A múlt héten Katrín Jakobsdóttir, Izland miniszterelnöke, illetve Jacinda Ardern, Új-Zéland kormányfője bejelentették, hogy náluk a koronavírus-járványnak lényegében vége, mert már nem terjed a fertőzés ezekben az országokban.

Bár a világ kormányfőinek és vezetőinek csak 7%-a nő, a koronavírust legeredményesebben kezelő országok között meglepően sok olyan állam szerepel, amelynek női kormány- vagy államfője van: különösen Tajvan, Észtország, Izland és Új-Zéland azok a női vezetővel rendelkező államok, amelyeket példaként említenek az elemzések, de Dánia, Norvégia, Finnország, sőt Németország is gyakran felbukkan a koronavírust eredményesen kezelő országok sorában – ezekben is nő kormányoz.

Persze akad ellenpélda is: a Sophie Wilmès vezette Belgium egyike a legnehezebb helyzetben levő országoknak, ami a koronavírust illeti, itt 50 ezer beteget és csaknem nyolcezer áldozatot regisztráltak (május 4-i adat szerint), ami 11 milliós lakosra vetítve igen magas szám. Igaz, ők beleszámítják az otthon elhunytakat is, ami sok más ország statisztikájából egyelőre hiányzik.

És naná, hogy léteznek férfi vezetővel rendelkező országok, amelyek jól kezelték a koronavírus-járványt, mármint gyorsan reagáltak és széles körben teszteltek: ezek voltak Vietnám, Dél-Korea, Ausztrália, egyebek között. Sokat számítanak a járványt sikerrel kezelő országokban egyéb faktorok is, például hogy több szigetország van köztük és jó néhánynak a népsűrűsége is alacsony.

A fentiekből látszik, hogy rengeteg nehezen összevethető szempont van a földrajzi adottságoktól kezdve a statisztikaszámítás módszereiig, és egyelőre azt is nehéz megmondani, hogy mit jelent pontosan, ha egy ország politikai vezetése „jól reagál” a járványra. Az általánosságban elmondható, hogy az az országvezetés, amelyik

• korai szakaszban és határozottan cselekedett,
• pontosan informálta a lakosságot arról, hogy milyen együttműködést vár tőle
• és széles körben tesztelte a polgárait,

az laposabb görbét és alacsony napi fertőzöttszámot tud felmutatni, mint azok, amelyek tétováztak, hárítottak, nem intézkedtek elég gyorsan és/vagy nem teszteltek elég sokat.

Ugyanakkor mivel az országok koronavírussal kapcsolatos adatai és politikai döntései nehezen összehasonlíthatók, azt se könnyű megmondani, hogy van-e összefüggés a női vezetők és a járványt sikeresen kezelő országok között vagy nincs.

– szögezi a The Telegraph kérdésére Clare Wenham, a London School of Economics egészségpolitikában szakértő tanársegédje. De a korábbi, női politikai vezetők tulajdonságait összevetve azért kirajzolódik néhány vonás, ami sok esetben megkülönbözteti őket a politikai elit férfi tagjaitól. Wenham és egy másik, a Telegraph által megszólaltatott szakértő, a leedsi egyetem genderprofesszora, Jennifer Tomlinson szerint minél több nő van egy ország politikájának legfelsőbb pozícióiban, annál inkább jellemzőek a következők az adott országra:

• a kommunikáció átlátható, pontosan és számonkérhetően jutnak a lakosság tudomására a napi aktualitások, ezzel növelve a közvélemény bizalmát,
• következetesen veszik át máshonnan és alkalmazzák a kormányzati jó gyakorlatokat,
• pontosan követik a WHO útmutatásait,
• együttműködőek és megbízhatóan támaszkodnak szakértői véleményekre és adatokra.

Például Caj Jing-ven tajvani elnök a helyettesére, egy epidemiológus szakemberre hallgatva, gyors és határozott korlátozásokat alkalmazva és hosszú távra tervezve kormányzott; ennek eredményeképpen a 650 fő/négyzetkilométer népsűrűséggel Tajvanon (Magyarországon ez a szám 105) összesen hatan hunytak el eddig koronavírusban, noha a sziget mindössze 130 kilométerre fekszik a kínai partoktól.

Egy másik példa Angela Merkelé, aki maga is képzett tudós (kvantumkémiából doktorált és több tudományos kutatást is publikált, mielőtt politikai pályára lépett volna). Merkel irányításával a német kormány kiterjedt tesztelést és kontaktkutatást folytatott a járvány megjelenése óta. Természetesen az ő kormányzata is rengeteg kritikát kapott, kezdetben azt rótták fel neki, hogy túl szigorú korlátozásokat vezetett be, aztán pedig azt, hogy túl hamar indultak be az enyhítő intézkedések. És itt jön egy újabb női vezetőkre jellemző tulajdonság:

a nők hozzászoktak a kritikához.

– vélekedik egy nyilatkozatában Mandu Reid, a brit Női Egyenlőség Párt (Women’s Equality Party) elnöke.

Ahhoz tehát, hogy valakit nő létére megválasszanak, valamilyen szempontból kiválónak, kivételesnek, megkerülhetetlennek kell lennie? Nos, távol álljon tőlünk, hogy általános következtetéseket vonjunk le pusztán a közszereplők neméből. Egy másik figyelemre méltó hipotézis a New York University szociológusprofesszorától, Kathleen Gersontól származik, aki azt nyilatkozta a Guardiannek: a férfiaktól túlságosan el van várva, hogy tekintélyelvűen, határozottan, vezetőhöz méltóan reagáljanak. „A női vezető politikusok talán könnyebben meg tudják mutatni, hogy az erős kéz és az empátia nem egymást kizáró tulajdonságok” – mondja Gerson. Ezt az elképzelést alátámasztják olyan unortodox megoldások, mint például amikor Erna Solberg norvég miniszterelnök a gyerekeknek tartott sajtótájékoztatót.

Ismerkedj meg ezekkel a női vezető politikusokkal közelebbről: