebb helyzetekben is meg lehet találni a szenvedés értelmét, ha a megpróbáltatásokat nem az embert megtörő, megsemmisítő csapásnak tekintjük, hanem lehetőségnek, hogy elviselésükkel kiemelkedő emberi teljesítményt nyújtsunk.”
Bátorító nevelés
Szondy Máté klinikai szakpszichológus, mindfulnessoktató Alfred Adler bátorító gyereknevelési elveinek XXI. századba átültetett verzióját taglalja cikkében, szemléltetve a skandináv gyereknevelési szokásokat is. „Ha összegezni kellene a bátorító nevelés jellemzőit, akkor azt mondhatjuk, hogy az ilyen módon nevelő szülő alapvetően bízik a gyerekben, bátorítja a próbálkozásra, elismeri a jó teljesítményt, illetve az őszinte törekvést, és nem tartja bűnnek, bukásnak, ha valami nem sikerül. Mindeközben erősíti a gyerek önállóságát, figyel arra, hogy a saját szorongása ne kösse gúzsba a gyerek autonómiáját (azaz ne legyen túlféltő).
Napjaink gyermekei számára a késleltetés, a türelmes hozzáállás elsajátítása nehéz. Sokan élünk bőségben, kényelemben, egy okostelefonnal a kézben vagy a számítógép előtt ülve pedig az az élményünk, hogy minden egy pillanat alatt elérhető, intézhető, kapható. Türelemre tanítani magunkat – és a gyereket – annyit tesz, hogy fontosabbá válik a jelen előnyeinek élvezete, mint a még nem lehető után való sóvárgás”.
Város, ahol jó élni
„Becslések szerint 2050-re az európai polgárok 82 százaléka lesz városlakó, de már ma is háromnegyedük él városokban. Többek közt tehát az fogja meghatározni, hogyan emlékszünk majd vissza a 21. századra, hogy mennyire sikerült élhetővé tennünk őket. Az alkalmazkodás és a reziliencia fogalmai ma leginkább a klímaválság kapcsán szoktak előkerülni. A helyi közösségeknek, így a városoknak is fel kell készülniük arra, hogy az éghajlatváltozással járó kihívásokhoz – extrém időjárási körülményekhez, az ezek nyomában járó egészségügyi krízisekhez, illetve katasztrófa helyzetekhez – alkalmazkodjanak, erőforrásaikra támaszkodva rugalmasan küzdjenek meg a stresszorokkal, és menet közben a változó körülményekből még tanulni is képesek legyenek.
Mivel mind az élhetőség, mind pedig a fenntarthatóság rendkívül komplex kérdéskör, ráadásul kontinensről kontinensre, éghajlati övről éghajlati övre változnak a koktél összetevői, érdemes néhány hívószóval megismerkedni, amelyek alapján ki-ki ráérezhet a központi gondolatra, ráismerhet a közös mozgatórugókra.
Érzelmek sivataga
A nőkkel szembeni sok elvárás és a megélhető valóság sokszor köszönőviszonyban sincs egymással. Nem csoda, ha sokan belefáradnak abba, hogy megpróbálják megszüntetni a kettő között lévő szakadékot. Hogyan szeressük a testünket, amikor nyáron vezető hír lehet a „beach body”? Hogyan „dobhatjuk be magunkat” még egy kicsit jobban a munkahelyünkön, amikor már így is 110 százalékon teljesítünk? Hogyan élhetünk boldogan és egészségesen egy olyan világban, amely túl sokat követel ahhoz, hogy ellazulhassunk? Bedike Barbara Emily Nagoski szexedukátorral és testvérével, Amelia Nagoski karmesterrel beszélgetett közösen írt, Érzelmi kiégés – A stresszkezelés gyakorlati titkai nőknek című könyvükkel kapcsolatban, amelyet olvasva kapaszkodókat kaphatunk ahhoz, hogyan kerülhetjük el a kiégést.
Az Éva magazin 2022-es őszi száma augusztus 24-től kapható!