Pár napja egy igazán elgondolkodtató poszt kering a neten, amit egy elfoglalt és egyben igen felháborodott anyuka írt, mintegy visszavágásként az anyákat megszégyenítő nőtársainak. Azt mondja, hogy mostanában folyton olyan negatív megjegyzésekbe fut bele a való életben és a neten, amelyekkel a nők már-már megsértik egymás "felségterületét". Nevezetes bba szólnak bele, hogy a friss vagy akár többszörös édesanyák hogyan nevelik a gyereküket, mit adnak nekik enni, vagy éppen mennyire tiszta az otthonuk, ahol a gyerek nap mint nap játszik.

A sor pedig hosszasan folytatódik a háztartásbeli, a dolgozó anyákról, az egyedülállókról, azokról, akik gyerekkel és gyerek nélkül is szeretnek nyaralni menni, és ott vannak azok is, akik spontán ajándékként tekintenek a nyári programokra, és azok is, akik minden egyes másodpercet előre beosztanak különféle táblázatokban. Kitér a vallási különbözőségekre vagy akár arra is, hogy valaki engedi tévézni a gyerekét vagy sem, és még arra is, hogy az sem gáz, ha valaki csupa organikus kajával tömi a gyerekét, és az sem, ha mindig megengedi neki a csokit, cukrot, csipszet. Végül a levelét így zárja:

Íme egy vicces képregény arról, hogy mi mindennel küzdenek meg egy átlagos napon az anyukák, és hogy ennek ellenére mit gondolnak róluk a kívülállók!