Néhány napja fut a Neverland elhagyása az HBO-n; túl vagyunk az első sokkon, az első nagy Michael Jackson-bojkottokon, imádkozunk, hogy a Jackson család tagjainak ne legyen nagyobb baja, illetve hogy a négyórás dokumentumfilm szereplőit, elsősorban Wade Robsont és James Safechuckot érő halálos fenyegetések valóban csak fenyegetések maradjanak. Eközben igyekszünk válaszolni a legnehezebb kérdésekre:

• Hogyan engedheti egy szülő, hogy a gyereke egy ágyban aludjon egy felnőttel, aki nem a család tagja?
• Miért nem érzi meg az anyai szív, ha a fia bajba kerül?
• Miért nem tettek az állítólagos áldozatok a szüleik ellen feljelentést?
• Miért csak az állítólagos elkövetőt vonják felelősségre, a szülőket miért nem?

Igen, kétszer is használtuk az „állítólagos” szót, mert a Neverland elhagyásában példátlan részletességgel előadott történetekre nincs közvetlen bizonyíték. Ez sajnos egy ellentmondásos helyzet, amiben teljes joggal kaphatnak helyet ellentétes érzelmek és információk. Ebben a cikkben nem a film igazságtartalmát próbáljuk boncolgatni, hanem azt, hogy milyen szerepe van a szülőknek a gyerekeiket ért szexuális bántalmazásban.

– mondta Oprah Winfrey egy tévéműsorban, amelyben a két áldozattal és a rendezővel beszélget, a nézőtéren pedig csupa olyan ember ül, akit gyerekkorában szexuálisan zaklattak (amúgy Oprah maga is túlélő).

A Neverland elhagyása amúgy elébe is megy a szülőket érő vádaknak azzal, hogy legalább annyit beszél benne a két anyuka, mint maguk a főszereplő férfiak. A filmből kiderül, hogy

• Jackson kifejezetten szoros, meghitt barátságot ápolt a szülőkkel is, sokszor tartózkodott, vacsorázott és aludt a házukban, órákat beszélt velük telefonon;
• a szülők minden tőlük telhető megtettek a fiuk boldogulásáért, például a popsztár közelébe költöztek, elhagyva eredeti otthonukat;
• bár Jackson ajándékokkal halmozta el őket és a legfényűzőbb szállodai lakosztályokban lakhattak, nem mindig hagyták lekenyerezni magukat, például az egyik anyuka kezdetben nemet is mondott arra, hogy a fia Jacksonnal egy szobában aludjon;
• valóban elhitték, hogy Jackson lényegében a családjuk tagja. „A fiamnak tekintettem” – emlékszik vissza egyikük.

Mindezzel együtt a filmből az is kiderül, hogy a főszereplők és családtagjaik a mai napig nem bocsátottak meg a szüleiknek. Robson bátyja is elmondja a kamerának, hogy „talán sosem bocsát meg Joynak”. Maguk az anyukák is így beszélnek magukról.

Grooming

A gyerekkori szexuális zaklatás nagyon gyakran hasonló mintát követve történik, és egyfajta megkörnyékezés előzi meg; ezt hívják szaknyelven groomingnak. Az elkövető

• érzelmi kapcsolatot létesít a kiszemelt gyerekkel, érezteti vele, hogy mennyire fontos és egyedülálló a gyerek az ő számára;
• elhalmozza ajándékokkal;
• jó kapcsolatot ápol a szülőkkel és a család többi tagjával;
• többször elmondja a gyereknek, hogy az ő kapcsolatuk különleges, a külvilág nem értené meg;
• mindent megtesz azért, hogy elszigetelje a gyereket a környezetétől: a barátaitól, az iskolájától és előbb-utóbb a szüleitől is;
• megfogja a gyerek kezét vagy megöleli akár a szülők előtt is, hogy a gyerek és hozzátartozói normálisnak tekintsék a fizikai érintést;
• sok időt tölt és sokat játszik kettesben a gyerekkel;
• rengeteg szívességet tesz a gyereknek, érezteti vele, hogy mindenben mellette áll és megvédi egyes konfliktusokban;
• amikor szexuálisan is közeledni kezd hozzá, azt a köztük levő szeretet normális kifejezőeszközeként állítja be, és igyekszik erősíteni a gyerek érdeklődését a szex iránt azáltal, hogy pornót mutat neki vagy disznó vicceket mesél;
• mindent elkövet, hogy kiküszöbölje a lebukás esélyét, és a gyereket arra tanítja, hogy ha bármit elmond arról, ami köztük történik, az mindkettejüket óriási veszélybe sodorja.

