Meddig oké egy érintés, és honnantól illetlen közeledés?

diana,meghan markle,kissing Forrás: Getty Images
Egymás nyilvános megérintését illetően eléggé bonyolult időket élünk: a simogatásaink alanya főleg a telefonunk lett, s immár komoly etikai vitát képes okozni egy emberi váll egyszerű átkarolása. De hol is tartanak ebben a témában a protokoll legfőbb mérvadói, vagyis a királyi előkelőségek, akik azt a láthatatlan falat, amelyet korábban maguk köré építettek, éppen mostanában bontják le – elhozva ezzel egy új viselkedés-kultúra hajnalát?

Minden 2009-ben kezdődött, amikor az akkori First Lady, azaz Michelle Obama megérintette II. Erzsébet királynő hátát. Ez abban a pillanatban leírhatatlanul udvariatlan mozdulatnak tűnt – ám később kiderült, hogy az uralkodónak nagyon is elnyerte a tetszését. Akárcsak a királyi család fiatalabb tagjainak, amint arról legutóbb Vilmos, Cambridge hercege is kedvesen bizonyságot tett: a nagyközönség szeme láttára tartotta kezét a felesége hátán – holott a szeretet és a becézgetés efféle nyilvános megnyilvánulásától a hercegi pár korábban tartózkodott. Igaz, ennél már jóval tovább ment Harry, Sussex hercege és felesége, Meghan hercegné, akik a „nyilvánosan kettesben lenni” ügyében egyáltalán nem tartóztatják meg magukat, és – főleg hollywoodi filmbe illő esküvőjük óta – úgy viselkednek egymással idegenek előtt, mint bármelyik egyszerű szerelmespár. Nem is beszélve arról a kirándulásukról Új-Zélandon, ahol az erdőben sétálva kart karba öltve csókolóztak.

Úgy tűnik tehát, hogy a másik nyilvános megérintésének szabályai teljes kört írtak le az „Ez Nagyon Gáztól” kezdve a „Nem Számít, Ezt Szoktuk Meg” felfogáson át a „Kit Érdekelnek A Szabályokig”. Mindez begyűrűzött a társasági rendezvényekre, a munkahelyekre vagy az edzőtermekbe, s miközben nem árt szem előtt tartani a #MeToo mozgalom jelentőségét, tudnunk kell azt is, hogy mit szabad, és mit nem. Szóval mik is a nyilvános becézgetés új előírásai?

szerelmespár
Forrás: Getty Images

Társaságban

Végtelen számú módja van annak, hogy társaságban bakizzunk, és még egy uralkodót is zavarba hozzunk – ahogyan azt Michelle Obama bebizonyította egy évtizeddel ezelőtt. Ha jobban belegondolunk, könnyű belátni, hogy egy ilyen bakiparádé hogyan jön össze: az ember eleve ideges, hogy milyen apró beszélgetési témákat találjon a királynővel, ha tudja, hogy éppen egy, az évszaknak nem is megfelelő kalapban próbál csevegni valakivel, aki szeszélyesebb, mint amilyen jelzővel a walesi-i kutyusa leírható. Az ember ebben a helyzetben végleg lehorgonyoz annál a gondolatnál, hogy mennyire kényelmetlen az alkalmi cipője, érthető hát, hogy ebben a helyzetben föladja a harcot, és hirtelen ölelkezni kezd a királynővel, mintha az nem is tizenhat különböző nemzet uralkodónője volna, hanem Juliska a János vitézből. Ellentétben azokkal, akik bírálták a First Ladyt az eltúlzott családiasság miatt, a királynő jól szórakozott, és ő maga is hasonló szívélyességgel reagált: amint azt Michelle Obama írja az emlékiratában, II. Erzsébet közelebb húzódott hozzá, és kesztyűs kezével egy pillanatra megérintette a First Lady hátát.

Vélhetően nagyon szívélyesnek látszunk, ha a legjobb ruhánkban a legjobb formánkat akarjuk hozni egy találkozón, és ölelgetve próbálunk kapcsolatba lépni egy új ismerőssel, de gondoljunk arra, hogy ezzel túl messzire megyünk, s hamar levesznek minket a meghívottak listájáról.

Helyes: ha valakivel különösen jóban akarunk lenni, akkor legyünk vele derűsek, és nyújtsunk neki kezet – de ügyeljünk rá, hogy csak derék fölött találkozzunk össze.

Nem helyes: kiönteni rá a vörösbort, majd egy szalvétával szuggesztíven letörölgetni róla a „tiltott” területeken.

Edzésen

Egy párás-tükrű, forró jógaterem, ahol egy igyekvő oktató ujjai finoman rátapadnak a csípőnkre, és a helyes irányba tessékelik kutyapózban lévő testünket – megannyi #MeToo bejelentés melegágya, az izgi izzadságcsöppek és túl szoros ruhák világa, ahol a nyilvánvaló fogdosást (legalábbis eddig) büntetlenül meg lehetett úszni. És ahol az elkövetők (annak érdekében, hogy igazolják piszkos módszereiket) mégis meg akarják úszni a dolgokat azzal, hogy megtörtént a „beleegyezés” – holott az egyáltalán nem „beleegyezés”, hogy „szeretnék egy kis segítséget kérni”, az pedig főleg nem az, hogy „vedd le rólam a mocskos kezed”.

