Természetesen Altucher is szerelmes a városba. Éppen azon tulajdonságai miatt, amit a filmeken is látunk, és ha ellátogattunk oda, a saját bőrünkön is megtapasztalhattuk. New York City állam az államban, és nagyjából a világ közepe. Lélegzetelállító méretek, színes, lüktető élet. Pénz, üzlet, kultúra, sokszínűség. Tényleg maga a csoda. A város eddig mindent túlélt, de az elmúlt fél évet – és ami még előttünk van –, a szerző szerint nem fogja.

A biznisz home office-ba költözött

Manhattan belvárosa, New York üzleti központja üres. Annak ellenére, hogy az emberek visszamehetnének dolgozni, az olyan híres irodaházak, mint a Time Life felhőkarcoló, még mindig 90%-ban üresek. A cégek rájöttek, hogy nincs szükségük az alkalmazottakra az irodában: otthon mindenki jóval produktívabb, és jobban kizsákmányolja magát, mint a munkahelyén. A Time Life épület például 8000 dolgozót tud befogadni. Jelenleg talán 500-an lézengenek a gigászi felhőkarcolóban. Altucher barátai szerint a Midtown-t Ghost Town-nak (Szellemvárosnak) kellene hívni. És közben mindenki tiplizik vidékre. Egy haverja bankigazgató-helyettes, és tavasz óta Phoenix-ben lakik, és Zoom-mítingeken intézi a szakmai életét.

New York City a 70-es 80-as években csődbe ment, de akkor is a világ pénzügyi-szórakoztatóipari-gasztrofővárosa maradt. De öt hónapra még sosem zárták le. Se járvány, se háború, sem pénzügyi válság idején. Idén az első kiköltözési hullám márciusban történt, majd júniusban követte a második. Jelenleg zajlik a harmadik. Az ingatlanok ára és bérleti díja 30-50 százalékkal zuhant. Altucher is Floridából írta a blogbejegyzését.

A kultúrának harangoztak

Altucher klubját májusban bezárták. Próbálkoztak szabadtéri előadásokkal, távolságtartással – mindhiába. Nem is tudják, mikor nyithatnak. A Broadway tavaszig zárva tart. A múzeumok is. Tízezrek nem dolgoznak a szektorból, és nincs bevétel a nullára csökkent turizmusból sem. Az utcai hot dog-osok lehúzták a rolót. A szerző összes kedvenc étterme bezárt. Házhozszállítás sem nagyon akad. Májusban kezdték bedeszkázni az étteremek portáljait, és Altucher azt gondolta, a beinduló fosztogatások miatt védik így a helyeket. Aztán kikerültek a feliratok is: „Eladó”. „Kiadó.” A Yelp (amerikai étteremkereső applikáció) szerint az USA-ban az éttermek 60 százaléka bezárt. New York-ban ez a szám magasabb lehet. Egyesek szerint nem kell félni: ha kisebb a verseny, visszajönnek többen is, hogy kaszálhassanak. De mivel New York-ban (meg máshol is) az éttermek sokszor egy környéken tömörülnek, egymás forgalmát húzzák felfele. Legyen az a Restaurant Row, a Little India vagy a Koreatown – az éttermek klaszterekbe rendeződnek. Ha valaki el akar ugrani vacsorázni, ezeken a helyeken tobzódik. Most viszont nem. Ráadásul a személyzet is elköltözött New York-ból: ha nincs pénz, nincs miből fizetni a lakbért.

Ingatlangyász és elmaradó koleszosok

Ha bezuhannak az ingatlanárak, a piaci törvények alapján mindenki vásárolni kezd. Nem így New York Cityben. A piacok befagytak, mindenki kivár. Arra gondolnak: oké, zuhantak az árak vagy 50 százalékkal. De csökkenhetnek tovább is. A bérbeadók így szép lassan tönkremennek, és kialakul egy szép kis deflációs spirál. Senki nem jár jól, ha megszűnik minden mozgás a piacon. Egyelőre nem látszik, merre indul a kínálat meg a kereslet.

New York-ban 600 000 egyetemista és főiskolás tanul. A város leghíresebb egyeteme a Columbia University, de emellett számos felsőoktatási intézménnyel rendelkezik. És az egyetemek is kivárnak. Van, amelyik hibrid oktatásra vált, de az biztos, hogy az oktatás nem tér vissza teljességgel abban a formájában, mint ahogy a járvány előtt volt. Valójában nem tudni, visszatér-e valaha. A szerző optimista forgatókönyvvel számol: csak százezer diák nem tér vissza a városba. De már ez is óriási hiány. Kevesebb bérlő, kevesebb fogyasztó – nagyon megsínyli NYC gazdasága.

Sávszélesség után

New York mindig talpra állt. Hamar magához tért a 2001-es terrortámadás után, és bár a gazdasági világválság is megtépázta, de gyorsan kilábalt a depresszióból. Hogy most nehezebb lesz, azt az internetes sávszélesség növekedésének is köszönheti. 2008-ban az átlagos netes sávszélesség 3 megabit/másodperc volt. Ma már ez nevetségesen kevésnek tűnik, hiszen átlagosan 20 megabit/másodperces sebességgel hasít a net. Ez pedig éppen elég a jó minőségű Zoom-mítingek megtartásához. A távmunka idén végleg megérkezett a világ fehérgalléros dolgozói számára. Wall Street? Tőzsdézhetsz Alabamából, Hawaiiról, Budapestről. Felhőkarcolós egyterű irodák? Elválasztó bokszok? Mindez a múlté. Felköltöztünk a netre, és életünk jelentős része virtuálissá vált. Tetszik-nem tetszik: ez van. Lakhatsz olcsóbb helyeken, és végezheted ugyanazt a munkát, mint korábban.

Minden város a helyi adókból tartja fent magát. New York pénzügyi helyzete azonban már a járvány előtt siralmas volt: 9 milliárd dolláros a hiány. Ha megszűnnek a munkahelyek, az emberek elköltöznek. Ha nem használják a tömegközlekedést, a fizetős utakat-hidakat-alagutakat, nem fizetnek helyi adót, akkor súlyos pénzügyi helyzet elé néz a város. És ha hiányzik a pénz a kasszából, kevesebb és alacsonyabb színvonalú lesz a közszolgáltatás. Az ördögi kör bezárul.

Eddig az írás. Altucher blogbejegyzése/esszéje elég nagy visszhangot váltott ki az amerikai közvéleményben. A tartalma meglehetősen pesszimista, és a problémákat kivetíthetjük a világ legtöbb nagyvárosára – így Budapestre is. A kérdés valóban az, mi jön ezután. Ha van optimista forgatókönyv a fejedben, oszd meg velünk!

Az eredeti cikk itt olvasható: New York Post

Van, aki szerint az 5G okozta a koronavírus-járványt. Részleteiről a galériában olvashattok.
Szerintetek?