És ami még fontosabb: a groomingnak a szülők és a testvérek is célpontjai. Ők is különlegesnek érzik magukat. Ők is kapnak ajándékokat, szívességeket. Velük is sokat beszél az elkövető kettesben. Ők is tudják, hogy az elsődleges áldozat milyen különleges az elkövető szemében (ami nyilván rájuk nézve is hízelgő).

Egy ilyen összetett helyzet még súlyosabb, lényegében védhetetlen lehet, ha az elkövető korának első számú szupersztárja, akit a film szereplőihez hasonló hétköznapi családok istennek tekintenek. A filmből kiderül például, hogy Jackson milyen kitörő lelkesedéssel reagál Wade Robson összes cselekedetére; arra, hogy milyen jól táncol, amikor megtudja, hogy éppen Kaliforniában van a családjával, azonnal meghívja őket Neverlandbe. Robson nagymamája úgy emlékszik vissza, hogy amikor meglátta a neverlandi birtokot, azt hitte, „meghalt, és most a mennyországban van”.

Kihúzták alóluk a szőnyeget

Az egész Robson család kikerült a realitásból, a jól ismert fogódzók, szabályok közül. Kicsúszott alóluk a szilárd talaj akkor is, ha ezt ők eufóriában élték meg. Ezért akkor se jutott eszükbe, hogy nemet mondjanak, amikor Jackson felajánlotta, hogy Wade egy hétig kettesben maradjon vele, míg a többieket befizette egy utazásra a Grand Canyonba. „Úgy éreztük, mintha mindig is ismertük volna őt” – mondja Wade a filmben.

Később pedig, amikor Jacksont letartóztatták pedofília vádjával és nekik tanúskodniuk kellett, mindkét fiú határozottan és eskü alatt vallotta, hogy nem történt semmi – ez az a momentum, amire a Jackson család is hivatkozik többek közt, amikor tagadják a vádakat. A filmben ezt azzal magyarázzák, hogy egyszerűen nem volt opció, hogy megmondják az igazat. Úgy érezték, merthogy Jackson is ezt mondta nekik, hogy akkor vége lenne az életüknek. Egy másik fontos szempont, hogy nem érezték magukat bántalmazva. A gyerekkori abúzus olyasmi, amire sokszor felnőttként, akár szülőként jön rá az ember, mármint hogy ez történt. Éppen azért jöhet létre, mert az elkövető egy csomó más közös kaland egyik részeként, normálisnak állítja be.

A gyerekeket szexuálisan bántalmazók 90 százaléka a gyerekek családjában jól ismert, szeretett és a bizalmukat élvező személyiség. A 90-ből 40 százalék maga is családtag. „A sötétben lopakodó idegen egy mítosz” – mondja Amy Pumo klinikai szociális munkás a romper.com oldalnak.

Ha valamiben hasznos a Neverland elhagyása című film, akkor ez az: belénk plántálja a gyanús jeleket, amikből felismerhetjük a groomingot és az esetleges szexuális bántalmazást. Elvégzi az iskolák és önkormányzatok, minisztériumok és civil szervezetek, pszichológusok és szexuális felvilágosító szakemberek helyett azt a munkát, amely tudatosítja a felnőttekben, hogy mit kell tenniük. (Ebben a cikkben írunk részletesen a fehérneműszabályról és arról, hogy milyen módon magyarázzuk el a gyerekünknek már egészen kicsi korától fogva, hogyan kell nemet mondani és mi a különbség a szex és a szexuális zaklatás között.) Felvilágosítja a felnőtteket is arról, hogy mi a határ, honnantól vehetik észre, hogy már nem maguk irányítják az életüket. És hogy nem, nem az áldozatok vagy a szüleik a hibásak. Az elkövető a hibás.