Mikor csap át egy edző fejlesztő munkája udvariatlanságba?

Helyes: hagyd, hogy a kezével megmutassa a helyes pozíciót. De csak egyszer.

Nem helyes: Elnézést kérni, ha a keze nem kívánt helyre vándorol. És ha vetkőzésre biztat az „elromlott” klímaberendezés miatt: menekülj.

szexuális zaklatás
Forrás: Getty Images

Iskolában

Megölelni a tanárt a szülők számára rendezett iskolai bulin, vagy csak kezet fogni vele? Tanév végén tényleg csak egy ajándékot veszünk egy tanárnak a folyamatosan dührohamokat produkáló gyerek miatti bocsánatkérésként, vagy az ajándék pusztán egy ravasz flörtölés? Igaz, az már árulkodó jel, ha egy látszólag érdektelen férj mindenáron ragaszkodik egy különösen bőkezű ajándékhoz, méghozzá éppen azon szőke tanárnő számára, aki egy rövid szoknyához tartozik. Ezen a területen sok az akna: egy tévedés a tanárok részéről, és a gyereked neve mellett örökre ott a fekete pont. Egy tévedés a szülők részéről más szülőkkel szemben, és máris rossz bizonyítványt állítottál ki a gyerekedről és saját magadról is.

Szóval ha elkövetkezik a szülői buli ideje, ne lépj túl a biztonsági sávon – ne adj egy cuppanós puszik apukának, ha épp az imént kaptál egy széles ölelés anyukától, különben te leszel a kurvás téma egyes WhatsApp-csoportokban.

Helyes: mindenkit ugyanúgy üdvözölni (ölelés, puszi, bájcsevegés).

Nem helyes: Magánbeszélgetésbe elegyedni más anyukák férjével. Garantált, hogy ezután mindig te leszel a bűnös, még akkor is, ha már csak pörköltreceptekről beszéltek.

Munkahelyen

A munkahelyi étkezőben rossz időzítésben menni egy tejért; üdvözölni a szülési szabadságról visszatért kolléganőt; egy szűk sarokba tévedni egy iratcsomóval – és az iroda igazi viperafészekké változik, a legváltozatosabb kígyófajokkal való találkozás színhelyévé, ahol a legártatlanabb megjegyzésből is terjengős HR-jelentés lesz.

Munkahelyen az lehet az ökölszabály, hogy „Soha Ne Kezdj Kollégával”, s miképpen a tisztelt globális vezetőink példája is azt mutatja, ilyen ügyekben általában az a legjobb, ha belesimulunk a szőnyegbe. Nézzék csak meg Emmanuel Macron és Angela Merkel találkozásáról készült fotókat a compiègne-i temetőből, ahogy szorosan fogják egymás kezét. A közösségi médiában erre elegendő volt egy szót írni: egység. S máris tökéletes emblémája lett annak, hogy két kolléga közötti szoros kapcsolat milyen potenciára képes… Ami képes az ellenkezőjére is fordulni: ahogyan Macron fogja Donald Trump könyökét; ahogyan az amerikai elnök valóban aggasztóan sokszor megragadja az angol miniszterelnök kezét; vagy ahogyan Jeremy Corbyn keze összetalálkozott Emily Thornberry mellével, ami minden bizonnyal a Legszerencsétlenebb Cici-Ötös 2017-ben néven vonul be a történelemkönyvekbe.

Ami helyes: légy barátságos, de fogdosás nélkül, ha lehet.

Ami helytelen: megragadni, megcsípni vagy megmarkolni – és (a fönti menedzserekre utalva) azt mondani: hihi, nem tévesztettél össze a menedzsmenttel? Vagy igen?

Tehát

Megállapíthatjuk, hogy a nyilvánosság előtt jelenleg elfogadható annak demonstrálása, ha pertnerünk nem közömbös számunkra, s leszögezhetjük azt is: Vilmos és Harry hercegek jól teszik, ha kifejezik szeretetüket. Igaz, míg a becézgetés bizonyos szintje rendben van, minden más, ami túl van a Legfelsőbb Tapintási Fokon, az elfogadhatatlan.

Ami helyes: megcsókolni vagy fogni a szerelmesed kezét, de nem vagyunk prűdek, engedélyezünk némi határátlépést – egészen addig, míg nem bánnád, hogy az esetnek a szüleid is a szemtanúi legyenek.

Ami nem helyes: Ne veszítsd el a fejed! Csodálatos dolog, ha hosszú idő után is ellenállhatatlannak találod a szerelmedet, de ideális esetben: egyedül. Aztán csukjátok be az ajtót magatok után.

Etikett férfiaknak a #metoo korában: